My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Hét.

Max a Kínai nagydíjon sajnos egy technikai hiba miatt kiesett. Az interjúk után egyből repülőre ült és haza repült Monaco –ba, míg az én életem folyt tovább a maga mederében. Hétfőn érkezett haza Max, mikor én a vonaton ültem az iskolába menet ő a lakása ajtaján lépett be. Hogy ezt honnan tudom? Végig telefonáltunk, míg az iskolához nem értem, akkor ráparancsoltam, hogy aludjon és pihenjen!

A fél hetem telefonálásokkal és facetimeolásokkal telt el. Szerda este jött egy emailem. Kíváncsian nyitottam meg, mert Max küldte. „Remélem, élsz a lehetőséggel" állt a levélben ennyi és mellékelve volt egy repülőjegy. Csütörtök kora délután a Nizza-ba tartó járatra. Természetesen nem gondolkodtam egy percig sem, azonnal fogtam egy bőröndöt és beleszórtam pár ruhát, ami elég lesz a hétvégére. Azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy másnap láthatom Max-et, és ez épp elég volt ahhoz, hogy egy szemhunyásnyit se aludjak.

-        Hát te? –néz rám meglepődötten anya mikor reggel felkeltem és lementem. Nyolc óra volt, ő még nem indult el dolgozni, nekem pedig már az iskolában kellene ülnöm az első órámon.

-        Öhm.. Én ma elutazom. –jelentem ki lazán.

-        Hová? –lepődik meg.

-        Monaco –ba, Max- hez. Tegnap este küldött egy repjegyet. Kora délután megy a gépem. –magyarázom a legnagyobb természetességgel.

-        Oh.. Ha nem is vagyok, itthon akkor meg sem tudom? –néz a szemeimbe.

-        Jajj anya.. –nevettem el magam- Túl reagálod. Írtam volna egy üzenetet. –felelem a legnagyobb természetességgel.

-        Anna, -sóhajt fel- Ez nem így működik. Nem mész iskolába, mert Max repülőjegyet küld, nem szólsz, hogy elmész, mert rohansz Max- hez. Én értem, hogy szereted kicsim, de.. Max simán befolyásol téged. –reggel nyolc óra múlt. Anyám pedig épp azzal vádaskodik a szemembe, hogy Max kihasznál. Kell ennél jobb reggel?

-        Te hallod magad? –támaszkodok meg a konyha pulton. – Nem vagy normális. Igen futok hozzá, mert két hete nem láttam és most végre otthon van. Egy kontinensen vagyunk, hogy ne mennék hozzá.

-        Miért nem ő jön?

-        Anya.. Ha jönne, se mennék be az iskolába és minek jöjjön ő, ha van egy lakása Monaco-ban, ahol kettesben lehetünk. Csak, mi. Sajnálom, de nem érzem szükségét, hogy több időt töltsetek Max-el. Nem akarom, hogy megismerjétek, mert..

-        Ki akarod őt sajátítani Anna.

-        Mi van? Ha ki akarnám sajátítani szerinted megnyerte, volna az Ausztrál Nagydíjat? Vagy egyáltalán ott lett volna a helyszínen? Időben mindenhol? –csapom le a kezemben lévő poharat a pultra, ami a kezeim közt törik szét. –Ezt a beszélgetést most lezárom. –rázom le az üveg maradványokat a kezemről és vissza indulok az emeletre, ahol letisztítom a kezemet és lefertőtlenítem a vágásokat, majd alaposan bekötözöm. Fantasztikus ez a reggel tényleg.

Egy gyors fog és arcmosás után visszatérek a szobámba, ahol felveszek egy sima fekete farmert és egy csinos fekete alapon virágmintás vállainál kivágott felsőt. A hajamat kiengedve hagyom, és még magamra kapok egy bőrkabátot. Oda lent pedig felveszek egy belebújós csinosabb cipellőt is. 
A bőröndömet magam után húzva indulok meg a buszmegálló felé, onnan megyek ki a vasútállomásra. A vonattal egészen Kőbánya- Kispestig utazom, ott felülök a 200E buszra, ami egyenesen a repülőtérre visz. Nem mondom egy ekkora csomaggal nem könnyű utazni, de nem is lehetetlen!
A repülőtéren még marad másfél órám a gépem fel szállásáig. A becsekkolás után beülök egy kávézóba és nagy nehezen elmajszolok egy sütit, hogy valami legyen bennem.
Az egyik boltban veszek magamnak egy palack vizet és édességet az útra, más most úgyse menne le és szükségem van a csokira, boldogság hormonra fel.
A gépre való beszállás megkezdésére pont végzek mindennel így boldogan nyújtom át az ott álló nőnek a jegyemet és indulok meg a gépem felé.
A felhők felett utazván, telefonomból szól a zene egyenesen a füleimbe, miközben csokoládét majszolok. Ez ám a fergeteges utazás!