Álmok Tengere

Az indulás

Eljött az indulás hajnala. Tamás még szombaton elbúcsúzott ismerőseitől és barátaitól. De csak annyit mondott nekik, hogy el kell utazzon egy időre. Mindenkit meglepet a dolog és tudatták Tomival, hogy szeretettel várják majd vissza.
Az utánna való napokat a szobályában kuksolva edzéseket és koreai nyelvet tanulva töltötte. Ezzel hamar eltelt a vasárnap és a hétfő. Az induláshoz közeledve azonban egyre izgatottabb lett és nem bírt magával. Kedden egész nap az éneket gyakorolta egészen addig amíg be nem rekedt.
Szerdán táncolt és nyelvet tanult. Sikerült eljusson a koreai nyelvleckék háromnegyedéig. Ezzel már el tudott boldogulni, bár a kiejtése és a ragozása hagyott némi kivetni valót, remélte, hogy ennyi elég lesz.
Végül pedig Csütörtök hajnalra hagyta az összepakolást. Indulás előtt megborotválkozott, beállította haját és nyomott pár fekvőtámaszt. Nem bírt már magával.
Édesapja időre ott volt ahogy megigérte. Ő mindig pontos volt és a szavát megtartotta tűzön vizen át. Tomi ezt a tulajdonságát szerette volna a saját személyiségébe is bele építeni.
Az úton a reptérre apja kioktatta mindenről amit úgy érzett, hogy el kellet mondjon, mire vigyázzon és miket kerüljön. Látszot ezen a határozott emberen a féltés. Tominak ez jól esett mert azelőtt keveset érezte csak ezt, hogy apja törődne vele. Készített fiának egy külön bőröndnyi dolgot, amiben néhány szükséges dolog volt a túléléshez.
A repülőtérre érve eljött a búcsú pillanata. Az apa megölelte távozni készülő fiát és addig a reptéren maradt amíg a repülő fel nem szállt.
Tamás nem mondta el apjának, hogy nem vett repülőjegyet csak koreába és a visszaútról fogalma sem volt hogyan lesz. Valamint vizumot sem szerzett, mert mire el akarta indítani a folyamatot már túl késő volt és nem lett volna kész indulásra.
Ígyhát vakmerőren Varsó fele szállva alig várta megérkezését Szöulba. Varsónál át kellet szálljon a Szöulba szálló gépre. Ehez egy öt és fél órát kellet várjon. Ezidő alatt nagyon vigyázott mindkét bőröndjére szemet ne vessen valaki rájuk. Majd eljött az indulas pillanata.
Ez már egy hatalmas repülő volt. Indulásakor sosem érzet erőnyomás nehezedett rá. Érezte, hogy ebben a repülőben valóban nagy az erő, és méretéhez képest sokkal egyenletesebben szállt mint a Budapest-Varsó járatos kisgép. Azon érezteaz erősebb légmozgásokat is a gép beleremegése miatt, de ez a nagy repülő csak úgy siklott az égen.
Másnap reggel 9 órakkor érkezett meg a gép Seoulba. Tamás a leszálást követően majdnem elsírta magát örömében. A repülőgépen is többnyire csak Koreaiakat látott de a reptéren már tényleg látott, hogy Koreában van. Abban az országban ahova mindig is el akart jutni. Miután megkapta a csomagjait ki állt a reptér elé, hogy fogjon egy taxit. Úgy érezte magát mint valami dorama főhős. Sok doramát látott és a reptér előtti tér is ismerős volt neki belőlük. - Most érkezett meg a szerencsét próbáló srác akiből korea legnagyobb sztárja lesz. - ilyesmiket gondolt magában.
Ilyenkor a hös taxit fogad, hogy az a hoteljükhöz vigye. Úgy is tett és taxiba üllt.
Már itt szembesült vele, hogy a koreai kiejtése nem a legmegfelelőbb, és a taxisofőr alig értette meg az: All In One Guesthose hotel nevét. Mint később kiderült annyi hotel van Seoulban, hogy nem is tudta pontosan, hogy ez hol van és neki is rá kellett keressen. Tomi lelkesedése itt kicsit megcsappant, mert azt hitte ha valamivel akkor a taxival nem lehet gond.
Nagyjából 15 perc keresgélés után a taxisofőr kibogarászta Tomi mit is akart modnani neki és hova is kell vigye. Útközben kifogtak egy reggeli dugót ami miatt az út több mint fél órába került mire nagynehezen megérktek a hotelhez. Olyan volt mint a képeken ezért Tomi egyből felismerte. De arcaról majd lefagyott a mosoly amikor a taxisofőr 126.000 wont kért el a taxiért ami nagyjából 30.000 forint