Deep Breath [KAISOO]

$ A szó èrtèke $

Egy igazat beszèlő ember a legèrtèkesebb a világon.

-Azt hiszed sikerülni fog?-nevet fel kárörvendően a fèrfi. Meglepetten bámulom a tèrdère támaszkodó, talán korom beli srácot.

-Min nevetsz?

-Túl naiv vagy, te sem gondolhattad komolyan. Nem vagy te Sherlock, hogy megoldj egy ilyen "bűntènyt". Ne is remènykedj, add fel ès fogadd el az igazi èleted.-mondja mèly hangján, mintha a fülem mellett repült volna el a monológja, vonom kèrdőre.

-Chan te vagy az?-lèpek felè egyet.

-Nem, nem vagyok a szerelmed!-mosolyodik el gúnyosan.

-Chanyeol nem a szerelmem!-emelem meg a hangomat.

-Tudom mikor hazudsz ès mikor nem, ès ez kifejezetten az elöbbi volt.

-Honnan tudnád, azt sem tudod ki vagyok, mi közöd lenne hozzám?!-emelem meg a hangomat.

-Mèg most sem hagyott el a naivságod! Akaratos vagy ès kitartó, de ez majd ellened fog fordulni, meglásd!-fenyeget meg ès fekete köd formájában eltűnik.

Lassan nyitom ki a szememet, de a hirtelen világosság miatt, kezemet is elè kell kapnom. Halkan nyöszörögve bújok be teljesen a paplan alá. Mi az hogy nem tudnám megcsinálni? Ki ez a férfi, hogy ítèlkezzen fölöttem, nem is ismer mègis azt mondja...mi van ha talán Baekhyun volt az? Habár neki nincsen ilyen mèly hangja. Bárki is volt ő, èn bizony be fogom bizonyítani, hogy èn is èrek valamit! Hirtelen felindulásból felpattantam ès magamhoz vettem a règi vèkonyka füzetet, ès kíváncsian falni kezdtem a sorait. Biztos, hogy el kell nekem ezt olvasnom? Kíváncsi vagyok a múltamra, de valamilyen szinten tartok is tőle, mi van ha nem fog tetszeni? Mi van ha most ezt elolvasom ès utánna azt kívánom bárcsak ne tettem volna? Azt kívánnám, hogy maradjak tudatlan?! Bármi is vár rám majd ezután, állok elèbe, amit elkezdtem azt be is fogom fejezni! A már megsárgult alpú füzetet kinyitom a legelső oldalán ès elmèlyedek a szinte már lefestett betűs sorokban.

"Újra itt az ősz, a reggeli hidegek miatti tèlikabáthordás ès a korán sötètedès ideje.
Ezt az èvszakot szerettem a legjobban, nem volt forróság de nem is fagyoskodtunk, annyira. A legszebb mikor a fáról lehull az összes elsárgult levèl, ès csak a kopasz fa marad hátra. Ma is fáradt voltam az estèbe nyúló tanulás miatt. Ha most ennyit kell tanulnom, jövőre ilyenkor már az èrettsègire kell tanulnom. Milyen fáradt leszek majd akkor? Kitűnő tanulókènt tudnèk előrehozott èrettsègit is tenni, megvannak hozzá a kèpessègeim. A gimi felè ballagva halkan dúdolok egy ismerős dallamot, aminek a címe mèg most sem jut eszembe. A napom, a többihez kèpest ugyan olyan volt. Mire vègeztem mind a nyolc fárasztó elmèleti órával, teljesen lezsibbadt az agyam ès fájtak az ujjaim a sok körmölèstől. Fizika, kèmia, matematika, művèszettörtènet, dupla magyar, földrajz ès vègül biológia, mèg visszagondolni is fájdalmas, de nem tudok mit csinálni az a dolgom, hogy tanuljak. A városon keresztülsètálva indultam hazafelè, ezzel kiszellőztetve a fejem, hogy kicsit frissebben álljak majd neki tanulni, azonban arra nem számítottam, hogy az egyik sikátorban összetalálkozok Sehunnal ès a csatlósaival. Amint megláttam őket, nagyot sóhajtva fordultam vissza ès a kerülő úton akartam hazaindulni, amint meghallottam, hogy követnek, sietősre vettem a lèpteimet.

-Hova sietsz Strèberke?-kiált utánam az álltalam utált szemèly, a suli rosszfiúja aki mindig lenèzi ès megszivatja a nála jobb tanulókat.-Várj, hogy is hívják? Nem fontos!-mondja nevetve a pisis, kèt èvvel jár alattam, sosem engednèm neki, hogy csicskáztasson. Karomat megragadva lelökött a földre ès ez mèg csak a kezdet volt.-Ki akarja kiverni ebből az èszt?-fordul Lay ès Tao felè akik mosolyogva összenèznek ès megindulnak felèm. Fájó vègtagokkal próbáltam hátrálni de nem jutottam messze. Az első rúgásokat a gyonromba kaptam, majd az azt követő ütèsek az arcomba, azok sem voltak semmik. Borzasztóan ègett az egèsz testem, mindenem sajgott.-Na most már tudod, hogy ezt fogod kapni, ha nem úgy ugrasz ahogy mi fütyülünk!-hajol mosolyogva az arcomba Oh Sehun.