My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Tíz.

- Na, minden oké? –tér vissza Max a napozó ágyhoz, amelyben fekszek kezében a két koktéllal.

- Ennél okéb nem is lehetne. –nézek rá a napszemüvegem mögül. Szerda van és lassan július közepe. Mi pedig épp a Francia Riviérán vagyunk. Max valóra váltotta az álmomat és a héten bejárjuk a Cote d'azur -t. Most épp álmaim helyszínén vagyunk, ami a bakancslistámon is szerepel – bár az egész Riviéra rajta van-, de nagy álmom volt eljutni Saint Tropezbe. Nikki Beach- en strandolunk, a forróság a levegőben. –Köszönöm –veszem el a koktélt és lejjebb tolom a napszemüvegem, hogy szemébe tudjak nézni- Mi a következő megálló, áruld el végre. –kérlelem.

- Majd meglátod! –nevet fel és rám kacsint.

- Olyan szemét vagy! –kortyolok a koktélomban. A hideg ital, ahogy végig szánkázik, testemben hirtelen kiráz. Isteni!

- Olyan szemét vagyok, hogy elhoztalak ide és még egy jó pár helyre elviszlek, tudom. –magyarázza bűnbánó fejet vágva.

- Te szemét! –dobom oda neki a törölközöm, ami eddig a fejem alatt pihent- Utállak! –öltöm rá a nyelvem.

- Baj van a paradicsomban? –mosolyog ránk Mark.

- Ugyan úgy nézünk ki? –mosolygok rá. Fekete sötét napszemüvegemben nem látni a szemeimet.

- Dehogyis – emeli, a magasba Mark a kezeit- Itt sem vagyok. –kacsint ránk.

- Hol tartottunk? –fordulok vissza Max felé.

- Ott, hogy milyen szar barát vagyok. –segít ki.

- Ja persze.. –bólintok- Egy utálatra méltó szar alak, vagy aki nem érdemli meg csodás énemet. –tájékoztatom.

- Tudom, és hidd, el sajnálom, amiért velem kell beérned. –teszi kezét a mellkasára. Mosolyogva állok fel és ülök le a fekvő Max mellé.

- Még én, hogy sajnálom, hogy veled kell beérnem. –mosolygok, rá miközben napszemüvegem már nem fedi szemeimet, helyette a hajamba pihen hajráfként funkcionálva- Szeretlek. –hajolok hozzá és csókolom meg szenvedélyesen.

- Szóval már jó vagyok? –mosolyog csábosan.

- A legjobb –ülök rá csípőjére- Nekem csak te kellesz, senki más. Imádom a meglepetéseid, csak.. Előtted nem volt bennük részem. –magyarázom, miközben hajával szórakozom.

- Tudom, Anna- ül fel és kezeivel a derekamat simogatja. –Én is szeretlek téged. –ajkaihoz hajolok és lágyan kezdem csókolni, de nem éri be ennyivel –hiszen ő Max Verstappen –csípőmbe markolva húz közelebb magához és mélyíti el a csókot. Már percek óta faljuk egymás ajkát..

- Srácok öt percre lépek le és ti már egymásnak estek.. Komolyan menjetek szobára! –ül le a Max melletti napozó ágyba Mark.

- Féltékeny vagy? –ráncolom a szemöldökömet, miközben Max-et ölelem.

- Ugyan Anna, sosem lennék az a haveromra. –pacsizik le Max-el.

- Ez olyan cuki srácok.. –forgatom a szemeimet. Ki szállok Max öléből és vissza ülök a napozó ágyamra, ahol megiszom a maradék koktélomat-, Na, mi van, puhányok jöttök vagy nem? –állok fel és felteszem a napszemüvegemet.

- Hová? –érdeklődnek.

- A vízbe.. –sóhajtok és nem törődve velük indulok meg a víz felé és sétálok be a Földközi –tengerbe. A víz kellemes, az idő forró én pedig ennél nem is lehetnék boldogabb!