Deep Breath [KAISOO]

$ Egy másik világ $

Megváltozott. De vajon bízhatok benne? Szerettem volna de valami azt súgta, baj lesz belőle. Bárcsak hittem volna neki...

-Már mièrt segítenèk?-meredek rá kèrdőn, mire meglepetten hátrahőköl.-Mi okom lenne rá?

-Mi ez a hirtelen visszautasítás? Èn is segítettem neked, nem emlèkszel?-kèrdi fenyegetően mègis könyörögve.

-Segítettèl nekem? Mikor? Te magad mondtad, hogy nem vagyok hètköznapi, más vagyok, te mindent tudsz rólam ès nem mondtad el! Hetek óta nem tudok aludni, mert azok a valamik meg akarnak ölni! Hol itt a segítsèg? Vagy mikor Byun meg akart ölni? Lehet hagynod kellett volna, mindketten jól jártunk volna.-mondom ès rácsapnám az ajtót de kezèvel megállítja.

-Kyungsoo, kèrlek!-leheli.-Kèrlek tedd fèlre a sèrelmeid ès segíts nekem. Gyűlölhetsz, utálhatsz de most az egyszer ès utoljára kèrlek rá, hogy segíts. Mindketten veszèlyben vagyunk. Esküszöm mindent elmondok csak engedj be.-kèrlelt ès hangja nèhol meg-megremegett. Az idő amióta ismerem sosem láttam ilyennek. Mindig kigúnyolt, hangja pedig sosem volt más mint gunyoros, az ellenszenv pedig mindig felèm irányult, de most más volt. Úgy könyörgött mintha az èlete múlna rajta, ezrek èlete...
Óvatosan nyitottam ismèt nagyra az ajtót, ès hagytam, hogy belèpjen rajta. Akármennyire is utáltam nem kívántam, hogy meghaljon.
Az imènt elhagyott kanapèra huppantam vissza ès figyeltem ahogy Jongin, monoton fel-alá járkálását. Gondolom nem tudott, hogy hozzákezdeni.

-Jongin-sshi. Ülj le kèrlek.-az illedelmes megszólításra felkapta a fejèt de apró bólintva foglalt helyet az említett bútoton.-Mesèlj, mondj el mindent az apró rèszletekig. Remèlem tudok majd segíteni.-mondom ès lábaimat a mellkasomhoz húzva karolom át.

-Olyan hatalommal vagy felruházva, hogy azt el sem tudod kèpzelni. Te egy Suttogó vagy, az utolsó, egyetlen ès legerősebb. Mikor Baekhyun gyilkolt, nem tudta, mivel is próbál vègezni. Az emberek elött a kèpessègeid láthatatlanok, ès míg a 18-at be nem töltöd, minden lèny elött is az. Csak èn ès az árnyak királya tud rólad ès a hatalmadról. Az árnyad vagyok ès segítettelek egèsz èleteden keresztül ès foglak is hisz ez a kötelessègem. Az erődet próbálom mindenki elött titkon tartani, hisz bárki magával ragadhatja, èpp ezèrt fontos vigyáznom rád. Mikor betöltöd a 18-at az árnyakból előlèpve vèdelmezlek meg, ez a parancsom.

-Nekem nem kell bèbicsősz, èn csak normális akarok lenni. Ezt visszalehet fordítani?

-Sajnos nem, az erő aminek a birtokosa vagy csak a halálodkor vál semmissè, addig is egy burok ami megvèd. Nem tudsz elle tenni semmit, csak el kell fogadnos ès megtanulni vele eggyüttèlni. Megtanulhatod használni, segíthetèl másokon, ne dobd el csak úgy.-mondja. Ezek szerint tènyleg nincs más választásom, megtanulol vele èlni vagy teljesen beleőrülök ès pár èv múlva egy gumiszabába leszek bezárva.

-A hangoktól hogy szabadulhatok meg? Mièrt akarnak megölni. Nem tudok aludni miattuk...

-Sajnos ez vele jár. Álmodban vagy a legsebezhetőbb mint bármelyik másik ember. Kezd megtörni a pecsèt ami 17 èven keresztül vèdett, nem csak hallod, hanem már látod is őket. Ha megtanulod kizárni őket, minden rendben lesz. Amiket pedig álmodsz az olyan mintha valóság lenne, mikor felèbredsz úgy èrzed mintha haldokolnál, mintha semmilyen èrzès nem lenne benned. Ez azèrt van mert a lelkek amik minden álmodban rádugornak, felszabadításra várnak, amit csak a Suttogók tudnak megtenni. Azonban miután egyet felszabadítottál jön a többi, ès kihasznál tèged. Minden egyes lèlek magával visz egy kis darabot a te szívedből ès lekedből, ès ha nem tanulod meg kizárni őket, lassan beleőrülsz ès azt veszed èszre, hogy te is már csak egy bolyongó lèlek vagy aki a földön felszabadításra vár.-most aztán már biztos, hogy a kizárásra ès a vel együttèlèsre szavazok.