My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Kettő

Szerdán délelőtt egyedül keltem fel. Max már sehol sem volt. Álmosan fordultam a hátamra és tornáztam feljebb magamat az ágyban. Max párnáján észre vettem egy kis papírt, amelyen nevem szerepelt. Érdeklődve nyúltam az össze hajtott lapért és tanulmányoztam az írást. Kétség sem fér hozzá, hogy Max firkantotta futtában.

„Reggel túl tökéletes voltál ahhoz, hogy felkeltselek. Ha felébredtél hívj. xx"

Meg mosolyogtatott kis üzenete és, hogy ilyenkor is gondol rám. Már tíz óra is volt mire felhívtam egy fog és arc mosás után. Azt mondta együtt ebédelünk, addigra vissza ér addig pedig reggelizek. Úgy gondoltam nem megyek le enni helyette felhozattam a szobánkba a reggelimet- narancslét és egy tál chia magvas gyümölcsös joghurtos egészség bombát- amit a teraszon fogyasztottam el. Közben a közösségi oldalaimat csekkoltam amire nem igazán volt lehetőségem mióta Melbourne –ben vagyok. A facebook-on semmi érdekeset nem találtam, ahogyan az instagramon sem, de úgy gondoltam ideje feltennem egy képet. Bár senki nem tudta ez idáig, hogy ki vagyok a hétvége után valószínűleg meg fog változni, csoda egyáltalán, hogy eddig nem derült ki. Az instagramomon is csak annyi változás történt, hogy több helyre utaztam el és onnan raktam ki képeket. De ezek vagy a tájat vagy egyedül engem ábrázoltak. A közös képek nem kerültek fel. Max is csak egy képet osztott, meg amin a sötétben szerepeltem így nem jöhettek rá ki vagyok és meg sem jelölt rajta. Mindössze annyit fűzött hozzá, hogy „Perfect."

Az egyik kedvenc képet választottam ki, ami tegnap késő délután készült, amikor Max-el lementünk Melbourne egyik strandjára fürdeni. Ragaszkodtam hozzá, hogy megfürdődhessek az Ausztrál parti óceánban, Max pedig eleget tett kérésemnek. A képet Max készítette rólam, a homokban térdelek és azzal szórakoztam, amikor kérte, hogy figyeljek rá ezért a nézésem kissé érdekesre sikerült, de egy percig sem bántam, mert olyan mintha direkt lett volna ilyen. A képet feltöltöttem az instagramra az alábbi szöveggel „Melbourn te csodás🌏🏝💙 #happylife #thanksgod #imposibble #australia #melbourne #beach" mosolyogva tettem közzé a képet. Az elmúlt időszak volt életem legszebbje. Miután telefonomat ledobtam az ágyra felvettem a fehérneműim, a hajamat átfésültem, de kiengedve hagytam természetes mi voltában, egy egyszerű rózsaszín hosszabb V szabású ruhát kaptam magamra. Pont időben mire vissza pakoltam a bőröndömbe az ajtón belépett Max, aki mosolyogva nézett rám.

- Ha tudnád mennyire vártam, hogy vissza jöhessek hozzád! –húzott fel a földről és ajkaimra tapadt.

- Ha tudnád mennyire rossz volt nélküled ébredni. –suttogom ajkaira és folytatom a csókot.

- Mehetünk ebédelni? –fogja meg a kezemet.

- Persze-, pillantok a telefonomon lévő órára és nyugtázom, hogy már dél is múlt, szépen el interneteztem az időt.

Kézen fogva sétálunk a lifthez én a ruhámban és egy sima papucsban, Max pedig a Red Bull-os csapat szerelésében. Mosolygásra késztet a szerelése, a szerelmem a Forma 1-ben versenyzik évek óta és több futamot is nyert már. Büszkébb nem is lehetnék.

- Max.. –fordulok felé, ahogy bezárul a lift ajtó és baseball sapkáját megfordítom, hogy annak ellenzője ne akadályozhasson meg abban, hogy megcsókoljam.

- Mondani is akarsz valamit? –kérdez rá két csók között, kezei a derekamon, míg enyémek a nyakát ölelik.

- Igazából nem. –rázom meg a fejemet és ajkait csókolom. A lift ajtó cseng, mi pedig szét válunk, pont időben mielőtt még az kinyílna. Kissé rendezzük vonásainkat, Max a sapkát vissza fordítja és kézen fogva lépünk az étterembe.