Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

Fuss a végtelenbe és tovább

Nos, kedveseim, sikerült összehoznom egy szép számú fejezetet, ami sok adatot tartalmaz számomra. Az elmúlt másfél hétben összesen 3542 szót gépeltem be ami azt jelenti, hogy ez 22621 karakter, szóközök nélkül pedig 19092 karakter, és mivel van 2 dal is a részbe, ezért a fejezet 3871 szavas, 246000 karkteres, szóközök nélkül pedig 20798 karaktert tartalmaz, szóval büszke lehetek magamra. A két dalt majd letn láthatjátok, de akkor a fejezetről:
Nos, ez mivel hosszabb lett, ezért több benne a lényeges információ, amit fontos elolvasni, mert még kapcsolatban lehet a következő részekkel. Ja és a rész Hikari szemszögéből van írva, aki a Futó lány, aminek lesz jelentősége még... Akkor szerintem egyelőre ennyit és szerintem jöjjön a rész:

*Hikari szemszöge*
(És megint visszaugrunk. De csakis miattatok)

Miután Asztrid felébredt, már furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történt vele, de ezt sajnos egyikünk sem tudta meg. Ezután Hablaty felénk fordult és elkezdte mondani a mondanivalóját:

-Nos... Az van, hogy ma este lenne egy bál, amire saját készítésű ruhát kell viselni. Meg még egy valami... A sárkányaitoknak is ott kell lenniük, de tudom, hogy még nincs. Szóval délután öt óráig kereshettek sárkányt, ha nem találtok, választok nektek az istállóból egyet. És majd öt órától pedig jelentkezzetek Hangánál, aki segít majd nektek a ruhával meg minden ilyesmi. De még mielőtt elmentek, szeretném tudni a neveteket - nem tudtuk, hogy mire kell, de azért bemondtuk. - Köszönöm. Nos, akkor mehettek.

-Oksi - és elrohantam. Nem tudom, hogy merre voltam, de egy magas helyen kötöttem ki. Egyszer csak megjelent előttem (pontosabban kijött egy barlangból) egy szürkéskék színű sárkány. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan megleszek a sárkány kereséssel. Ezután, mint ha bekapcsolt volna egy hatodik érzékszervem azt parancsolva, hogy beszéljek a sárkányhoz.

-Szia. Én Hikari vagyok - ezzel magamra is vontam a figyelmét, mert egy elég dühös arckifejezéssel a tudtomra adta, hogy ne zavarjam.

-Nem látod, hogy nem szeretnék veled foglalkozni? - mi!?!?!?!?!? Ez a sárkány most hozzám beszél!? - Nem hallod? Ne bámulj!

-Tudod, nem bámulnálak, ha az én világomban, ahonnan én jöttem lennének sárkányok, akik hozzám beszélnek

-Mi a...? Te érted, amit mondok?

-Hát... Azt hittem, ez normális itt. Amúgy meg, te milyen sárkány vagy?

-Minek kell ezt tudnod? Viking vagy, nem? Akkor keress utána! - ezután magasabbra repült a hegyen de én előtte termettem.

-Nem vagyok viking! Sőt, nem is vagyok e világi - ezen igazán meglepődött, mert köpni-nyelni nem tudott. Majd a szemembe nézett és elsápadt. Már, ha egy sárkány el tud sápadni.

-Gyere velem - majd egyre feljebb mentünk, de annyira kanyargós volt az út, hogy majdnem kibicsaklottam... kétszer is. De felértem és egy nagyobb barlanggal találtam szembe magamat. Furcsállottam, hogy láttam, amikor bementem, mert máskor már a fal után keresnék ilyenkor. Nem értettem, hogy miért van ez most. Követtem a sárkányt, aki elvezetett engem még több sárkányhoz, akik nagyon hasonlítottak rá.

-Woaw! - csak ennyi jött ki a számom, amire az összes sárkány rám figyelt pont úgy, ahogy mi Hildára még Karcagon. Elkezdtek rám morogni, hogy maradjak csöndben, mert voltak, akik aludtak. - Ja, oké - ezek után addig mentünk, míg egy sárkány sem volt látható. Ezek után feltűnt előttem egy nagy szürke kristály, amin sárkányok voltak láthatók.

-Uram. Megtaláltam - nem értettem, hogy kire érti ezt, és ki az az uram.

-Köszönöm szépen. Elmehetsz - majd elszállt és a sok sárkány a kristályokon egyszerre fordult felém. Ha azt mondanám neked, hogy olyan ijesztő volt, amikor kilépett egy nagyobb sárkány, aki ugyanolyan volt, mint a kristályokon levő, akkor te nem hinnéd el, de élőben sokkal rémisztőbb. Szóval előjött és elkezdett beszélni. - Kitalálom, a neved Hikari.