My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Három.

Csütörtökön, míg Max a pályára ment addig én Sophie-val és Victoriával Melbourne belvárosába mentem vásárolgatni, mindketten ragaszkodtak hozzá így nem tudtam nemet mondani.

- Veszünk neked valami szép ruhát. –nézegeti a ruhákat Victoria. Egy elég drága és neves üzletben vagyunk, nekem pedig nincs pénzem ezekre a ruhákra.

- Már miért vennénk nekem ruhát? –akadok, fent ezen- Ne haragudj Vic, de nekem nincs pénzem ezekre a ruhákra, és emellett teljesen jól érzem magamat a saját ruháimban. –rántom meg a vállamat.

- Este lesz az éves parti. –jön mellénk Sophie- Szerintem ebben nagyon jól mutatnál. –mutat, fel egy igazán csinos ruhát- Max pedig szeretné, ha vele tartanál. Tavaly mi kísértük el, de most te fogod.

- Nekem erről miért nem szólt? –értetlenkedek.

- Drágám tudta, hogy nem engedhetsz meg magadnak ilyen ruhákat, ahogyan azt is, hogy nem akarnád, hogy költsön rád.

- Ezért kellett jönnöm. –esik le és csapom magam homlokon- Nálatok van a bankkártyája? –fonom mellkasomon össze a kezemet.

- Ühüm. –bólogat Victoria

- Akkor sem fogadhatom el- tiltakozom tovább.

- Dehogynem. –tol be a próbafülkébe Sophie- Majd később megköszönöd, most pedig próbáld fel. –ad be egy ruhát.

Elsőnek egy fekete mélyen dekoltált estélyibe bújtatnak, ami ugyan tetszik, de a lányok leszavazzák. Szerintük túl fekete és sötét vagyok benne, hiszen a tónusaim amúgy is sötétek és így elveszek a ruhában, valami olyan kell, ami kiemel. Egy halvány rózsaszín ruha a következő, ami fedi a nyakamat és szintén mélyen dekoltált, de ez is leszavazásra kerül.

- Na és ezzel mi volt a baj? –kiváncsikodom miközben a próbafülkében ülök.

- Nem voltál benne túl feltűnő. Olyan semmilyen volt. –magyarázza Victoria Jane.

- De nem is akarok feltűnő lenni. –értetlenkedem.

- Kicsim, ha megtaláltuk a tökéletes ruhát érteni fogod te is. –mosolyog rám biztatóan Sophie és a kezembe adja a következőt.

- Szerintem ez lesz az. –hallom Victoria szavait. A ruha csillog-villog, flitterek és kövek díszítik az egészet, fél oldalt magasan slicelt.

- Na? –nézek kilépve a próbafülkéből random stylestjaimra.

- Ez az. –ujjong Victoria, miközben Sophie elismerő mosollyal mér végig.

- Egyértelmű, hogy ez az. –szólal, meg végül- Nézd csak meg te magad.

A tükör felé fordulva, megdöbbenve tapasztalom, hogy a ruha tökéletes simul testemre. Másképp áll rajtam, mint az összes eddigi. Az anya-lánya párosnak igaza volt ebben a ruhában csak úgy ragyogok és nem csak amiatt, mert maga a ruha csillog-villog, hanem mert egyszerűen tökéletesen nézek ki benne.

- Azta. –suttogom.

- Mondtam, hogy majd megérted. –simogatja meg a vállamat Sophie- Vedd, csak le megvesszük. Victoria ad be neked egy cipőt azt is próbáld fel, ha jó, akkor hozd. –mosolyog rám. Én pedig bólintok. Nem merek már nemet mondani nekik.

Victoria Jane egy piros lakk színű tűsarkút adott be, aminek mérete pont passzolt a lábamra, így Sophie azt is kifizette. Bár elég rossz érzés volt, hogy mindezt Max fizeti. Nem akartam, hogy úgy tűnjön, rajta élősködöm. Mert ez egyáltalán nem volt így és nem lett volna muszáj nekem ruhát vennie, abszolút megértettem volna, ha Vic és Sophie megy el vele, akiknek van ilyen ruhájuk otthon a szekrényükben vagy van rá pénzük, hogy vegyenek maguknak!