Deep Breath [KAISOO]

$ Ajándék $

"Nèha az is nagy ajándèk tud lenni, ha meghallgatod a másikat, ezzel hatalmas segítsèget nyújtva neki."

A sötètből kilèpve egy ragyogó lány jött felèm, mesztelenül. Vèkony volt, de nem mondanám vèznának. Apró, mezítelen talpait egymás elè rakosgatta, alacsony volt, mèg nálam is. Holdfehèr haja arca körül hullámzott, mosolyogva lèpett elèm ès üdvözölt.

-ChaRa vagyok!-simított vègig vállamon majd lenyomott a földre ès mellèm telepedett. Vèkony, lányos volt a hangja, de nem az az idegesítő fajta.

-Csak álmodom igaz?

-Hát persze. Felismersz?-nemlegesen magrázom a fejem.-Pedig már nemegyszer szóltam hozzád de te sosem válaszoltál.-biggyeszti le az aranyosan ajkait.

-Te is egy hang vagy?-kèrdem előre fèlve a választól.

-Èn csak egy lèlek vagyok, aki a földön bolyong, amíg egy olyan amilyen te is vagy fel nem szabadítja a lelkemet, hogy elhagyhassam ezt a világot, de addig kísèrtenem kell olyanokat akik meg is hallanak minket, azonban csak ott kísèrthetsz ahol megöltek.-mondja ezt fiatal kora ellenère úgy mintha már règóta tudná ezt. Meglepett mikor ezt mondta, ilyenek is vannak? Mit èrtett az alatt, hogy olyanok mint èn, mièrt milyen vagyok èn? Gyogyós?

-Mi törtènt veled?

-Olyan fiatal voltam amilyen most is vagyok, halál után nem öregszünk, mikor próbáltam segíteni valakin megöltek, engem is. Ahol megyilkoltak azt az utcát a mai napig Halál utcájának hívják, mert annyi haláleset törtènt ott...

-Úgy èrtettem, hogy mesèld el az èletedet!

-Hát jó. 20 èves vagyok, Kim ChaRa, volt egy ikertesóm akivel halálpontosan hasonlítottunk, nagyon szerettük egymást de mikor fiatal volt megerőszakolták amibe kèsöbb bele is halt. A szüleink sosem foglalkoztak velünk, fel kellett nőnünk mindenhez, a mai napig nem tudom milyen èrzès ha valakivel törődnek. Azonban volt egy kutyám, Seonmul, ami ajándèkot jelent, mèg ChaNa-tól kaptam, ő benne mindig megbízhattam, az egyetlen amièrt megèrte minden nap hazamennem ès èlnem. Aztán egyik nap azon a bizonyos sötèt utcán jöttem haza mikor megláttam egy fèrfit, aki egy kisfiút rángatott magával. A kisfiú csak hangosan sírt ès segítsègèrt kiáltozott, gondolkodás nèlkül futottam oda hozzájuk de mikor èpp odaèrtem a gyereket már megölte, ès mikor èszrevett engem sem kímèlt meg. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam rajta segíteni.-mondja könnyes szemmel.-A testvèred volt, most már tudom...

-Ne sírj, hisz te mindent megtettèl ès ez az èletedbe került, nincs okod szomorkodni.-mondom arcát kezeim közè fogva.

-Köszönöm.

-Lègy szabad!-szólítom fel ès lassan felemelkedik a lány teste majd felvillan ès eltűnik a szemem elől, apró fènyszemekre esik szèt a test.

-Örök hálám Do Kyungsoo!-hallom meg a boldog, mosolygós hangot.

Fáradtan nyitom ki a szemeimet, megyőződve arról, hogy aludtam kemèny három órát. Mièrt van az, hogy ha ki akarom pihenni magam, sosem tudom mert ilyen álmok felriasztanak?! Az álom mègis csak álom, de sokkal több utalás van benne a valóságra mint kellene, ès mi van akkor ha èn elhiszem azt amit álmodok? Akkor valamilyen paranoiás bolond leszek? Hisz ilyenek nem lèteznek, de èn mègiscsak hallom ezeket a hangokat. Tegyük fel, hogy elhiszem amit a lány mondott, akkor úgy szabadulhatok meg az összed hangtól ha mindegyiket egyenkènt meghallgatom, ès felszabadítom őket? Azt sem tudom, hogy ez, hogy is működik valójában. Ettől nem eshet majd bántódásom? Túl sok volt a feltett kèrdès, azonban egyikre sem volt válasz, mèg nem kaptam rá, de èreztem, hogy a közeljövőben mindegyikre keríteni fogok egyet. Elindultam a kicsi fürdőbe ès beálltam a fürdőkabinba, egyenesen a forró víz alá, hátha kicsit èberebb leszek tőle. Arra a tíz percre vègre felszabadulhattam, nem kellett gondolkodnom. Igaz, hogy fűtve van de fázósabb típus vagyok ezèrt melegen,r rètegesen öltöztem fel, majd a földszinti konyhába vettem az irányt, ahol mama dürgött-forgott. Mama mindig is korán kelt, hajnalban állt neki megfőzni az aznapi ebèdet, mindig is nagyra èrtèkeltem, hogy így foglalkozik mindenkivel.