Haza

886 56 3
                                    

Boka zavarában azt se tudta mit csináljon, próbált komolynak tűnni, de a lány, aki előtte állt szinte semmit sem viselt. Ja és hajléktalan volt, ismeretlen lakcímmel és személyazonossággal. Ezt leszámítva a fiút igencsak kisértette, hogy magához hívja, és szálláshelyet nyújtson az ismeretlennek.
- Mit keresel a Grundon?- kérdezte, hogy a gondolatait elterelje a lány meztelen lábától és szinte meztelen felsőtestéről.
- Idetévedtem, és megkell hogy mondjam, pont olyan, mint képezltem.
Boka összehúzta a szemöldökét.
- Honnan hallottál te a Grundról és...rólam?- kérdezte gyanakodva.
A lány arcán furcsa kifejezés suhant át.
- Az nem fontos.- jelentette ki kis várakozás után.
- Bármit kérdezem, nem mondasz egyenes választ.
A lány rándult egyet. Ó én buta, rótta meg magának Boka, hisz fázik. Levetette magáról a kabátot, s még azzal a mozdulattal a lány hátára terítette.
- Jól van, nem bírom nézni, hogy idefagysz. Gyere.- intett a kapu felé.- Haza viszlek.
- De én nem itt lakom...
- Úgy értettem hozzám haza.- ezzel halvány mosoly jelent meg a fiú ajkán.

Júlia a Pál utcábanМесто, где живут истории. Откройте их для себя