Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

A Fúriaviszály

Srácok, megvan a fejezet. Köszönöm az 1K-t, sokat jelent nekem. A kövi fejezetre ha nem gond, akkor sokat kell várni, mert 50 csillag után fogom kirakni. Remélem az a huszon valahány személy, akik olvasták a legutóbbi fejezetet még mindig ugyanúgy érdeklődnek a történet iránt, mint amikor elkezdték. Ha ismertek még személyeket, akkor nyugodtan ajánljátok be nekik ezt a történetet. Minél többen látják, annál több rész lesz. Na akkor a rész. Rövid lett, alig 1300 szó, de izgi. Nagyon! Tehát kellemes olvasást!

*Hikari szemszöge*

Csodás napunk van, nemde? Tudjátok miért? Mert ma van az a nap, amikor Hilda és én elmegyünk egy felderítő útra sárkányháton. Tehát semmi átváltozás, csak Hilda, Kristal, Teemo és én. Ja és képzeljétek! Maja megváltozott. És Viggo is visszatért. És Hablatyot meg akarták ölni. De a végén minden jó lett. Szóval minden a lehető legjobban alakult. Legalábbis azt hittük. Ugyanis feltűnt nálunk is a Fúriaviszály, szóval naponta járőrözünk, mert a kisebb veszekedéseket is meg kell akadályozni, nehogy nagyobbá váljanak. Mert sikerült nem megakadályozni a Fúriaviszályt a Kristály- és a Barlagfúriák között. De végül ez helyre jött és már csak a többi hiányzik. Habár el kell mondanom, hogy Kiara nélkül nem ment volna. Az egész ott kezdődött, hogy...

(Visszaugrás az időben 3 napra visszamenőleg)

Éppen mosogattam ebéd után, mert ma én vagyok a soros. A mai ebéd csirkecomb volt salátával és egy messzi földről hozott mártással. Ekkor hangos sikoly hallatszott és akkor elkezdtem begyorsítani a mosogatással és el is pakoltam. Ekkor vettem észre, hogy Kristal és Teemo veszekednek, aminek lövöldözés lett a vége. Ekkor realizálódott bennem, hogy felterjedt a Fúriaviszály. Hiszen a Mindentudó pont erről beszélt nekem. Ezek után pedig ráeszméltem arra, hogy az embereket biztonságba kéne helyezni, amiért elkezdtem szaladni és összegyűjtöttem őket egy helyre, ami egyenlő volt a Medencével. Ezek után pedig megkerestem a lányokat. A harcnak is nevezhető viszály pedig kezdett egyre veszélyesebb lenni. Házak égtek porig és a legtöbb minden a pusztulásig lett rongálva. Majd megjelent a többi Barlang- és Kristályfúria és ők is elkezdtek pusztítani. De a legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk semmit se tenni.

-Mit tudnánk tenni? Innen semmi esélyünk, átváltozni meg nem lenne előnyös.

-Tudom. Még én sem repülhetek, pedig annyira szeretnék felmenni, de olyankor én is könnyű áldozat lennék - sajnálkozott Dyra.

-Ti miről a francról beszéltek ti ketten? - kérdezte Hilda. - Nem látjátok, hogy... - de a mondatot nem tudta befejezni, mert eltalálta egy lövés.

*Én szemszögem*

Minden hófehér lett. Annyira vakító volt, hogy be kellett csukjam a szememet. De ekkor egy emlékképet láttam. Egy lángoló hely. Egy üvöltő asszony és egy bukott csata. Ezt nem akartam tovább nézni, ezért inkább kinyitottam a szememet. Ekkor viszont az a látvány fogadott, amitől a legjobban féltem. A barátaimat láttam és mind halott volt. Ekkor felkiáltottam, amibe minden beleremegett.

-NEEEEEEEEEE! - majd a valós világban voltam, és minden és mindenki ledermedt. Mindenki megpróbált valamit tenni, hogy leállítsák a viszályt. Ezek után pedig minden újra folytatódott. És végül minden fekete lett. Néztem mindenhova, de a feketeség nem akart eltűnni. Ekkor jöttem rá, hogy megvakultam. De ez teljességgel lehetetlen. De megpróbáltam hallás alapján tájékozódni, ami meglepetésemre sikerült, ugyanis mindig el tudtam ugrani az érkező tűzgolyók elől. Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek Gothihoz a medencébe, de arra nem gondoltam, hogy egy kicsit nehezebb lesz a vártnál. Ugyanis, ha nem mentem neki legalább ezerszer a fáknak, akkor egyszer sem. Aztán jött a fekete leves, ami pedig az volt, hogy majdnem lezuhantam a medencébe. Szerencsémre Kiara elkapott, mielőtt leestem volna, amit megköszönök neki.