My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Egy.

Egy újabb nap, egy újabb hét kezdete. Hétfő reggel nagy nehezen nyitottam ki a szememet és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Kis időbe telt mire rájöttem, hogy hol is vagyok, és miért van ennyire melegem. Max karjai körém vannak fonódva, míg lábaim az övéit ölelik. Mosolygásra késztet romantikus össze bújásunk. Erőt veszek magamon és a fiú felé fordulok. Arcán enyhe borosta látszik, amit úgy imádok, lefogadom miattam hagyta meg. Lágyan megcirógatom arcát, de semmi reakciót nem vált ki belőle. Kezeimmel átölelem a fiút és apró puszikat adok arcára, amitől mosolyogni kezd.

-          Tudtam, hogy fent vagy. –hajolok, el tőle miközben ajkamba harapok. El sem hiszem, hogy ez a tökéletes fiú az enyém. Csak az enyém. Már hónapok óta engem szeret.

-          Ha még egyszer az ajkaidat rágód én nem állok jót magamért! –kapja el derekamat és magára ránt.

-          Mert most épp arról teszel tanúbizonyosságot, hogy amúgy igen? –húzom, őt miközben jobb szemöldökömet homlokomon futatom és feltornázom magam csípőjére, amire rá is ülök.

-          Hidd, el ezzel nem csak én vagyok így.. –simogatják kezei a csípőm.

-          Akkor még jó, hogy engem csak Te érdekelsz. –hajolok le ajkaira és lány csókot lehelek, rá- Ébredj cowboy –ugrok le róla hirtelen –Azt ígérted megmutatod Melbourne-t –szólok, még neki oda a fürdő ajtóból majd behúzom azt magam mögött és a zuhany alá ugrom, ahol a csapot megnyitva a kellemes víz kényezteti a bőröm.

A kellemes zuhany után magamra tekerek egy törölközőt és fogaim mosásának állok neki, végül arcomat kenem be egy ápoló krémmel és mosolyogva nyugtázom, hogy milyen boldog az arcom. Ezt a pillanatot választja Max, hogy a fürdőbe lépjen és ő is neki álljon fogat mosni. Mosolyogva támaszkodok meg a mosdó kagylóban és vizsgálom Max tökéletes vonásait.

-          Van valami az arcomon? –néz felém értetlenül a tükörből miközben a fogkefével és habbal van tele a szája.

-          Semmi drágám. –adok egy puszit neki és magára hagyom tevékenységében.

A szállodai szobánkban a bőröndömhöz sétálok, amiből elő kotrok egy az időnek és a kedvemnek megfelelő darabokat. Végül egy fehér térd fölé érő nyári ruha mellett döntök egy csinos szandállal. A fehérnemű után magamra kapom a darabokat és vissza sétálok a fürdőbe, ahol Max épp az arcát törli és mosolyogva pillant felém. Fésűmet magamhoz véve fésülőm át hosszú barna hajam, amit elöl, elfonok, hogy ne lógjon a hajamba, Max egy ideig még néz, majd kisétál, gondolom ő is fel öltözik.

-          Gyönyörű vagy. - kapja el a derekam, ahogy kilépek a fürdő szobából.

-          Szeretlek. –felelem erre és megcsókolom.

-          Mi lenne, ha nem mennénk sehova se és itt maradnánk? –simogatja fenekemet és combjaimat.

-          Az miért is lenne jó? –hajolok el tőle, de ő ekkor a nyakamat kezdi csókolgatni.

-          Talán, mert Melbourne sem olyan izgalmas, mint amit csinálhatnánk. –feleli miközben nem adván fel a nyakamat kényezteti.

-          Én esküszöm neked, ha nem a világ másik felén lennék egy olyan országban, amit még nem láttam fel sem keltem volna, és az ágyban tölteném veled az egész napot, de még soha az életemben nem voltam Ausztráliában és látni akarok belőle valamit, míg itt vagyunk, utána úgysem tudsz velem lenni. –szontyolodok el a hétvégére gondolva, amikor is Max-nek eleget kell tennie a kötelességeinek.