My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Karácsonyi/Szilveszteri Meglepetés Különkiadás.

           

Vissza emlékezés, az első közös Karácsony és Szilveszter.

Ez az első közös karácsonyom Max-el, alig pár hónapja vagyunk együtt és velem szeretné tölteni az ünnepeket. Vissza mondta a családozást és meghívott Monaco –ba, hogy kettesben legyünk az ünnepek alatt. Annyira édes tőle. Huszonnegyedikére összecsődítette Belgiumba az egész családját másnap pedig mindketten Monaco felé fogunk repülni, hogy a Nizza- i repülőtéren találkozzunk és a maradék két napot a Karácsonyból együtt töltsük.

Huszonharmadikán egész nap a konyhában sürögtem és forogtam két fajta sütit sütöttem meg, édesanyám a mákos bejglit készítette el, előző nap pedig a káposztát, amit természetesen még az nap megdézsmáltam.

Huszonnegyedikén nem erőltettem meg magam, hajat mostam felöltöztem szép ruhába és csak annyit tettem, ami szükséges volt. Mint megteríteni a családnak, a savanyúságok tálalása, az ételek asztalra való tálalása, vissza vivése a konyhába, a második fogás tálalása, a koszos edények mosogatógépbe pakolása, a süti felvágása.

Míg Max egésznap a családjával volt addig én a szüleimmel való ebéd után felvonultam a szobámba és megnéztem a Sisi filmsorozat első részét, majd zenét hallgattam.

Másnap reggel nyolckor keltem, a gépem délben indult a Liszt Ferencről, a csomagjaim nagyjából össze voltak pakolva. Miután megreggeliztünk anya és apa együtt vittek fel a repülőtérre, ahol elválva én túl estem a biztonsági ellenőrzésen és a megfelelő beszálló kapu előtt lecövekeltem. Volt még majdnem egy órám így rácsatlakoztam a reptér wifijére és miközben interneteztem az embereket figyeltem. Mennyien utaznak Karácsonykor!

Nizza –ba érve a sós levegő illata, szél és nem éppen hideg fogadott, amit nem is bántam, bár őszintén szólva hiányzott a fehér karácsony, amit gyerekkoromban élhettem át, de ezúttal ez jutott. A fehér Karácsonyok eltűntek és vele együtt az érzés is, hogy Karácsony van, hogy itt vannak az ünnepek!

-        Meglepetésem van a számodra! –ölel át Max huszonhatodika reggelén.

-        Ki vele, mi az? –nézek kíváncsian a szemeibe, tegnap csodás napunk volt. Sétáltunk a tenger parton, amire eddig egyetlen egy karácsonyom alkalmával sem volt példa. Beszélgettünk, karácsonyi romantikus filmeket néztünk a tévében összebújva. Édességet ettünk, borozgatunk, minden olyan idilli volt.

-        Öltözz fel és csomagolj. Vannak nálad meleg ruhák, ugye? –pillant rám kérdőn.

-        Persze-, bólogatok. Minden eshetőségre felkészültem, a bőröndöm jó nagy volt így tele pakoltam!

-        Akkor hajrá. –csókol meg és magamra hagy.

Fél órával később az Aston Martin- ban ülve Max Nizza felé vezetett. Hiába kérdezősködtem nem adott választ hova megyünk.

Végül pár órával később az Aston Martin a Francia Alpokban parkolt le egy csodálatos szálloda előtt. Les Deux Alps.. csodálatos egy hely én mondom, a látvány, ami elém tárult hihetetlen volt, betelni sem tudtam vele. Mindent hó borított, a fehérség szinte vakító volt.

-        Max! –rázom meg a fejemet és ugrok, a fiú kezei közé- Imádlak! –tapadok az ajkaira.

-        Na? Meglepetés.. –vigyorog rám, azzal a tipikus Max Verstappenes mosolyával.