Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

Egy lelőtt Éjfúria, egy emberi Barlangbontó és egy Napfúria tűz nélkül

Woaw! Meg lett az új fejezet egy héten belül, és még egy új rekord, mert jóval több szó lett benne, mint 4000 (4419) és nagyon sok szemszögben írtam meg, ebből van egy új is. Ja s van benne egy szpoiler, arról, hogy... (mm..mmm....) A francba. Ki az a hülye, aki befogja a számat? Na mindegy, akkor legyen meglepi. A kövi részt már el is kezdtem és már kb. a felénél tartok. Lesz benne egy-két káromkodás is, csak úgy, mint ebben, de több. Ezek szerint pedig a rész várhatólag március végén lesz elérhető. Akk nem húzom tovább a szót, itt a rész:

*Én szemszögem*

Nala már elég sok ideje nem mozdul, és páran próbálnak segíteni rajta amíg én és a többiek a sárkányok ellen küzdünk. Mármint Drákó új sárkányhadat toborzott a Gnúvad nélkül, ami igazán meglepő és bámulatos, de elég szörnyű. Én kinn harcoltam, míg a többiek bent próbálták tartani a frontot. Majd meghallottam egy sárkány gondolatát. Még jó, hogy láthatatlan voltam:

-Robbantsuk be a barlangot! - majd a lányok felé küldtem az üzenetet, hogy jöjjenek ki, de már túl késő volt. A barlang beomlott.

-NEEE! - és jobb ötlet híján átváltoztam Éjfúriává és a sárkánynak rontottam. Még lelőttem néhány katapultot, sárkányt és a többit. Majd végül Drákó felé mentem, de ő még a magasban eltalált engem egy dárdával, amitől lezuhantam sikolyom közepedte.

*Melena szemszöge*

„Lányok, siessetek kifele!" hallottam Hilda üzenetét, de már késő volt. A barlang az orrunk előtt omlott be.

-Most mit tegyünk? - aggodalmaskodott Hikari, és közben körbe futkorászott.

-Nyugalom Hikari. Ki fogunk jutni - nyugtatta Lillandél.

-Helena, Nem tudnál tüzet csinálni? Egy kicsit hideg és sötét van - kérdezte Hablaty, mert ő is benn ragadt velünk.

-Ja, persze - majd keresett egy kis száraz ágat, ami meglepetésünkre volt és meggyújtotta volna, de nem jött össze.

-Mi az Helena? - kérdezte megdöbbenten Lillandél.

-Nem megy. Nem hiszem el. Napfúria vagyok és Tüzes is, de nem tudok tüzet gyújtani.

-Mi a...? - kérdeztem, de ekkor egy Éjfúriasikolyt hallottunk

-HILDA!! - kiáltottuk egyszerre.

-Lillandél, nem tudsz kifúrni? Mármint Fúró vagy és ebből gondoltam - gondolkozott Elena.

-Meg sosem próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni - majd odaállt a falomláshoz, de ő ahelyett, hogy kiszedte volna a köveket, egyszerűen átpréselte magát.

-Te jóságos Odin! A Fúrók a Barlangbontók képességével rendelkeznek!? - csodálkozott Hablaty is, mert félhomályban ő is látja a történéseket.

-Úgy tűnik. Remélem tud segíteni Hildának - mondta Elina. Majd hozzá fűztem.

-És remélem tudja használni a képességét.

*Lillandél szemszöge*

Egyszer csak átkerültem a túloldalra, de nem tudom, hogyan. Majd láttam Drákóékat, hogy keresik Hildát. Ekkor átváltoztam Rémfúriává; amit a csapatból csak én és Hilda tudunk eddig; és elkezdtem én is keresni. Szerencse, hogy sötétedett, mert most legalább észrevétlen vagyok, mert teljesen sötétzöld színű a testem ilyenkor. De viszont sehol sem találtam. Vagyis láttam a magasból egy véres dárdát, és akkor szerintem nem lehet messze Hilda. Leszálltam és vissza változtam. Elkezdtem halkan szólítgatni, majd kaptam egy üzenetet.