Álmok Tengere

Vívódás

Aznap Tamás alig bírt magával. Egy levél kézbesítésével bízta meg egy Snsd tag, amit egy olyan embernek kell át adjon aki már nem is dolgozik ott, és nem is tudja hol lakik.
Végigfutott a fejében, hogy Sooyoung fel is hívhatta volna Eunjunt. Ha pedig nem tudta el érni valószínűleg ez után sem tudja, és megmondhatja, hogy át adta, közben pedig a pénzt megtartaná és ki húzná az anyagi problémájából egy jó időre.
A

boríték vastagsága arra utalt, hogy az a pénzösszeg elég lett volna neki több hónapra is, és vígan el éldegélhetett volna belőle, de ugyanakkor tudta, hogy az nem volna valami helyes.
Ennek ellenére mégsem tudta elhatározni mi is legyen a pénzel mert a csábítás vagy volt. Abból a pénzből akár haza is utazhatott volna és Magyarországon is kezdhetett volna belőle valamit, ezzel az egész meghallgatásos dolgot le zárhatta volna azzal, hogy az egésszel jó pénzt kereset.
Egy idő után már kezdett hányingere lenni magától. Hisz van egy álma, amiért mindent otthon hagyott, és egy köteg pénz láttán képes lenne feladni, vagy mindent hátra hagyni? Úgy döntött tisztességes lesz. A borítékkal fel ment a portára és egyenesen a recepciós hölgyhöz lépett.
Ji-Hun ült most ott, és szinte azonnal kérdőre vonta:
- Mit szeretnél? - nézett rá úgy mintha valamit ki akarna szedni belőle.
- Öm izé... Eunjung. Eunjung hol lakik? - mondta kicsit dadogósan, keresve a megfelelő szavakat. Ji-Hun röviden és határozottan válaszolt:
- Miért?
Tamás nagyon meglepődött a kérdésen, váratlanul érte és kissé elbizonytalanította.
- Áá..át adni neki valamit - próbálta elmagyarázni ahogy tudta.
- Add ide légyszíves! - nyújtotta egyik kezét Tominak, jelezve azt, hogy azt a valamit a kezébe szeretné kapni. Tomi nagyon furcsának találta ezt a viselkedést, nem tudta jó ötlet e megmutatni azt a sok pénzt, ezért csak fel emelte a vaskos borítékot és megmutatta. Ji-Hun a tekintetével jelezte, hogy adja oda. Tamás csak nézett rá és gondolkodott. Ami miatt a recepciós titkárnő akaratosabban jelzett neki tekintetével és merevebb kéztartásával, hogy azt adja oda.
Tamás megadta magát, od adta a borítékot, és meglepetésére Ji-Hun már nyitotta is ki, és mint aki tudta mi is van benne ki vette a pénzt és elkezdte számolni. Tamás ekkor már arra gondolt, hogy biztosan Sooyoung szólt neki, hogy hagyott nála pénzt, és innen át akarja venni ő a továbbítást. Miután Ji-Hun befejezte a számolást, rá nézett és így szólt.
- Hiánytalanul megvan. Vagyis mostantól vagy felvéve.
- Tessék? - pislogott értetlenül Tamás
- Ezzel teszteltük tisztességedet, mivel ez egy komoly lemezkiadó, és alaposan meg kell győződjünk arról, hogy megfelelő embereket engedünk be falaink közzé. Továbbá tudunk a munkavállalási engedélyeid hiányáról. Ezen is segíteni fogunk, mivel itt mindenki csak hivatalosan dolgozhat valójában.
Tamás csak pislogott. És alig értette meg teljességében az elmondottakat, de össze rakta fejben mit is hallott és a kijelentés végén roppant meglepődött. Rájött mennyire is negüthette volna bokáját ha végül a pénz megtartása mellett dönt.
Alá kellet írjon még megannyi papírt, amivel el indították a hivatalos munkavállalási papírjainak a megszerzését.
A nap végén örömmel utazott haza, de otthon nyugtalanság fogadta. Laon hangja már mielőtt belépett volna az ajtón kiszűrődött, és elég feszültnek hangzott. Tamás óvatosan lépett be az ajtón és bent látta, hogy az előtérben Aaron és Laon veszekednek. Amikor Tamás be lépett az ajtón Laon így szólt Aaronhoz.
- Nem maradhat itt, és kész!
Tamásban meghűlt a vér, mert érezte, hogy róla beszél.