Álmok Tengere

Árnyékban

Egy új nap új lehetőségeket ad. Így gondolta ezt Tamás is. A kis félszobájába az éjjel nagyon beszorult a meleg és állott volt a levegő ami miatt rosszul aludt. De reggel tudta, hogy nagy nap vár rá. Lehetőséget kapott iszonyat nagy szerencse árán, és ráadásul egy Kpop sztártól. Odahaza biztos nem hinne neki senki, ha haza állítana és azt mondaná személyesen találkozott Yunhoval aki segített neki. Ugyanakkor legalább annyi hálával tartozik az Izlandi Aaronnak is aki el szállásolta Laonnál.
Elkészült majd óvatosan nyitott ajtót nehogy zavarjon valakit. Az előtérben ott volt Laon laptopja felnyitva és bekapcsolva hagyva de Laon nem tartózkodott a nappaliban. Tamás kíváncsiságból rá pillantott a laptopra, mi lehetett rajta ami annyira lefoglalta azelőtt este tulajdonosát. Egy programozó program volt elindítva ami várta a félig beírt parancs befejezését. Tamás nem értett a programozáshoz, de azt látta, hogy komoly munkában lehet. WC lehúzást hallott. Ekkor már tudta jól is lehet Laon. Megszeppent mint egy gyerek aki rosszat tett és sebesen távozott maga után véletlen becsapva a bejárati ajtót.
Laon csak a nagy csapódást hallotta, de gondolta, hogy Tomi lehetett a hang okozója, amire csak csóválta a fejét.
Tamás nem tudta hogyan viszonyuljon a csendes sráchoz. Barátkozzon amitől lehet tolakodónak hathat neki, vagy ne foglalkozzon különösebben vele amire szintén megharagudhat. Így hát úgy döntött amikor csak tudja elkerüli majd.
Tömegközlekedéssel megérkezett az SM-hez ami most teljesen másnak tűnt számára mint azelőtt nap. Akkor sok embert befogadott szelektálásra, de most csak azokat akik azelőtt nap megfeleltek. Tamás érezte a szíve mélyén, hogy ő sem felelt meg, de igyekezte elhitetni magával a maradék önbizalmával, hogy ő neki igenis ott a helye egy bandában vagy szólóba. Hisz ezért az álmáért mindent félre rakott.
Mielőtt belépett volna az őr megkérdezte mi célból akar be menni, majd miután megmondta az őr telefonált egyet majd be kísérte a váróba.
- Foglaljon helyet Ji-hun titkárnő nemsokára érkezik. - mondta az őr majd távozott.
Tamás úgy is tett helyet foglalt, és még gyorsan elő vette a zsebsuótárát, hogy egy két dolgot amiben nem biztos át nézhessen. Észre sem vette amikor Ji-hun titkárnő a váró másik végéből figyelte. Vállig érő vasalt egyenes haja és tipikus titkárnőnek való keskeny kocka keretű szemüveget viselt. Fekete szoknya aminek a hossza nem volt sem túl konzervatív sem túl kihívó. Fehér ingszerű felsője pedig gyűrődés mentes volt, egy igazi redezet hölgy. Elkezdett Tamás felé lépkedni kopogó magas sarkújában, aminek a hangjára Tamás felfigyelt. Látta, hogy egy hölgy közeledik felé és gyorsan zsebre vágta a szótárt.
- Te jöttél az interjúra? - kérdezte a titkárnő szép koreai kiejtéssel. Tomi fel állt majd meghajolt, majd válaszolt:
- igen, én vagyok az
A titkárnő is biccentett illedelmesen:
- Gyere velem. - mondta Tamásnak majd el vezette egy iroda helyiségbe.
- Foglalj helyet. - ültette le Tamást a hölgy, majd le ült vele szembe.
- Ji-hunnak hívnak. Téged pedig Tomnak igaz?
- Igen. Tom vagyok. - válaszolt Tamás izgulva.
- Tudod miért vagy itt Tom? - kérdette JI-hun tőle, közben tekintetével sakkban tartotta a srácot. Tamás nem tudta mit kellene erre mondjon ezért gondolkozott rajta majd annyit nyögött ki:
- Junho... - Ji-hun közbeszólt
- Igen azért is mert ő közben járt az érdekedben de a fontosabb az, hogy te kevesebbért vállaltad el mint az összes jelentkező erre az állásra. Tisztában kell legyél vele, hogy így a pénz amit keresni fogsz kevés lesz de cserébe egy világszerte ismert Lemezkiadónál dolgozhatsz. Látom külföldi vagy, nyelvel hogy állsz?
- Az alapokat egészen jól tudom. - hebegte Tamás.
- Az remek. Profi tudás nem szükséges a munkádhoz de ha azt mondják takarítsd fel ezt és töröld fel azt, akkor azt értsd meg
- Tökéletesen értem - hajolt meg Tamás
- Ezeket a papírokat töltse ki. Jelentkezés és ideiglenes próbaszerződés, olvasni és írni tud?
- Olvasni igen. De írni... nehezen
- Akkor adja ide a papírokat, majd én kitöltöm.
Tamás inkább át nyújtotta. Szégyellte, hogy ennyit sem tud, de ez volt az igazság. Írni csak úgy tudott mint egy elsős iskolás, lassan és közben fejben betűzve mit is kell írjon és hogyan. Ji-hun igazán talpraesett titkárnő volt, olyan amilyennek egy sikeres cégnek szüksége van, bár látszott rajt, hogy akkor tart először magyar személyit a kezében hamar megtalált rajta mindent ami kellet a szerződéshez. Tamás úgy érezte rá semmi szükség sincs valójában a cégnél, és sosem lesz olyan hasznos mint Ji-hun, vagy mások akik a cégnél vannak.
- Kész is vagyunk, kint a váróban legyen szves várni egy kicsit.
- Rendben. Köszönöm. - hajolt meg Tamás, majd ki ment a váróba.
Ji-hun nemsokára szintén távozott az iroda teremből egy rakás papírral a kezében. Tamás ott várt, saját démonjaival harcolt odabent lelkében. Igyekezett minden olyan gondolatot elhessegetni amik saját maga alkalmatlanságát bizonygatták, és azokat is amik arra irányultak, hogy kár volt ki utaznia Dél-Koreába.
Nemsokára csoszogás hangjára lett figyelmes. Egy öreg közeledett felé. Megismerte, az öreg volt az alaksorból.
- Üdvözlöm - állt fel Tamás és meghajolt. Még mielőtt az öreg oda ért volna hozzá.
- Részemről a megtiszteltetés fiam. Eunjung vagyok a takarító - mondta az öreg roppant barátságos módon és Tamás  meglepetésére kezet nyújtott neki mint ahogyan azt nyugaton szokás.
- Had üdvözöljelek úgy, ahogy Európában is szokás. - Tominak jól esett az öreg gesztusa, és máris színpatikusnak találta. Kezet ráztak majd el indultak az alaksor felé.
Eunjung egy görbe hátú ősz apó volt. Idősebbnek látszott koránál és ez egy csöppet sem zavarta. Elmesélte, hogy öt évet dolgozott felszolgálóként Dublinban és ott tanulta meg a nyugati szokásokat.
Ami Tomi számára viszont a legfurább volt az-az, hogy Eunjungnak mindenki előre köszönt. Rá pillantottak és mosolyra fakadtak. Nem sok emberrel találkoztak az alaksor szertárjáig, de azok Tamás számára meglepően vidámak lettek amikor meglátták az öreget.
A szertárba érve az apó mindent megmutatott Tamásnak mi merre található és el magyarázta mihez miket használ.
Tomi igyekezett mindent megfigyelni és megjegyezni, hogy ne okozzon csalódást senkinek sem a későbbiekben.
- Szeretném a segítségedet kérni. - szólalt meg az öreg - Holnap lesz az utolsó napom, de ezt nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni. Segítenél le szedni az emlék táblámat?
Tamás addig nem is szentelt nagyobb figyelmet a parafa táblára. Látta, hogy képek vannak rajta. De csak akkor vette észre, hogy azokon a képeken az apó van sztárokkal és alkalmazottakkal. Valamennyi ottani hírességgel volt közös képe, sokukkal nem is egy. A táblán három rétegben voltak a  képek egyik a másik alatt. Tomi teljesen le rőkönyödött. Az öreg igaz csak egy takarító volt, de mindenki szerette és becsülte. Most pedig egy ilyen népszerű ember helyébe jön majd ő aki csupán az árnyékában kulloghat barátságosság és pozitív kisugárzás terén. Egy árnyéknak érezte magát ami csupán az SM falai közzé menekült a kudarctól.