Júlia a Pál utcában

Bevetésen

Boka, ha lehet még kellemetlenebbül érezte magát a lány társaságában. Igaz, hogy nem a vékony és rövid nadrág volt rajta, de az anyja lovagló nadrágja rászorult a lányra ezzel megmutatván az alakját. Nyilván nem lehet egy lovagló nadrág bő, hisz bármibe beleakadhat, de azt nem várta a fiú, hogy ennyire szűk lesz majd. Látszólag a lányt nem zavarta, biztos, hogy ahhonan ő jött ott megszokott az ilyen szűk viselet. Aztán meg, ha a fiúnak fennebb kúszott a tekintete, akkor kezte igazán feszélyezetten érezni magát. Júlián még mindig a vékony, világos kék pizsama pólója volt, amely nem teljesen rejtette el a lány ,,adottságait". 
Csónakos is ámúlva nézett a lányra, s nem csak a különösen lenge öltözete miatt.

- Boka, ki az új közlegény? Akarom mondani közleány. - kérdezte aztán elgondolkozott.- Van ilyen szó egyáltalán?

Boka már szólni készült, ám Júlia megelőzte.

- Ha Imreként mutatkozom be, talán felismersz. - mosolygott Csónakosra, majd a kezét nyújtotta felé.- Egyébként Júlia vagyok.

Csónakos megrázta a lány kezét, de még percekkel később is furcsán nézett.

- De...hogyan? Vagy ... honnan?- kezdett bele.

- Hosszú.- felelte egyszerre a másik kettő.

Ahogy másztak át a kerítésen, egy kis szőke fejet láttak előbukkani.

- Jaj ne.- suttogta a lány.- Nemecsek.

Összenézett Bokával.

- Nem lehet itt. - súgta oda a lány. - Minden itt kezdődik el.

Boka tehetetlenül nézett rá.

- Biztos követett, úgy tettem amint mondtál, nem szóltam neki.

- Na, jó, jöjjön, mert amint látom nem állíthatom meg a történet folyását. De nehogy vízbe essen!

Boka intett egyet neki és a kis Nemecsek megindult felfelé.

Bejutottak. Ott álltak mind a négyen a Füvészkertben.

Boka a lányra nézett.

- Hogyan tovább?

- Nos, muszáj nektek mennetek, mert olyant láttok, amit ha én mondok el, talán el sem hiszitek. De! De ha láttátok, amit látnotok kellett, elmentek. Legalabbis Csónakos és Nemecsek biztosan.

Boka bólintott.

- Nemecsek nem mehet egyedül, én meg nem engedhetem Júliát magára. - mondta Boka.

- De miért a lány megy, és nem ő kíséri Nemecseket?

- Mert a lány, nem megy el mellőlem.

- Jól van na. - nézett rá rosszalóan Csónakos.

.

A lámpa fénye finoman pislákolt középen, s a lámpát tartó alak hangosan magyarázott a körülötte állóknak.

Egyszercsak a lámpa úgy világította meg az arcokat, hogy a Pál utcai társaság felszisszent.

- Az? Geréb? És a Grundról beszél? - kérdezte Csónakos, aki elsőként ébredt fel a meglepetésből.

- Igen, ő az, erről beszéltem. Ha én mondtam volna el sem hiszitek, hogy tényleg igaz. - suttogta Júlia.

- Ennyi volt, Csónakos fogd Nemecseket és vidd innen, kint várjatok. De ne pont a kert előtt, kicsit arrébb, az árvaháznál. - szólt Boka.

Csónakos, bár látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog, de bólintott és Nemecseket lökdösve elindult kifelé.

- Már csak abban bízzunk, hogy nem esik bele a vízbe.- súgta a lány.

.

A vörösingesek már hazafelé készülődtek, s Júlia tudta, hogy mindjárt elérkezik a megfelelő pillanat.

- Te méssz kitűzni a papirost. Rólad bizzosan tudom, hogy kiérsz innen. - mondta a lány.

Boka halkan elnevette magát.

- Te meg vigyázz, hogy meg ne lássanak. - mondta, most már komolyan.

Boka csendben odasomfordált, s kitűzte a pici, piros lapot.

- Gyere!- szólt oda Júliának.

Megindultak kifelé, a sok növény között Júlia valahogyan elkeveredett Bokától, s míg a fiú átmászott a kerítésen, a lány eltévedt a zöldben.

Addig szalad, amig valaminek neki nem ment. Vagy inkább valakinek. Amikor Júlia felnézett, Áts Feri nézett vissza rá. A lány nem látott mögötte mást. Valamelyest megnyugodott. Tudta, hogy a vörösingesek főnöke, bár szigorú, de egy úriember.

- Mit keresel itt? - kérdezte.

- Itt festettem a kertben, aztán rámesteledett és eltévedtem.- a lány a legártatlanabb mosolyát vette elő.

Áts Feri végig mérte a lányt, tetőtől talpig. Júliának is volt alkalma közleről megfigyelni a fiút. Egész helyes, gondolta.

- Esetleg megmutatnád merre kell mennem? - kérdezte.

A fiú furcsállóan nézett rá.

- Miért öltözöl így? Nem tudod, hogy nem erkölcsös egy lánynak nadrágot hordania? Méghozzá ilyen szűket.

- Nem te mondod meg nekem, hogy mit vehetek fel. Egyébként is, ez a lovagló nadrágom, tudod az nem lehet bő, hisz beakadhat.  - mondta, tettetett gúnyossággal.

- Látom bátor lány vagy te, tőlem még a fiúk is félenk. -  vigyorgott vagy inkább vicsorgott lányra.

- Ismerem én a te fajtádat, azt mutatod, hogy kemény vagy, de igazából csak igazságos és őszinte, és meglehetősen jószívű, ha úgy tartja kedve.

- Nem is ismerlek te mégis azt állítot, tudod milyen vagyok. - nézett a lányra.

Egy darabig csendben maradtak, aztán a lány megszólalt.

- Nos, ha nem kísérsz ki, magam keresem meg a kiutat.- mondta, mintha a fiú előbbi mondtatát megse hallotta volna. Azzal sarkonfordult és elsétált.