Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

Egy előadás; De vajon hogyan készült?

Egy történet elmesélése nem könnyű feladat, de ha egyszer neki vágsz, akkor azt be is kell fejezned. Nekem ezt az egy történetet 2-szer is el kellet mesélnem. Egyszer most, és egy színdarabban. Igen, jól olvasod, egy színdarabban. Az egyik színművészeti iskola egy előadást kért tőlünk egy nem biztos, hogy mindenki által ismert rendezőtől Dean Deblois-tól [ejtsd: dín debloj]. Mivel tudják, hogy én a bárátaimmal remekül szerepeltünk eddig minden városi rendezvényen, ahol színészkedni kellett, nem is kérdés, hogy minket választottak. Közösen megszavaztuk, hogy az Így neveld a sárkányodat második filmje után fogunk előadni egy darabot, amiben mi, nos... magunkat játszuk. Lett egy fél évünk az előadás megszervezésére, mert csak októberre kellett és márciusban kaptuk kézhez a feladatot. Egészen júliusig dolgoztunk a forgatókönyv megírásán, de addig semmi jó ötlet nem volt. De mielőtt hozzá kezdenék a történethez, hogy hogyan lett meg a darab az előadásig, bemutatnám a csapatot:
Petra, aki minden helyzetben magát adja; Niki (az egyes), aki mindig rájön a legrejtettebb dolgok nyitjára is; Nóri, aki akkor is meglátja a jót, ha éppen a legrosszabb helyzetben van; Tamara, aki mindenből hülyeséget tud csinálni; Rebeka, aki mindig felkészül, de eddig sosem volt szükségünk rá; Niki (a kettes), akinek ha mondasz egy titkok, megtartja; Edina, akihez még az éjszaka közepén is át lehet menni bulizni; Réka, aki mindig hozza a kaját, de még sosem fogyott el; és Gabi, aki mindenről tud, de sosem mondja el (kivéve, ha azzal fenyegetjük, hogy nem kap a kedvenc sütijéből, amit a mamám süt). Szóval ez lenne a kis csapat, s eddig mindig meg voltunk együtt, akárhova is kerültünk. Elfelejtettem, de a társaság nagy része Karcagon lakik, viszont van egy Oroszlányban, meg egy Püspökladányban élő tagunk is és együtt már beutaztuk a Tiszántúlt a szereplések miatt. De térjünk vissza a történethez:
Éppen a televíziót kapcsolgattam és egyszer csak felbukkant a TV2 nevezetű csatorna, amin a Tények ment. Gondoltam megnézem, ha már nincs semmi más. Volt benne minden, főleg, hogy most kezdődött a nyár, bejelentették, hogy másnap 30-31° is várható. Nem csoda ahhoz képest, hogy milyen meleg volt már májusban is. De egyszer csak bejött az, hogy eltűnt egy kislány Karcagról. Azt mondták, hogy; idézem:
„Egy kislány tűnt el tegnap előtt. A szülei azt állították, hogy a lányuk mindig Hibbant-szigetről beszélt, ami be kell valljuk, egy animációs filmben szerepel, és azt mondogatta, hogy összebarátkozott egy siklóval és meg is ülte. A szülők természetesen nem hittek neki, de egy nap azt mondta, hogy holnap már nem fogják látni, ugyanis nem hisznek neki, pedig mindent megpróbált. És igaza is lett. A kislány másnap reggel már nem volt az ágyban. A szülei értesítették a rendőrséget, de már ők is feladták a keresést. Vajon lesz-e valaki, aki megtalálja. Egyáltalán biztos, hogy Hibbant-szigetén él már? Ezek egy időre rejtélyes kérdések maradnak."
  Majd felhívtam mindenkit, hogy hallották-e a TV-ben a hírt, s meglepődésemre ők is azt    nézték. Azonnal ki is osztottam a feladatokat: Petra, Niki és Tami a könyvtárba mennek, Rebeka és Niki a saját városukban keresnek utána a dolognak, Edina, Réka, Gabi és én pedig a neten keresgélünk. Három órája kutattunk, eddig semmi siker nem volt. A lányokkal az egész napot végig kerestük. Már majdnem feladtam, amikor kidobta a net Farkas János egyik könyvét, az Élet Hibbant-szigetén; Avagy az Így neveld a sárkányodat másképp-et. 3 db 400 oldalas könyvből áll és a könyvtárakban is megtalálható. Tehát felhívtam Petráékat, hogy keressék meg, és meg is találták mind a 3 kötetet. Mind hárman elkezdték olvasni a köteteket, és Niki talált egy térképet a második könyvben Hibbant-szigetről. Gyorsan le is fotózta és átküldte Facebookon nekem, hogy vessem össze Karcag térképével. Szenttül hiszi, hogy van egy közös pont, ahol a kislány át tudott menni. Igaza is lett, hiszen van egy közös pont:
A Holló-szirti medence környéke, és...

Nos, azt terveztem, hogy nyáron írnám újra de úgy gondoltam, hogy belevágok. Kellemes olvasást...