Álmok Tengere

Az előítélet

Tamás amikor azt hallotta, hogy: Nem maradhat! Azonnal arra gondolt, hogy róla van szó. És a következő mondatból kiderült, hogy igaza is lett. A szóváltás miatt észre sem vették, hogy nyílt az ajtó és a folyosó elrendezése miatt magát a bejárati ajtót nem is lehet látni a nappaliból. Tomi be hajtotta az ajtót maga mellet és a bejáratnál maradt. Így nem tudták, hogy ott van ő viszont mindent hallhatott. 

- Mi jött, hozzád Laon? Hisz már itt lakik velünk pár napja. - hallatszott Aaron hangja. A szőke Izlandi hangja nem volt nyugodt, hallatszott rajta, hogy zaklatott.

- Azt nem mondtad, hogy Magyar! - förmedt Aaronra Laon szinte rá kiáltva.

- És akkor? Miért zavar, hogy Magyar? - kérdezte Aaron értetlenül.

- Egy tolvajt hoztál a házamba! Egy barbár semmirekellőt. - Laon szavai késként hasítottak Tamásba. Nem értette mivel szolgált rá, hogy ilyen szavakkal illesse a lakótársa. Mindig igyekezett illedelmes lenni és nem tapasztalta volna, hogy érzékeltette volna vele bármikor is, hogy problémája van vele.

- Meglopott, megvert vagy mit csinált veled? - hallatszott Aaron hangjában, hogy szinte olyan mérges lett a szavak hallatán mint Tomi.

- Ugyan már. Kelet európai balkán barbrár, egy kutya a Románokkal és a Bulgárokkal. A közeledbe férkőznek majd éjjel elvágják a torkod és kirabolnak. - Tamásnak ökölbe szorult a keze és remegni kezdett a dühtől. Szíve szerint heves léptekkel be lépett volna a nappaliba és akkorát húzott volna be Laonnak, hogy a szemüvege bele épült volna tőle a fejébe. Legalábbis a képzeletében így nézett volna ki a jelenet. 

- Ennyi erővel én is kirabolhatlak Laon. Részeg vagy vagy be vagy állva? Szegény új életet akar kezdeni mint én. 

- Pontosan ezért véded annyira. De nem szabad feledni, hogy Magyar. Te kulturált nemzetből való vagy ő meg egy lovas fosztogató.

- Mert a vikingek csupaszív szeretet nép voltak ugye? Ha már a felmenőkről beszélünk. 

- Te ezt nem értheted Laon. Nem vagy Koreai. Én minden esetre szeretnék nyugodalomban élni nem attól tartani mikor ront rám az eszetlen vadember vagy mikor tűnik el reggelre a pénzemmel együtt. 

Tamás eddig bírta ki lépett a nappaliba komoly arccal, Laonra meredve. Szemeiből gyűlöletet és haragot sugározva indulatait alig tudva visszatartani. 

- Na tessék erre itt terem mint az ördög. Nézz rá Aaron! Mindjárt megtámad. Mindjárt megver mindkettőnket. 

- Ha én is olyanokat mondtam volna rád mint te ő rá, a te szemed még tüzet is okádna Laon- mondta Aaron vissza vágva. - Ülj le Thomas. - mondta Tamásnak de Tomi le sem tudta venni szemét Laonról és valóban készült neki ugrani. Aaron látva ezt közbe lépett. Megragadta Tamás karját és le rántotta maga mellé a mellette lévő székre. Ettől Tomi kicsit magához tért, hogy türtőztesse magát. - Előtte mond el mindazt amit nekem mondtál. - folytatta Aaron - Jogában áll tudni ahogy nekem is. 

- Nem ismétlem meg magam Aaron. Thomas azt szeretném ha el költözném. Ne haragudj nem személyes csak így döntöttem. 

Tamás erre felelni szeretett volna de mielőtt bármit is mondhatott volna Aaron szólalt meg hamarabb. 

- Akkor én is elköltözöm Laon vele együtt. Én sem lakom szívesen egy előítéletes emberrel. Adj nekünk néhány hetet és itt sem vagyunk. 

- Neked nem kell menni Aaron ezt nem rólad szól. - mondta Laon Aaronnak Tamásra rá sem nézve. 

- Rólam is ha netalán ismét be kattan valami nálad. Inkább lakom én is külön tőled. - Aaron hangján tényleg hallatszódott a harag és Tamásnak jól esett hallani, hogy az Izlandi barátja ennyire ki áll érte és nehéz helyzetbe hozza magát, holott állhatott volna Laon mellé is. Jól esett, hogy ő nem ítéli el igazságtalanul. 

- Egy két hét? pffff. Azt mondtam most! - fakadt ki Laonból de Aaron és Tamás tekintetén át szaladva kissé megtorpant kijelentése. - Legyen... legyen de Thomas dupla lakbért fizet erre az időszakra. 

- Megőrültél?! - fakadt ki Aaronból miközben két kezével az asztalre csapott és már fel is állt az asztaltól. Tamás megragadta Aaron kezét mielőtt az megszaladt volna. 

- Rendben van! - jelentette ki Tamás Laonnak - Duplán fizetek erre az időszakra. - maga sem tudta miért ment bele, de azok után ahogy Aaron kiállt érte úgy érezte ez a legkevesebb mielőtt valami borzalmasabb dolog történik. 

- Úgy legyen - mondta Laon majd mivel látta, hogy mindketten ki vannak rá teljesen fel állt az asztaltól és be libbent a szobájába magára zárva az ajtót. Ekkor Aaron mérgesen Tamáshoz fordult. 

- Normális vagy? Csak hasznot akar húzni, hogy kifizettesse veled az ő részét is! Ne hagyd neki, hogy provokáljon! 

- Egyenlőre nem tehetek mást Aaron, hacsak nem akarok utcára kerülni. Kifizetem neki, hogy megmutassam milyen Magyar vagyok. Aaron látta a hazafiasságot a szemében és érezte, hogy Tamás így próbálja megcáfolni a népe ellen felhozott vádakat. Így ő is megnyugodott kissé. Higgadtabb hangon megkérdezte:

- Van annyi pénzed? 

- Nincs. - felelte Tamás. Valóban éppen annyija,volt hogy a kaja szűkön elég legyen az első fizetéséig és semmilyen plusz költség nem hiányzott neki, nem hogy egy plusz lakbér - Megpróbálok holnap előleget kérni. Hátha megengedik. 

- Mondanám, hogy kisegítelek barátom, de én sem dúskálok jelenleg a pénzben. De holnap körbekérdeztem a barátaimat. Össze dobjuk rá a pénzt. 

-  Köszönöm Aaron - Tamás akaratlanul is megölelte. - Igaz barát vagy. Olyan barát amilyen nekem Magyarországon sosem volt.  - Érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Mielőtt még ezt Aaron is meglátta volna el engedte és hirtelen fel állva a székéből a szobája felé vette sebesen az irányt. 

- Most inkább lepihenek - mondta Aaronnak de már háttal állva neki a szoba ajtaját nyitva.

- Thomas....- Aaron még mondani szeretett volna valamit de Tamás akkorára már be csukta az ajtót magára és könnyei patakként csorogtak le arcán.