Igenis mester

801 48 0
                                    

A lány akkorára húzta össze magát a hatalmas ágyon, hogy szinte nem is látszott. Boka távolságtartóan az ágy másik végébe feküdt hanyat. Pár percen belül már mindketten aludtak.
*
Olyan 6 óra körül a fiú megemelkedett  és felrázta Júliát.
- Ébredj!- lökdöste.- Nagy asszony mindjárt itt lessz, hogy felköltsön.
- Mi a bánatért kelsz te ilyen korán?- kérdezte álmosan a lány.
- Hétfő van, iskolába kell mennem...vagyis mennünk.
- Nekem miért?
- Mondtam már, nem maradhatsz itt. Felveszed az egyik régi egyenruhám és velem jössz.
Ekkor kopogás hallatszódott.
- János úrfi! Ébresztő!- egy dallamos hang törte át az ajtó fa lapját. Júliát a nagymamájára emlékeztette. Azzal nyilt is az ajtó. Boka olyan gyorsan mozgott, hogy az asszony csak azt látthatta, átfordul a másikfelére. A fiú testével takarta Júliát.
- Elkésik fiatal úr! Hamar!- tapsolt.- ki az ágyból.
- Csak egy percet hadd maradjak még.- kérlelte.- ígérem tíz perc múlva lent leszek.
- De csak most az egyszer, és apád megne tudja.
A nő kisomfordált a szobából, és becsukta magamögött az ajtót.
- Huh.- fújta ki a levegőt Júlia, aki egész eddig nem is tudta, hogy visszatartotta azt.
Boka legördült a láyról, felállt és a szekrényébe kezdett kotorászni.
- Ez pont jó lesz.- jelentette ki pár perccel később, egy válfára akasztott uniformisra mutatva.- Apám az ebédlőben lesz úgy negyed óra múlva, nekem még van egy kis időm, de mint hallottad nekem is ott kell lennem. Miután lemegyek, vársz egy kicsit és amilyen halkan csak tudsz kisurransz hátul. Megkerülöd a házat, és bekopogsz, mindhacsak egy barátom lennél, aki elkísér az iskolába. Megértetted?
- Igenis mester!- vágta magát haptákba a lány, és szalutált a kezével, amolyan értem a parancsot módon.

Júlia a Pál utcábanМесто, где живут истории. Откройте их для себя