Álmok Tengere

A Bejelentés

- Kinga! El kell mondanom valamit! - beszélgetett Tamás és Kinga a jól megszokott padjukon a 11.kerületi feneketlen tó mellett.
- Mi az Tomi? - lepődött meg a lány. Párja furcsán viselkedett az utóbbi időben. Szétszórt volt és mindent elfelejtett: a hónapfordulót, a névnapját és a neki tett ígéreteket is. Olyan volt mint aki más világban él, bár látja és beszél vele de ez csak a teste a gondolatai valahol máshol járnak, valahol nagyon-nagyon messze.

- Ugye tudod mi az álmom? - nézett rá Tomi a lányra fejét lesütve mint valami komisz rossz kisgyerek.
- Hogy családot alapítsunk és együtt öregedjünk meg? - kérdezte izgatottan de ugyanakkor kicsit viccesen gúnyosan a lány. Hisz tudta, hogy nem ezt akarja mondani de kíváncsi volt mennyire zavarja össze ezzel a mondatával.
- Arról, hogy mi szeretnék lenni - Tomi komor volt. Úgy látszott amit mondani akar az igenis komoly.
- Hogy sztár akarsz lenni?
- Egy Koreai sztár.
- Jaj Tomi, de hisz te nem vagy Ázsiai... láttál már európai Kpop sztárt?
- A Raniaban van egy nem ázsiai
- És a Rania feloszlásra van ítelve a rajongótábora pedig egyre fogy.
- Én meg tudom csinálni!
- Elhiszem - a lány nem akarta komolyan venni ezt a dolgot - Az is leszel.
- Jövőhéten elmegyek az SM Auditionre Seoulba.
- TESSÉK?! - a lány nagyon ledöbbent és nem tudta viccként fogja fel vagy őrültségként - Most viccelsz ugye?
- A fiú komor volt és még mindig le volt sütve a feje. Úgy tűnt szégyelli magát az elmondottak miatt, de akkor miért akarhat ilyet tenni? A lányt kezdték elborítani az érzelmek - Le akarsz ugrani egy hétvégére? Vagy hogyan képzelted ezt?
- Nem egy hétvégére. Magam sem tudom mikor fogok hazajönni, amikor az SM hazaenged majd.
- Ja mert már fel is vettek? Hahó! Nem ilyen egyszerű bekerülni egy kiadóhoz! Sok jelenlegi sztár is többszöri próbálkozás után került be. Igaz, hogy jól táncolsz de szerinted az elég lesz? - a lánynak már majdnem kicsordultak a könnyei. Rosszul esett, hogy a párja ilyen meggondolatlan és ilyen könnyen képes lenne félredobni 4 hónapos kapcsolatukat. - És mi lesz velünk? Viszel magaddal?
- Azt sajnos nem tehetem meg. Örülök majd ha magamat el tudom szállásolni valahol.
- Akkor vegyem ezt úgy, hogy engem itt hagysz te pedig dobbantasz sztárosat játszani Koreába? - a lányon most inkább a düh kezdett el uralkodni
- Ez nem játék, ez az álmom. Meg akarom valósítani és meg is fogom. A megkeresett pénzből pedig eltartom majd magunkat. - Tamás igyekezte álláspontját elmagyarázni
- Magunkat? Magadat! Mivel én nem megyek sehova te pedig ott leszel. Szóval ezt komolyan gondoltad? - Kinga tekintetét le sem bírta venni a fejét lesütő fiúról, dühét kezdte a keserűség átváltani de büszkeségből azt nem mutatta ki. Érezte ez a válasz fog mindent eldönteni. A srác egy darabig a földet nézte maga előtt, csendben volt és nem szólt semmit. Majd mikor összeszedte gondolatait így szólt:
- Nagyon szeretlek Kinga - mondta a srác továbbra is a földet bámulva - De ha ezt most nem teszem meg, bánni fogom életem végéig, hogy nem tettem meg.
- Akkor tedd meg Tamás, de én ebből kiszálltam! - azzal a lendülettel a lány felkapta a táskáját a padról, fel állt és sebes léptekkel távolodott a sráctól akire nemrég még a párjaként tekintett. Szemeibe könnyek csordultak, és igyekezett zokogását vissza tartani amíg a fiú közelében érezte magát.
- Ne Kinga várj! - ugrott fel Tamás is a padról, de néhány lépés megtétele után kezét a lány felé nyújtva meg állt.
Egy gondolat hasított bele ami azt súgta hagynia kell had menjen. Nem tudna olyat mondani ami ez után a hír után fel tudná a lányt vidítani. Sejtette, hogy ez lesz de remélte, hogy mégis meg fogja érteni. Szégyenérzet fogta el és bizonytalanság. Szerette azt a lányt és kétségek kezdték el gyötörni, hogy a régen várt álma vagy álmai lánya között mit is válasszon. Lassú léptekkel indult vissza haza. Úgy érezte, ha sztár lesz bocsánatot kér Kingától és remélte hátha ő meg is bocsájt neki. Érezte, hogy be akarja bizonyítani, hogy igenis képes rá.