Álmok Tengere

Az alaksor

Sebesen szedte a lábát lefelé a lépcsőkön, nem is figyelve hova is tart és a földszintet elhagyva az alaksorig robogott.
Talán a sors is ezt akarta, mivel éppen akkor voltak elfoglalva a biztonságiak egy hisztiző jelentkezővel aki nem akarta elfogadni, hogy nem választották be.
Tamás leérve az alaksorba azt vette észre, hogy kissé sötétes. A lemezkiadó többi részét fényáradat járta be a sok ablaktól és Tamás egyből tudta, hogy rossz helyen jár amikor a földet nézve azt vette észre, hogy fényhiányos területre ért. Az alaksor nem volt.bonyolult, egy viszonylag hosszúnak mondható folyosó ajtókkal mind két oldalán. Minden ajtó mellé egy kis táblára rá volt írva koreaiul mit is takar az ajtó de ezekre Tamás nem figyelt. Figyelmét lekötötte a folyosó végén található félig nyitott ajtó ami mögül fény szivárgott a folyosóra és csepegő víz hanggal árasztva el a folyosó teljes hosszát.
Tamás tudta nem kellene ott lennie de kíváncsi volt mit találhat a folyosó végén. Határozott léptekkel lépkedett hát. Az ajtók jobbról és balról csukva voltak, kivéve egy ahonnan mesterséges fény szűrődött ki. Tamás határozott léptekkel el haladt az ajtó előtt amin bepillantva látta, hogy egy szertár lehet, talán a takarítóké. Felmosó nyelek, vödrök és egyéb dolgok álltak odabent halomban, és egy idős görbe hátú koreai bácsi pakolhatott odabent aki meglepetten bámult Tomira az ajtón keresztül, figyelve mit kereshet odalent. Tamás nem akart sokáig szemkontaktusban lenni a bácsival, tovább haladt a szertár előtt és nem is nézett vissza. Jobb oldalon egy ajtónak vélt nyílásban észrevette, hogy egy lépcső piktogramja ékeskedett és az ajtó még különbözött is a többitől. Biztosan egy másik lépcsőház lehet, gondolta. Nemsokára egy lift mellet is elhaladt aminek a kijelzője jelezte, hogy a lift kabin a földszinten pihent. Most már elérte a folyosó végét és már tisztán kivehető volt az eső cseppjeinek hangja. Odakint már egy órája esett de Tamást nem igazán érdekelte eddig, de most már azon gondolkozott mennyire is el ázhat hazáig.
Megtolta az ajtót és meglepetten tapasztalta, hogy a földszinten van, legalábbis az utcával egy vonalban. Úgy látszik az épület félig dombos részre épült és a hátsó fele alacsonyabban van. Nem volt ez gond mert Tamás így könnyebben ki jutott de a zuhogó eső útját állta. Úgy zuhogott mintha Tamás kedvét tükrözte volna kinek még mindig le-le gördült egy-egy könnycseppje. Egy sikatorba került. Előtte hatalmas fal. A szomszédos épület hatalmas komor fala amin ablak is alig volt latható. Előtte egyenlőtlen karbantartást igénylő mű út aminek a meg sülyedésekben a víz már megállt. Nem gondolta volna Tamás, hogy az sm mögött ilyen elhanyagolt kis sikátor van hisz előröl annyira impozáns.
Maga mögött résnyire be húzta az ajtót és le gugolt elé fejét lehajtva roskadt álomvilágán gondolkozva. Majdnem előtte egy nagyobbacska tócsa tükrében egy emberi alakot látott tükröződni. Megijedt kicsit és jobbra kapta tekintetét. Tényleg ott állt valaki amitől kicsit megijedt. Cigaretta füstölgött kezében és tekintetével Tamást figyelte. Egy fekete hajú idősödő ázsiai férfi volt laza ugyanakkor márkás és divatos öltözetben. Arca rendkívül ismerős volt Tamásnak, csak kis idő múlva vette észre kicsoda is valójában aki mellette áll.
- De hisz ez Yunho! - futott végig Tomi fejében a gondolat de hangosan nem szólalt fel. Yunho a TVXQ nevű mára már csak duo egyik énekese. Tamás szeme a cigarettán maradt egy darabig. Nem tudott idolt cigarettával elképzelni, hisz az idolok tökéletesek és magasztosak. De abban a pillanatban a kiadó eresze alatt falhoz lapult dohányzó Yunho látványa, akinek arcán látszott a kor és nem tartalmazott smimket egyáltalán kicsit össze zavarta. Emberi volt, nagyon is emberi és nem egy idolhoz méltó. Kezét a szájához emelte a férfi és bele szívott s cigarettájába egy nagyot. Arca úgy be esett a szíváskor mintha alul lenne táplálva majd letüdőzve a füstöt sokáig magában tartva csak kia idő után engedte ki, de tekintetét nem vette le Tamásról. Tomi összeszedte bátorságát és megkérdezte:
- Elnézést, maga.... - nem tudta be fejezni mert a Yunhonak vélt férfi megszólalt:
- Igen, én vagyok