Élet Hibbant-szigetén, avagy az Így neveld a sárkányodat másképp

Kísért a jövő

Tudom, megint sokat kellett várni egy rövid részre, de mint a cím is mondja, valami lesz a jövőből, így nagyon ígéretes. Remélem tetszik 😊

*Nala szemszöge*

Hilda már egész sokáig elvan. Már rég vissza kellett volna érnie, mert már látom Hablatyékat.

-Van itt valaki – jelentette ki Hablaty miközben egy apró nyílvesszőt helyezett egy asztalra.

-He? – Bélhangos csak ennyit tudott reagálni.

-Kijátszotta a felderítőinket és csapdát állított.

-És megzavarta a fiús dumcsit! – ezzel Fafej felvette a nyílvesszőt és mintha Eretre célzott volna, elhajította.

-Ho-ho-ho! – szerencsére csak a fát találta el, amit éppen cipelt.

-Majd én elintézem! – csattant fel Bélhangos, mire Hablaty lefogta.

-Lassíts, Bélhangos! Kell egy erdei keresőosztag és légi felderítés. Fogatlannal pedig megnézzük a partot – osztotta ki a feladatokat.

-Tudod, nem tanácsolnám, hogy elvidd Fogatlant bárhová, főnök – kezdett vészjósló hanglejtéssel Eret. – Tudom ki csinálta ezt. Emlékeztek, amikor egy sárkányvadászról beszéltem nektek, Mogor a Mord?

-Ja rémlik valami – mondtam neki.

-Na, ez az ő kézmunkája – válaszolt.

-Annyira nem lehet ügyes. Gazdátlanul hagyta a csapdát – mondta Hablaty, amin Eret csak nevetett.

-Semmi sem lehet puszta véletlen, ha az öreg Mogorról van szó. A vadászatért él. Bemászik a prédája agyába, hogy ő irányítsa minden lépését. Neki mindez játék – komorodott el.

-Ha! Akkor most nem tudja, hogy kivel játszik! – mondta vállvetve Asztrid.

-Így van. Volt már dolgunk ilyennel – helyeselt Hablaty.

-Nehogy alábecsüld őt, Hablaty! Higgy nekem. Még visszajön – jelentette ki.

-Mi pedig várni fogjuk – ezután Hablaty elkezdte kiosztani a feladatokat a Mogorral való találkozáshoz.

*Én szemszögem*

Már órák óta csak egy könyv felett roskadok, és még mindig nem találtam meg azt a választ, amit kerestem. Igazából már arról sincs fogalmam, hogy mit keresek valójában, nem beszélve arról, hogy miért is keresem. Majd hirtelen, mint ha a jövőbe lettem volna, olyan vibrálás-szerűen.

-De én nem tehettem mást! – könyörgött valaki, egy női hang volt, a térdén egy magas férfi előtt.

-Ó, drágám, ha nem tehettél volna mást, akkor mégis miért vagy itt? Te gyáva vagy! – mondta a férfi.

-De Mogor, ha meghal mindenki, akkor ki lesz, akit feláldozhatsz? Már nincsen más... – kérlelte, de aztán a férfi, mint kiderült Mogor a nyakánál fogva felemelte, és szorította.

-Hidd el, Hilda édes, meg fogod bánni, hogy nem haltál meg akkor – a szívem megállt egy pillanatra az alak neve hallatán, majd mikor a földre dobta, holtan feküdt és az arcát meglátva felismertem magamat. Majd véget ért a látomás. Még percekig ott ültem egyhelyben, amíg Hikari és Nala fel nem ébresztett bambulásomból.

-Hé! – szóltak.

-Jaj, bocsi, csak gondolkodtam.

-Azt láttuk – mondta szarkasztikusan Nala.

-Gondolom van valami, különben nem kerestetek volna – állítottam.

-Nos, ami azt illeti, van valami – kezdett bele Hikari egy kicsit olyan hangon, mintha nem tetszene neki, amit mondani szeretne.