Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

"(M)ilyen volt?"

Oké, oké. Egyrészt rövid rész, másrészt sok idő. Sajnos nem volt időm leülni a gép elé, és nézni a filmet, miközben írom le a szöveget. De jövő héten vége a sulinak is, azután már remélem lesz időm...

Néhány dolgot átgondoltam a történet szálait és rájöttem, hogy lesz még halál itt bőven *széles szájjal vigyorog, mert tudja, hogy senkinek sem fog tetszeni*

De egy szó, mint száz már az utolsó fejezet alakulgat, de még mindig nem a teljes. Lesznek benne olyan dolgok is, amiket a mai napokban szoktunk használni, ráadásul még lopogatunk is, meg veszekszünk, meg a Fúriaviszályt kioltjuk gyökerestül, de ez senkit se érdekeljen MÉG. Majd eljön ezeknek is az ideje.

Ja és akit érdekel, akkor annak mondom, hogy a történek kb. július vége felé jár, így már csak az augusztus maradt megoldani a viszályt. De minden rendben lesz. Úgy terveztem, hogy még körülbelül 2-3 rész lesz a filmről, és aztán visszatérünk a mi történetszálunkhoz.

Sok lett a monológból, szóval itt a rész :D

Tehát akkor a rész rövid, de nagyon érdekes. Kellemes olvasást!

*Én szemszögem*

A Nap túl gyorsan haladt. Vagy legalábbis én hittem ezt. A Mindentudóhoz érve csak engem és Melenát engedett be a gömbhöz, nem értettem, hogy Nala miért nem jöhetett velünk. Amit láttunk, attól igazi sokkot kaptunk. Egy új gonosz akarta lelőni Asztridot, ezután már csak az álmot láttuk. Minden egy szirtperemen történt, nyilván távol Hibbanttól. Melenával akkor csak összenéztünk és nem hittük el, mit láttunk. De legalább tudjuk, hogyha Hablaty és Asztrid egy sziklaszirten van együtt, akkor az a véget jelenti. De a többieknek ezt nem mondhatjuk el. Egyrészt azért is, mert nem engedélyezett, másrészt, jobb nekik, ha nem tudják meg.

Melenával ezután egy csomószor végig elemeztük a látottakat. Sajnos nem tudtunk mást találni, aki meghalna Asztrid helyett, mert Hablatynak nem szabad tudnia róla. És gyakorlatilag senki másnak sem. Tehát az egyikünknek kell feláldoznia magát. Ezt Melenának nem mondhatom el, mert akkor tuti lebeszélne róla. De így is nekem kell mennem, hogy megmentsem.

-Megyek, gyorsan lerajzolom - ugrándozott Halvér, aki már akkor izgatott volt, amikor elmondtuk neki, hogy egy új sárkányfajt találtunk este.

-Látom, a főnök nem aludt eleget - szólaltam fel, ezzel azt elérve, hogy Hablaty felkeljen félálmából.

-Bocsáss meg, csak már a fejem sem akar fennmaradni - ásított, majd folytatta a dolgát.

-És mondjuk nem akarod elmesélni, hogyan találtok meg, vagy csak úgy feltűnt a semmiből? - tette fel a jogos kérdést Kőfej.

-Valójában Fogatlan érezte meg, amiért el is ment, mi pedig követtük őt. Az álomszuszék meg még mindig alszik - mondta Hablaty, utolsó mondatával Fogatlanra célozva.

-Tuti biztos, hogy nem tudott aludni este. Nem láttad, mennyire fel volt pörögve? - jött Asztrid is miközben rendezte a dolgát.

-Na, és? Mi történt ezután? - lépett Takonypóc is hozzánk.

-Hirtelen ráléptem egy faágra, ami ránk terelte a figyelmét, szétlőtt egy fát, majd Hablatyot vette célba - soroltam.

-Értem. De hogy-hogy itt vagy még? - szegezte Fafej a kérdést Hablatynak.

-Szerencsére Hilda ellökött. Azután meg elrepült, kilőtt egy plazmabombát és mikor átrepült rajta, eltűnt - mutogatott a kezével a főnök.

-Hogy érted, hogy eltűnt? - csodálkozott Takonypóc.

-Elillant. Az égbe - mutogatott továbbra is, majd Halvér rohant Hablatyhoz, hogy megmutassa művét a sárkányról.