✔A lányból lett vámpír✔

6🔻

Ezek után Jungkook egész végig a napfolyamán aggódva nézett rám. Sokszor kaptam rajta az órán,hogy aggódva engem bámul. Visszanéztem odasúgva neki:-Mi az?-Válszul nem kaptam semmit.
Taehyung és a "csapata vagy"Havarjai, párszor odaakartak jönni hozzám de Kookie elkergette őket. Ezért hálás voltam neki.
6. Óra utáni szünetben amikor az utolsó óránk jött odajött hozzám Jungkook.
-Ráérsz ma suli után?-Kérdezte miközben ráült a padomra. Kis ideig gondolkodtam. Vajon mit akarhat? Te Jézus mi van ha rájött,hogy bejön nekem? Mondjuk miért aggasztom magam? Nem mind végig ezt akartam? Hogy ő is tápláljon érzéseket. Áh badarság biztos komolyabb dologról van szó különben most nem nézne rám ilyen komolyan.
Gondolatmenetemet Kookie zavarta meg.
-Szóval el tudsz jönni?-Kérdezte és most barna szemében láttam meg piciny hasonmásomat.
-Hová?-Ezzel már leplezetlenül hagyva, hogy rájöjjön: egész végig nem figyeltem rá.
-Hát a suli mögötti erdőbe. Beszélni akarok veled.-Mondta most már türelmetlenebbül.
-Ja!,hogy oda persze.-Mondtam neki miközben leszállt a padomról. Következő mondatát már állva mondta:-Nem tudom,hogy meddig fogod elbírni az igazságot de tudnod kell.-Ezzel elment ki a termeből. Később becsöngettek a 7. Órára. Mindenki elfoglalta a helyér. Jungkook is. Többet nem nézett rám aggódva.
Én meg csak azon gondolkoztam mit akarhat ennyire elmondani? Már előre féltem az ismeretlentől...

~•~~••~~~~•
Amikor kicsöngettek 7. Óráról félve mentem ki az udvarra. Jungkookkal egyszerre értünk ki, így nem kellett utána futkosnom, az erdőben.
Az iskola mögötti erdőt meghagyták az iskolának ez volt az egyetlen erdő ami megmaradt és még nem szennyezték tele műanyakkoal meg egyéb dolgokkal.
Az erdőbe egy keskeny sávú ösvény vezetett be.
Ezt az erdőt szerettem. Mert itt nem voltam szem előtt. Volt,hogy ide menekültem Taehyungék elől meg pár lány elől akik azt se tudták hol vagyok. Ilyenkor köszönetet mondtam az erdőnek.
Ahogy áthaladtunk a zöldesek között rögtön megcsapott a hideg levegő. Ebben az erdőben ugyanis mindig hüvős volt.
Pár pillanattal amikor beértünk az erdő közepébe rögtön észrevettem a fákalá szálló párát és ködöt.
Egy nagy fenyő mellett döntött végül Jungkook ahol leült egy nagy kidőlt fára. Vastag törzsű fa volt.
-Figyelj Jangmi nem minden úgy van ahogy gondolod. Nem minden az aminek látszik. És nem véletlenül éreztem már azt amikor először megláttalak,hogy ismerős vagy valahonnan.-Kezdett bele a mesélésbe. De márvolt egy rossz előérzetem.
-Először is,hogy ne kerteljek és legyünk túl rajta:Vámpír vagyok. -Jelentette ki az igazságot.
Fürkészte az arcomat. Tudtam,hogy a reakciómat várja.
De csak álltam megilletődötten. Nem tudtam mit szólni.
-És leszögezem,hogy emlékszel mit mondtál az előző élettel kapcsolatban igaz?-Kérdezte. Most már kicsit hallani lehetett az élt a hangjában.
Bólintottam.
-Nem egyedül én vagyok vámpír. Hanem te is az vagy. Vagy voltál. Mert anyukád átváltozatott emberré. Így vámpír éned kicsit elgyengült. Kábé előző életünkbe valamikor a középkorban találkozhattunk. Nagyon boldogok voltunk.-Ezt úgy mondta mintha valami régi fényképet látott volna és az megmaradt kellemes emlékként.
Hagytam,hogy tovább
folytassa.
-Csak volt egy bökkenő. Miután véresküvel összeházasodtunk, elátkozott egy boszorkány minket.
Tudtommal régen az boszorkány nagyon utálta a vámpírokat. Így arra kárhoztattunk, hogy mi ketten újból és újból újjá szülessünk. Elfelejtve ezt amit meséltem. És újból mindig én jöjjek rá a történetre és meséljem el neked mint most.-Magyarázta egyemesenrám nézve. Tudom miért nézett. Kíváncsi volt mi a véleményem az elmondottakból kapcsolatban.
-Szóval ez egy átkozott szerelem.-Jelentettem ki halkan. És szomorúan.
Jungkook is szomorúan fogta fel:Ez a kegyetlen igazság.