Deep Breath [KAISOO]

$ Gyilkosság napja $

Ha szeretsz valakit, kilómèterekről is megèrzed, hogy ha bármi baj törtènt vele.

Sokkoltan bámultam a percekkel ezelött elsőtètült kèpernyőt. Nem bírtam hinni a fülemnek. Most csak szivatott? Ez valami vicc? Bármennyire nem akartam hinni neki, bármennyire is azt akartam hinni, hogy csak megszivatott ès az idegeimmel játszadozik, mint règen, de olyan furcsa volt az egèsz, úgy èrzem igazat mondott. De...megölt egy embert? Hogy...hogy volt hozzá szíve? Mikor lett ekkora szörnyeteg belőle, de az jobb kèrdès, hogy kinek a hatására lett ilyen. Nem tudom elhinni, hogy ilyet tett volna, valahogy meg kell vèdenem, meg kellett volna vèdenem. Ott kellett volna lennem mellette ès azt kellett volna mondanom, hogy ne tedd. Mèg időben meg tudtam volna állítani.
Most az a legfontosabb, hogy mellette legyek, be kell bizonyítani, hogy nem ő tette, hogy nem volt önmaga. Felpattantam az ágyból, amilyen gyorsan csak tudtam bepakoltam, vagyis beszórtam mindent a sporttáskába ès a tegnapi ruháimat magamra kapva rohantam a bejárati ajtóhoz, ahol már csak a cipőfelvètel tartott vissza. Egy kis cetlire az "majd hívlak" szavakat firkantottam ès elhagytam a házat. Az állomásig szaladtam ès a hajnalban induló vonatot èppen elèrtem. Egèsz úton az ujjaimat tördeltem ès magamat emèsztettem, akármennyire is fáradt voltam, nem tudtam álomra hajtani a fejem, mindig Chanyeol szökött a gondolataimba. Hogy törtènhetett ez? Nem tudnám elkèpzelni őt, vères kèssel a kezèben, pszihopatán mosolyogva, ahogy ez átfutott az agyamon, lelki szemeim elè úszott a kèp ami egyátalanán nem volt termèszetes, se megszokott. Fejemet megrázva tüntettem el a rèmkèpet az agyamból, nem illett oda, nem illett Chanyeol-hoz. Három, talán már nègy óra elteltèvel, mikor már az ujjaimat szinte szarrá törtem ès a számat vèresre harapdáltam, elővettem a telefonomat ès felhívtam a nagyszüleim vezetèkes telefonját.

-Kyungsoo drágám hol vagy? Annyira megijedtem, hazamentèl? Mi törtènt?-kèrdezi mama riadtan.

-Szia, Mama! Jaj nem idegeskedj miattam, rendben vagyok. A hajnali vonattal jöttem el, törtènt valami ès sietnem kellett. Nemsokára már otthon leszek anyuèkkal.

-Rendben kisunokám.-mondja ès tudom, hogy elmosolyodott.-Anyád ès apád tegnap este èrtek haza biztonságban, beszèltem velük, amint hazaèrtek, akkor hívott anyukád.

-Mama sajnálom, hogy csak úgy szó nèlkül lelèptem, ígèrem többször nem fordul elő.-mondom újra az ajkaimba harapva.

-Valakinek szüksège van rád, megèrtem. Ha van rá lehetősèged, pihenj le, tegnap kèsőn èrtèl, ma meg korán keltèl. Ès Kyungsoo!

-Igen?

-Nagyon vigázz magadra!-mondja ès leteszi a kagylót, a telefonomat a zsebembe csúsztatva próbálok szót fogadni, de elèg nehezen megy. Nem tudok másra gondolni.
Abban remènykedtem, hogy ez csak egy rossz álom ès nemsokára lihegve felülök az ágyamban de rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy álom, ez igenis a valóság. Okostelefonomat újra elővève kukkantottam fel az internetre, hogy utánnanèztek a friss híreknek. Egyből megjelenik egy cikk amit nem akartam elolvasni, de mègis megtettem.

"Tegnap este brutális gyilkosságról kaptunk megrázó fejlemènyeket a rendőrsègtől. Egy fiatal fiú konyhakèssel kèssel támadt egy házaspárra. A gyilkost elfogták ès börtönbe csukták, a tárgyalás nemsokára lesz, arról mèg nem kaptunk pontos információt. A gyilkos büntethetősège miatt biztosan èletfogytiglant kap, csak ha valaki ki nem fizeti a fiú óvadèkát, ami elèg magas lècet üthet meg. A bűnesetről nèvtelen èrtesítèst kaptunk egy utcai telefonról, elmondták a rendőrsègnek, hogy hol törtènik a gyilkosság, a szemèlyt keresik, úgy gondolják lehett valami köze az esethez.
A fèrfit ès a hölgyet a gyilkos, a konyhakèssel hatalmas sebeket ejtett rajtuk, mintha csak farkas marcangolta volna szèt őket."