Deep Breath [KAISOO]

$ Szükség $

-Tűnj el innen!-ordítok a kreol bőrű srácra?-Van bőr a pofádon, újra megjelenni elöttem? Hogy tehetted ezt?-ortítok rá az ajtómban álló teljesen nyugodt bűnösre. Kezét nyugtasképp a válamra helyezné de csak idegesen elcsapom, mire teljesen bepipul.

-Uram atyám!-emeli fel a kezeit védekezően.-Nyugodj már le! Tudtam, hogy elsőre nem fog sikerülni, de ha nagyobb tét forog kockán bármire képes vagy. A maró ködöt én is csak nehezen tudom előhívni. Első lecke pip...

-Ez most komoly? Te teljesen megőrültél? Agyadra ment az izmod vagy mi? Szerintem az életem elég nagy dolog ehhez a hülye kis erőhöz. Te elkezdted és hagytad hogy ő folytassa! A halálomat is végignézted volna ilyen nyugodt arccal? Mert az biztos, hogy hagytad volna, hisz csak egy hülye halandó vagyok. Hisz az árnyak a félelemből, az erőszakból és a halálból táplálkoznak. Mikor jöttél azt hittem tényleg megváltoztál, hogy az a kedves Kai volt az igazi éned, de kár volt elbíznom magam. Megint otthagytál, és arra kérlek, hogy szokásodhoz híven ezt tedd meg most is és ne érdekeljen ha meghalok.-mondom és belépek a jól ismert házba, de csak a csend fogad mint az elmúlt egy hónap szinte összes napján.

-Még ha akarnám se tehetném, be kell látnod, szükségünk van egymásra. Most komolyan az életünk forog kockán. Ha nem akarod hallani többet a hangokat, rám van szükséged. Nekem pedig rád.-mondja halkan megszólalva mögöttem és még úgy is éreztem, hogy öntelt mosoly kúszott az ajkaira. Hát persze, hogy fenyeget. Mit is hittem volna? Ha neki van szüksége valamire, akkor mindent felbolygat, én pedig szépen meghalok belülről, lassan felemészt az őrület. Csak egy aprócska gond van csak, hogy igaza van. Ha nem akarok a gyűlöletem miatt az őrületem szélére sodródni, eldobom a büszkeségem és belátom, hogy tényleg igaza van.

-Most az egyszer igazat kell adjak de mielött elönt a büszkeség, fektessük le a szabályokat.-fordultam meg és kezeimet karba tettem.-Megmutatod, hogy hogyan nem fogok meghalni, és én cserébe segítek. Nincs semmiféle közeledés, sem veszélyes gyakorlatok. Ha végeztünk örökre eltűnsz az életemből. És ez nem azt jelenti, hogy bízom benned, mert egyenesen gyűlöllek.-mondom, ő pedig aprót bólintva jelezte, hogy minden tiszta.-Most hogyan tovább?

                                           $

Hetekig gyakoroltunk, és már az álmomban sem akartam meghalni. Sikerült őket figyelmen kívül hagynom, és nem megbolondulnom. Kai betartotta a szabályokat, és nem kerültünk a kelleténél közelebb egymáshoz, és minimális mennyiséget beszélgettünk csak. Úgy ahogy én akartam, mégis hiányzott valami. Hiányzott a hirtelen felbukkanása, az orgazmust rengető szexi mély hangja. A gunyoros mosolya és beszólásai. Bármilyen veszélyes is volt vele, hiányzik. Tudom, hogy ez nem lenne helyes, utálnom kéne, azért amit tett velem, de egyszerűen nem megy...

-Kyungsoo, egy picit le tudnál jönni? Van egy kis problémám...-ordít fel az emeletre. Probléma amit ő nem tud megoldani? Na olyan nincs. Azért félredobtam a mély depis gondolataim és feltápászkodva elindultam a földszintre. Mikor az utolsó lépcsőfokról is lelptem, ezzel teljes rálátást nyerve a konyhára, Jongin hangosan felkiáltott amitől megugrottam.

-Boldog Szülinapot Kyungsoo.-kiáltja és a tortát az asztalra téve siet elém és átölel. Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepőtem. Egymás után kétszer is. Mi történt, Kai kedves oldala talán mégsem fulladt bele a bunkó oldalába?
Az alkalmat kihasználva öleltem vissza és szívtam magamba keserű de férfias parfümének az illatát. Mikor már hosszabb ideig nem engedett, megpaskoltam a hátát, ő pedig eleresztett majd kínosan megvakarta a fejét.-Kérsz tortát?-nevet fel.-Ez a te napod, legyél már egy kicsit feldobva. Amúgy is, még soha nem láttalak igazán mosolyogni.-gondolkozik el hangosan, majd arcomba mászik.-Vagy nem is szoktál?

-Vegyük figyelembe, hogy ezt ki is mondja.-nézek rá és a hangomból nem tudom elhagyni a gúnyt. Előveszek egy kést amivel felvágom a kis mértetű tortát, majd két tányérra teszek egy-egy szeletet és Kai felé nyújtom aki, megköszönve azt indul el a nappali felé. Sokkal jobban és feldobottabbnak érzem magam, hogy valamivel kedveskedett, és a gyakorláson kívül is hozzám szólt. Valójában, nem.Kai hiányzatt úgy igazán hanem egy olyan ember akivel el lehet beszélketni, néha komolyan, néha elhülyéskedni. Egy embert aki fel tud bidítani, ezzel boldoggá téve engem, ezt az embert keresem benne. A szüleim és Chanyeol után. De sajnos sehogy sem akar összejönni, túl sokban különböznek egymástól, és Kaiban sem bízok, s anélkül egy közelebbi kepcsolat semmi, mert nincs mire épülnie. De valahol, ott legbelül még egy részem reménykedik, hogy Kainak van kedves és együttérző oldala is az érzéketlen jégcsap mellett. És ha valahol tényleg van ilyene, képes leszek rávenni, hogy ezt meg is mutassa, még ha ehhez az álarcát is el kell dobnia.

-Nem jössz?-kiált ki a nappaliból teli szájjal. Lábaimat kényszerítem, hogy meginduljanak az említett helyiség felé, ahol Jongin tartózkodik.-Beszélgessünk!-dobja fel az ötletet, hogy ne kelljen kínos csendben üldögélnünk, még a szülinapomon is.-Mesélj magadról, amúgy sem ismerlek.

-De ismersz, mindent tudsz rólam, csak én nem rólad.-mondom lesajnálóan. Ha igaz amit mondott, akkor tényleg kiskorom óta mellettem volt, vagyis végigkövette az életemet.

-Mivel régen nagyon elhanyagoltam a "munkám" ezért csak pár felszínes dolgot tudok rólad.-mondja tettetett szomorúsággal az arcán.

-Ennek most komolyan örülök.-nevetek fel megkönnyebülten.-És mióta követed nyomon az életem?

-Egy, talán két éve, de ennek ellenére tényleg alig tudok rólad valamit. Szóval, most, hogy betöktötted a 18-at, ihatsz.-mondja nagy mosllyal az arcán, amitől kicsit felengedtem a szorongásomból.

-Maximum ha Európában lennénk, itt még két.ésvet várnom kéne.-mondom és ledobom magam a.kanapéra, tisztes távolságra tőle.

-Nembaj, ezért vagyok itt. Ha jobban esik, akkor képzeld azt, hogy ott vagyunk, nekem oly' mindegy...szóval a játék lényege amit most játszani fogunk, az nem más mint egy ismerkedős játék. Felváltva kérdezünk és ha nem akarsz válaszolni, iszol. Egyszerű és logikus.-mondja majd eltűnik a konyhában, és két pohár és jó pár Suju-s üveggel a kezében tér vissza. Ha nem bújok ki a válaszok alól, akkor nem kell innom, és nem rúgok be, bár úgy érzem, hogy ez a nézőpont még fog változni a nap hátralévő idejében.