- Jól van, emberek! - kiáltott Boka. - Mindenkitől elvárom, hogy holnap itt legyen, mert aki hiányzik az árulónak és szószegőnek minősül és nincs itt helye többé. - majd elhallgatott - És még valami - szólalt meg végül - Nemecsek Erő, ezennel hivatalosan is kinevezlek hadsegédemmé!
Csak ennyi kellett s máris akkora hangzavar lett, hogy egész Budapest zengett tőle.
- De hiszen ő áruló! - kiáltotta valaki.
- Ő csak egy közlegény! - kiáltotta más.
- Nem gondolhatod komolyan! - óbégatta egy harmadik.
- Elég legyen ebből! - szólt Boka. Nem kiáltott, a fiúk mégis abbahagyták. - Én vagyok az elnök, így döntöttem! Nemecsek bátor és semmiképp sem áruló!
A fiúk között egyre csak nőtt a feszűltség, idegesen egymásra pillantottak, majd Bokára. A kis Nemecsek pedig nagyon boldog volt. És nagyon beteg, mint azt Júlia megfigyelte.
De a pillanatnyi feszűltség ellillant, Júlia pedig csak ámúlt, a valóságban, a híres 21. században ritkán látott ekkor elköteleződést valami (vagy akár valaki) iránt.
- Akkor nem pihenhetünk, papuskáim ! - rikantotta Csónakos és azonnal mászni kezdett a legközelebbi farakásra.
Mások nekikezdtek árkot ásni, megint mások botokat faragtak, Boka és Júlia pedig ott állt a sürgés-forgás közepén és hol egymásra mosolyogtak, hol elégedetten néztek körbe.
- Jó, most a sárgolyókat! - kiáltotta Júlia is. A fiúk egy másodpercig tanácstalanul néztek Bokára, aki egy aprót biccentve jelezte, hogy hallgassanak a lányra.
Gyakorlat gyakorlatot követett, a stratégiát pedig már mindenki fejből fújta, amikor recsegés, majd nyikorgás hallatszott.
- Mit keresel itt, Geréb? - kérdezte Boka, aki először látta meg az érkezőt. - Árulóknak nincs helye köztünk. - szólt kimérten.
- Bocsánatot kérni jöttem. - szabadkozott Geréb. - Butaság volt a Vörösingesek közé állnom, most már belátom. - majd kihúzta a kezét a zsebéből, amiben egy kis anyagdarabot szorongatott. - Visszahoztam a zászlót is. - nyújtotta is Boka felé, de a fiú nem vette el.
- Tartsd meg, visszaszerezzük mi magunk. - nézett rá hűvösen.- Megbocsájtok neked, de nem jöhetsz többé a Grundra. Amint mondtam, árulóknak nincs helye köztünk. - majd hàtatfordított Gerébnek és Júliához sétált. - Most menj! - fordult vissza hozzá egy pillanatra.
Amikor becsukódott a kapu, Júlia finoman magához vonta a fiút és átölelte, de épp csak egy pillanatra.
A délután hátralevő részében folytatták a gyakorlatozást, készűltek a Háborúra.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Júlia a Pál utcában
ФанфикJúlia hirtelen az újkori Budapesten találja magát, s merő véletlenből pont a Pál utcába pottyan. Hogyan alakul a sorsa ? Sikerül megmentenie Nemecseket a haláltól? Jól ismert szereplők, jól ismert helyszínek; egy ismert történet, és egy teljesen új...
