Egyedül belevágni egy idegen orazágba nyelvtudás és hivatalos papírok nélkül? Tamás erről álmosozott egész életében.
Bármit el lehet érni amit csak akarunk és erre számtalan példa létezik. A gond csak az, hogy erre már csak sablonszövegként tekintü...
Szélsebesen telt az idő és Tamás egyre jobban úgy érezte, hogy ő nem áll készen erre. Aggodalmai eluralkodtak rajra de igyekezett minden erejével tompítani azokat. A lányt akit látott az ablakból azóta sem látta. Pedig amikor eltűnt még az utcára is kiszaladt, hogy megnézze merre mehetett. Félelmetes volt ami miatt olyan hirtelen eltűnt. Tamás arra gondolt lehet kísértet volt, és félt, hogy éjszakánként nehogy meglátogassa. De buta gondolataival szerencsére nem törődött sokat. Ideje volt idnulni a meghalgatásra. Már azelőtt nap kikészítette ruháit, és indulás előtt csak beléjük kellet bújjon. Mindenféle képpen az SM tagjává akart válni, ezért jött el egészen Koreáig. Időben elindult a meghalhatásra, azt sem bánta ha egy órával hamarabb ott lesz. Tömegközlekedést választott, és a meghalgatás előtt egy nappal próbából el ment az SM-ig és vissza. Az SMnél reménykedett, hogy hátha lát majd egy idolt, de nem volt szerencséje. Amikor viszont a meghalgatás napján közeledett az SM felé, már két utcasarokról látni lehetett, hogy sok ember áll előtte. Rengeteg fiatal, és néhány idősebb is. Tomi nem is gondolta, hogy ennyien el fognak jönni. Voltak fehér és fekete bőrüek is az ázsiaiak között, így már nem érezte teljesen kívülállónak magát. Oda is ment egy fehér sráchoz aki hosszú szőke hajában raszta csíkokat font. Éppen táncolt magának, mintha gyakorlna. - Hey Man! - szólt oda a szőke srácnak - Oh hi - hagyta abba a táncot a srác és fordult oda hozzá - Are you from Europe? - kérdezte tőle Tomi hátha magyar vagy környékbeli - Yes - válaszolta. Remek! Gondolta Tomi - Country? - próbálkozott szörnyű angol tudásával Tomi - Iceland. And you? Tomi nem igazán erre a válaszra várt. Nem sokat tudott Izlandról, és ezek után nem tudta hogyan közeledjen tovább - Hungary - válaszolt udvariasságból - Realy? Its a beautiful country - monta az Izlandi srác.- My name is Aaron and you? - Im Tom - válaszolt Tomi, úgy látszott ettől a sráctól nem szabadul már könnyen. Elmesélték egymásnak milyen volt az út Koreáig, és milyen volt bele csöppenve ebbe a kultúrába eltölteni az első néhány napot. Hamarosan kijött egy fekete öltönyszövet ruhába öltözött nő Bluetothos fülhalgatóval a fülében és egy hangosbemondóval a kezében. Utasította a rengeteg jelenlévőt, hogy álljanak sorba és húzzanak sorszámot ahogy be érnek. Tamás Aaron mögé állt. Mahasabb volt nála és szélesebb vállú. Hátánál állva sokkalta férfiasabbnak érezte mint ő magát. Háta mögé nézett és szinte meglepődött. Egy koreai lány állt a hátánál egy nagy sport táskával a hátán. A lány maga alig ért tomi álláig de a sport táska akkora volt hátán, hogy még Tominak is nagy lett volna, és meg volt pakolva rendesen. Vékony válla alig tartotta meg a táska pántját ezért szinte mindig igazítania kellet le ne csússzon. Rövid farmer nadrágot viselt és halványsárga felsőt. Haja nem volt annyira sötét mint az átlagos koreaiaknak, bár az lehetett festve is. Az arca pedig elbűvölő volt ami miatt gyorsan vissza kapta a fejét Tamás Aaron hátára. Cikinek érezte a hirtelen mozdulatot, és úgy döntött vissza fordul a lányhoz, hogy megszólítsa és enyhítse a ciki helyzetet. Megfordult hát: - Szia - mondta koreaiul a lánynak - Szia - válaszolt a lány. Érdeklődően nézett rá, úgy is lehetne mondani mint aki nem sok fehér emberrel beszélt eddig. - T-te is jönni ide meghallgatás? - próbálkozott Tomi a koreaival de alig jöttek a szavak a nyelvére és a hangsúlyozása is szörnyű volt. - Tessék? - kérdezte a lány, mivel nagyából értett szavakat de a furcsa kiejtés miatt nem igazán értette mit akar kérdezni - Te is jöttél ide meghalhatás? - próbálta Tomi érthetőbnen és hangsúlyosabban elmomdani. - jaa. Bocsánat nem értettem. Igen arra jöttem, remélem sikerül. És te is? Honnan jöttél? - kezdett bele a beszélgetésbe a lány, Tomi pedig csak pislogott mert a lány úgy el mondta, hogy alig értett valamit - Nem érteni. Beszélj lassan - próbálta elmagyarázni a lánynak a pronlémáját. A lány kapcsolt és lassabban kezdett beszélni hozzá: - Honnan jöttél? Amerikából? Nem mem. Én jön Magyarországból. Nevem Tom. És engem, hogy hívnak? - a lány elmosolyodott a rossz ragozásokon de nem akart belekötni, viccesnek találta a srác próbálkozását. - Én So-Min vagyok, örülök Tom
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tamás meghajolt kicsit. Örült, hogy megismerhetett valakit. - Máris csajozol? - hallatszot Aaron hangja. Úgy látszik ő is be csatlalozott a beszélgetésbe - vigyázz te lány mert elcsavarja a fejed és csak nézel majd Tamás egyből elpirosodott. Szinpatikus volt neki a lány de úgy érezte ezzel a mondattal Aaron megingatta a lány bizalmát iránta. So-Min mosolygott rajta, egyik kezét szája elé téve félig ökölbe szorítva, kicsit ő is zavarba jött. Tomi úgy mosolygott mint aki érti a viccet majd vissza fordult előre. Kellemetlenül érezte magát, és félt ismét hátra fordulni, valamit szólni So-Minhez. Nagyjából fél óra múlva megkapta a sorszámát, az 1807- est, amivel már be is hívhatják a meghallhatásra. Nagy izgatottság lett úrrá rajta azt érezve, hogy nemsokára meg mutathatja mit tud.
