Deep Breath [KAISOO]

$ Ismeretlen ismerős $

"Egyszer azt kérdezték tõlem, hogy mit tartok a legfurcsábbnak az életben, erre én elgondolkodva ezt válaszoltam. 'A legfurcsább dolog az, hogy azt hiszed, hogy ismered, mert sokszor láttád az arcát, halottad a hangját, szinte olyan mintha vele éltél volna, de rá kellett döbbenned, hogy kicsit sem ismered, hogy semmit nem tudsz róla. Nem tudsz vele élni, de ha nincs ott, akkor hiányzik, mintha az életed egyik elhagyhatatlan részé lenne, pedig nem az!"

Csendben ülök a sötét szobában. Fogalmam sincs, hogy hol is vagyok valójában, arra emlékszem, hogy épségben hazaértem az edzésrõl, utána kép szakadás. A fantáziámat megerõltetve gondolkodom el tartózkodási helyem holléten. Erõsen összpontosítva pillantok körbe a szobában. Emeletes ágy, egy íróasztal, sarokban pedig kisasztal zsír krétákkal és egyéb használati eszközökkel. Tengerkék falak, fehér függönnyel. Sötét van, mégis tisztán átlátom a kos lakrészt, amiben ketten láthatnak, méghozzá két gyerek. Nagyon ismerõs, hasonlít a jelenlegi szobámra, de csak a színei miatt. Ezt a szobát csak álmaiban szoktam látni. Mikor belém csap a felismerés, meglepetten pillantok körbe a régi gyerek szobámban. Hogy kerültem én ide? Halk neszezést hallok a földszint felõl, majd gyereksírást, gondolkodás nélkül kezdek el rohanni az alsó szint felé, de egy sötét ruhába bújt alak elém ugrik, ezzel elzárva az utam.

-Engedj!-kiáltok rá, de nem mozdul, próbálom arrébb lökni, de nem tágít elõlem.

-Nem engedhetlek!-morogja mély hangján. Próbálok belátni az arcába húzott, csukja alá, sikertelenül. Lentrõl kiáltásokat és gyereksírást lehetett csak hallani, hangos ajtócsapódással szûntek meg a hangos zajok. Ijedten futok a szoba ablakhoz, hátha rájövök, hogy éppen mi is történik. Egy szintén fekete csuklyás alak futott JongDae-vel a kezében. Az öt éves öcsém pedig csak hangosan bömbölt és hagyta magát, hisz mit tudott volna csinálni. Mögûlem halk ruhasusogás hallatszott és már ott sem volt a férfi, aki az utamat állta, ezzel szabad utat nyerve futottam a földszint felé. Két alakot láttam a gyér fénnyel megvilágított elõszobában, egyet, aki a földön feküdt és egy másikat, aki fölé görnyedve sírós hangon helyeselt.

-...biztonságban leszünk!-mondja hörögve a földön fekvõ, mire a fölötte levõ felsír, de fejével erõsen helyeselni kezd. Idõm sem volt megszólalni, mert szempillantások alatt eltûntek a szemem elõl. Elteleportáltak, párologtak, szublimált vagy én nem tudom, de nem emberi látvány volt. Egy hús-vér ember ilyet nem tud csinálni. Percekig csak nagyokat pislogva próbáltam felfogni, hogy mit is láttam. Bámultam a hûlt helyüket ahol két fekete folt éktelenkedett. Hátamon erõs taszítást éreztem, ami miatt az egyensúlyomat és az eszméletemet is elveszteve zuhantam le a lépcsõn.

Lihegve, teljesen leizzadva ültem fel az ágyamban és próbáltam a valóság és az álom közti különbséget helyre tenni, ami nehezen ment hisz tejesen életszerû volt. Szinte éreztem a hátamnak csapódó lábat, ami miatt lezuhantam a lépcsõrõl. Azért is tûnt valóságszerûnek, mert meg volt az igazság alapja, mint az összes eddigi álmomnak. A testvéremet tényleg elrabolták, de tudom, mikor és kik, de néha errõl álmodom és van mikor hallom az õ gyerek hangját hozzám beszélni. Azonban azt nem tudom mi is történt vele valójában, csak annyit, hogy örökre eltûnt az életembõl, ahogy a szüleimébõl is. Nem emlékszem mi is történt aznap, azt mondták, hogy sokk hatása alatt álltam és ezért vesztettem el az emlékeim. Az volt a legfurcsább mikor ezt felidézve úgy meséltek el, hogy Õk nem tudtak rajta segíteni. Persze nem hibáztatok senkit, hisz nem is emlékszem. Bárcsak visszakapnám az emlékeimet. Az ágyból kikelve, mezítláb csattogok végig a konyhán. Hajnali négy van, még senki sincsen fent. Úgy néz ki, hogy nem fogok visszafeküdni, hisz nemsokára indulok a nagyszüleimhez Anyang-ba. Az õszi szünetet mindig is ott töltöttem, míg a szüleim elutaztak valahova romantikázni. Mondjuk nekem is néha jól esett, hogy egy kicsit igazán otthon lehetek, a szülõvárosomban. Kitöltöttem magamnak egy nagy pohár vizet, amit egy húzásra meg is ittam.