Deep Breath [KAISOO]

$ Segítsèg $

Karácsony táján a magányos szobák mèg magányosabbak lesznek. De az emlèkek mèg èlnek, olyanok mint az elmúlt barátok halk, puha ölelèse.

A földön ültem ès halk, suttogásszerű beszèlgetèst hallottam. Pár szófoszlányt sikerült elkapnom.

-Szólj neki!-hallok meg egy mèly hangot. Kicsit sem volt ismerős, nem hasonlít Jonginèra.

-Meg tudjuk oldani egyedül is, nem kell a segítsège!-förmed rá a másikra. Ez a hang határozottan Kai-hoz tartozik.

-Ha nem segít mind odaveszünk, Ő az egyetlen. Baekhyun nem csak a családja miatt gyilkolt hanem felszámolta az összes Suttogót, nem hagytad meghalni. Ha nem segít elpusztul a világunk. Valahogy fordítsd a mi oldalunkra, tanítsd ki, csinálj akármit csak oldd meg! Legyen harcra kèsz!-utasítja a másik hangját megemelve.

-Rendben megteszem de ha miatta bukunk...-kezd el fenyegetőzni de hirtelen elhalgat.

-Mi az?-kèrdi az ismeretlen.

-Semmi csak furcsa èrzès kerített hatalmába.-mondja lemondóan.

-Kai nem bukunk el, amèg èn vagyok a vezető, nem eshet senkinek semmi baja. Ígèrem!-mondja a mèly hang, majd megszűnt a beszèlgetès. Milyen vezető, ès milyen harc? Suttogók? Teljesen belekeveredtem, fogalmam sincs hova keveredtem. Baekhyun miután Kai megölte, eltűnt, nem mellesleg valami Cobra hipnotizátor elmebeteg srácnak sikerült ráuszítania a legjobb barátomat a szüleimre. Mi vagyok èn? Egyátalán hogyan keveredtem ebbe a világba? Ahogy a hangfoszlányok elhalkultak, ezer meg ezer arc nèzett velem szembe, a sötètben mindenhol fehèr alakok jelentek meg, ès ordítottak sikítoztak, ès suttogtak egyszerre, majd egy emberkènt megindultak felèm, èn pedig a földet kaparva hátráltam. Miután felpattantam a földről, futásnak eredtem. Szaladtam egyre gyorsabban de ők menthetetlenül követtek. Ahogy az a horrorfilmekben mindig megtörtènik, èn is elestem a semmiben, ezzel utat engedve nekik. Egyenkènt ugráltak rám, minden egyes test ami rám vetődött egyre jobban elzárta a lègutamat. Hörögve kapkodtam levegő után de egyre többen ugrottak rám 'Engem is!' felkiáltásokkal, nem jutottam oxigènhez, mintha a tüdőm össze akarna roppanni.

-Neeeeeee!-ordítottam fel, ès egyenesen az ágy háttámlájának hátráltam. Mèlyeket lèlegezve törlöm le a könnyeimet. Lepedőbe markolva próbálom elválasztani a valóságot az álmomtól. Túl valódinak tűnt. Fájt, fájt a lelkem, mintha sötètsèg telepedett volna rá. Üresnek èreztem magam. Olyannak mint Baekhyun saját maga, egy könyörtelen gyilkosnak. Mi van velem? Mi változott?  Találkoztam Kai-al, de nem hiszem, hogy ez van a háttèrben. Egyszerűen csak rosszat álmodtam, megesik. Fáradt voltam de nem testileg, hanem lelkileg.

$

Teltek a napok, a hetek, lassan a hónapok is èn pedig napról napra egyre jobban begolyóztam. A rèmálmom mai napig kísèrt, nem merek aludni, mert álmomból felkelve fáradtabbnak èrzem magam, mint amilyen voltam. Szüleim halála óta nem eszek normálisan, paranoia mellett skizofrèn is lettem, ès a hangok csak egy lapáttal tettek rá. Sápadt voltam ès kezdtem többet veszíteni a súlyomból mint kellene, szemeim beestek, sötètlilás ès fekete karikák húzódtak alatta, a kialvatlanság miatt. Karácsony felè közeledtünk, egèsz Szöul kicsicsázva világított, csak az èn házamba nem volt semmi.A Karácsony nagyon képmutató ünneppé vált, és nehéz azoknak, akiknek nincs családja már, vagy nem számíthatnak senkire. Bezárkóztam, el a külvilágtól, egy ideje már iskolába sem járok. Règen a Karácsony volt a kedvenc ünnepem, akkor boldognak èreztem magam, összejött az egèsz család ès együtt töltöttük el azt a pár napot. Most más volt, egyetlen egy nagy dolog hiányzott, a család, ami nekem soha nem is volt. Mèg csak most kezdtem igazából egyedül èrezni magam, tudatosult bennem, hogy nekem soha nem is volt senkim. Nem volt ès nem is lesz olyan ember aki megmaradna mellettem. Lassan, remegő vègtagokkal tápászodtam fel ès kabátot vève lèptem ki a menedèket nyújtó meleg lakásból. Lábaim a Szöuli börtön felè vittek, ahol talán olyan embert találok aki egykor fontos volt nekem, az egyetlen akinek a segítsègèben mèg bíztam. Az èpületbe belèpve, nem volt annyira visszataszító, csak a rácsok mögötti fura alakok voltak minimálisan ijesztőek.