Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

Egy új Ádáz Szárnyak őrzője; és talán egy új Haddock?

Nos, nem is hittem volna, hogy megleszek ezzel a résszel, szóval ÁÁÁ! Rekordidő!
Ui.: Sok benne a káromkodás és minden egyéb, sok személyváltás van is, szóval IGEN! Meg még egy hír: Neveztem a Wattpad Gálára, és már el is küldtem a jelentkezésemet, már csak a többit kell megvárni. Kívánjatok sok sikert és remélem az új olvasóknak is tetszeni fog. szóval mostantól, ha tetszik a rész, akkor jelezzétek egy csillaggal, és ha nem, akkor kommenteljetek, mit kéne változtatnom, meg akkor is, ha szeretnétek elmondani, mit olvasnátok ebben szívesen. De inkább legyen szó a részről. Egy kicsivel rövidebb lett, de mindenképp megéri elolvasni. Szóval akkor a rész.

*Hikari szemszöge*

Verőfényes napra ébredtem. Két nap telt el azóta, amióta az új lány érkezett. Nekem nagyon ismerősnek tűnik. Mint, ha már láttam volna valahol. Viszont Hilda elég furán viselkedik mellette. Meg még fáradtak is tűnik. Még jó, hogy haza szóltunk, hogy még az egész hónapot itt fogjuk tölteni. Mivel mindig is én voltam a későn kelős típus, ezért már mindenki ébren volt.

-Jó reggelt! – köszöntem mindenkinek.

-Neked is – köszöntek vissza.

-Mi lesz a mai program? – kérdezte Melena.

-Nos, ma jobban meg fogunk ismerkedni ezzel a bizonyos Miával – mondta Hilda.

-Neked muszáj utálni? – kérdezte Karina.

-Nem utálom, csak már miatta nem alszok lassan 3 napja – ez elég nyomós ok.

-És miért nem alszol? – tettem fel a kérdést.

-Téged az miért érdekel? – Hilda nagyon berághatott rám. – Bocsi, csak a fáradtság teszi.

-Nem gond. Csak az érdekel, hogy miért – magyarázta meg helyettem is Melena.

-Hát mondjuk azért, mert attól tartok, hogy már tudok valamit róla korábbról és ki akarja törölni a memóriámat róla.

-Megmagyaráznád, mégis mit jelent ez? – tette fel Kiara. Már épp belekezdett, de Melena megszólalt.

-Az volt, hogy Hilda megkért, hogy nézzem meg Mia emlékeit, és abból elég sok dolog lett tiszta – ettől mindenkinek leesett az álla.

-Csak is azért kértem erre, mert a gondolatai keveset mondtak.

-Mégis milyen gondolatok? – tette fel Elena.

-Az történt, hogy hallottam a lány gondolatát, hogy azt mondja, én is könnyű áldozat leszek, majd ugyanazt a bizsergő érzés éreztem, mint mikor Melena volt a fejemben akkor, amikor megérkeztünk ide egy hete. De én ezt az érzést elzártam, és meghallottam Mia gondolatát, hogy azt mondja ez lehetetlen, mert eddig mindig bejutott. Ekkor gondoltam azt, hogy ő is Memórialopó, de nem, mert kiderült, hogy ez a második képessége: emléktörlés.

-Ez is onnan derült ki, hogy megnéztem az emlékeit, ami elég sok dologra magyarázatot adott. Vagy legalább is Hilda számára – egyre jobban kezdett érdekelni engemet a téma.

-Gyertek. Mutatok nektek valamit – mondta Hilda és elmentünk a könyvtárba. – Itt. Ez az a könyv, amiben benne van a válasz az összes kérdésre. A lánynak nem is az a neve, hogy Mia, hanem Maja – majd odalapozott egy oldalhoz, amit már, mint ha láttam volna. És akkor beugrott minden.

-Ő Maja Vérdung – mondtuk egyszerre. Igaz, hogy kiskori rajz volt róla, de nagyon hasonlított rá.

-És ez teljesen biztos? – tette fel Helena.

-Igen. Pont annyira, mint ahogy mi létezünk. És a legfurább az, hogy az apja Drákó – mondta Hilda.

-Ja meg az is, hogy ő volt az, aki visszatartott minket Mélysötétről visszajövet – Melena még jobban meglepett minket. Szóval benne még megvan a „megőrülési idő van" tulajdonság.