My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Nyolc.

Az idő rohamosan szaladt el mellettünk. Én csak arra eszméltem fel, hogy túl voltam az első pár vizsgámon, amik akadályát sikeresen vettem át. Már csak két viszga és a két hét múlva esedékes szóbelim volt hátra.

- Hova készülsz? –lép be anya a szobámba.

- Monacóba. –válaszolom, miközben a bőröndömbe pakolok.

- Holnap vizsgázol. És jövő héten is. Ugye nem akarod kihagyni? –mered rám.

- Dehogy anya. –nevetem, el magam- a vizsga után taxival megyek ki a reptére, Max magángépet bérelt. –magyarázom.

- Verstappen magángépet bérelt neked? –lepődik meg és ül le az ágyamra.

- Igen, hogy minél gyorsabban Monacóba érjek. –felelem.

- Nem sok ez? Nem túl komoly?

- Anya.. Eddig azt akartad, hogy legyen unokád meg ilyenek.. Most meg megállítanál? –meredek rá.

- Igen ezt akartam, hogy legyél boldog, legyen egy szerető férjed, gyerekeid. Aztán egyik percről a másikra jött Max és minden borult.. –érvel a saját igaza mellett.

- Anya! –nézek, rá- Szeretem őt és ő is engem. Vasárnap vissza utazom, és hétfő reggel tudok menni vizsgázni, ahogy sikeresen meg van minden és kezembe a papír minden rendben lesz. Akkor pedig Monacóba tudok költözni. –magyarázom meg neki.

- Te Monacóba költözöl? Nem is mondtál erről semmit? Mióta tervezgetitek ti ezt? –esik nekem.

- Csak a nyárra, anya. Aztán majd elválik mi lesz. Szeretem és ő is engem. Együtt akarunk lenni ebben semmi rossz nincs. –állok ki a saját igazam mellett.

- Rendben. –vesz, egy mélylevegőt- Legyen úgy, ahogy akarod. Tedd, amit jónak látsz. Bármi is legyen, én itt leszek neked. –lép oda hozzám és átölel.

- Köszönöm anya. –ölelem szorosan és adok egy puszit az arcára.

Másnap mikor letudtam a vizsgámat azonnal hívtam egy taxit, ami hamar oda ért az iskolához. A reptérre szerencsére délelőtt tizenegykor nem volt nagy forgalom. A Liszt Ferencen elmondtam ki vagyok és mi a helyzet mire azonnal a géphez kísértek, ami készen állt már a felszállásra. Fél órán belül a gép már a kifutó pályán volt én pedig a levegőben.

Nizza- ban száll, le a gépem ahová Max jön ki értem. Hiszen Monte Carlo –ban pénteken nincs szabadedzés.

- Max! –ugrok a fiúm nyakába.

- Hiányoztál! –csókol meg.

- Te is nekem, nagyon. –ölelem szorosan és csókolom a száját.

- Nagyon csinos vagy. –kacsint rám. Rajtam még mindig fehér ing és fekete szoknya van, igaz a cipőm egy fekete tornacipő, de nem bánom.

- Hát vizsgáztam. –nevetem el magam. –Köszönök mindent. –célzok a magángépre.

- A legjobbat érdemled. –ölel, magához miközben kifelé sétálunk. –Van ám még egy meglepetésem, de azt csak vasárnap este Magyarországon kapod meg. –vigyorog rám.

- Mi? –akadok, ki- Vasárnapig nem tudom meg mi az?

- Sajnos nem, de remélem tetszeni fog. –pakol be az autóba.