Sziasztok ez egy Eldarya-s játék fanfiction-e, remélem annak is tetszeni fog aki nem játszik ezzel az online játékkal :D
Sziasztok sikeresen átírtam írói szemszögre remélem nem haragszotok meg érte jó olvasást!
A gondolataimat? – bólogatott. - Úramisten miért nem szóltál előbb, elsüllyedek a szégyenben. Inkább elfekszem és alszok.
Egy hatalmas robbanásra eszméltek a bejárat felől. Elsötétült körülöttük minden.
- Diana jól vagy?
- Igen minden rendben – köhögte a portól – de mi volt ez?
- Nem tudom valami eltorlaszolta a kijáratot, és a csapódástól kialudt a tűz. Tudod, hol van a táskád? Elől volt egy zseb, amibe egy zseblámpát raktam.
A sötétben tapogatódzva meg találta a táskáját és megkereste rajta a kis zsebet, ahol benne volt a lámpa. Egy hatalmas szikla volt, ami miatt nem tudtak kijutni.
- Különös erre nem gyakori a szikla omlás.
- Azt gondolod, hogy szándékos volt.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak.
- Mond azt, hogy van másik kiút.
- Van, de elég nehéz az út. Már egy jó pár éve nem voltam itt nem tudom, hogy van e kijárata, vagy az is beomlott.
- Hát mindenesetre nem sok választásunk van. Felpakolom a cuccokat.
- Hagyd, itt őket csak a táskát hozd. Nem fogunk elférni minél kijjebb érünk annál szűkebb lesz és a táskánkat magunk előtt kell majd tolnunk.
- Szuper.
- Induljunk.
Elindultak beljebb a barlang belsejébe. Szerencséjük volt, hogy itt volt a zseblámpa, a vámpírok jól látnak a sötétben az tény és való, de a vak sötétben nem. Nevrának igaza lett egyre szűkebb volt a hely a végén már négykézlábon kellett haladniuk. Sajnos nem volt valami jó az idő érzékük, ezért pontosan nem tudták mennyit haladhattak. Aggódtak hisz egyre nehézkesebb volt lélegezniük.
- Fenébe!
- Mi a baj?
- Ketté válik az út.
- És akkor most merre tovább?
- Ketté kell válnunk!
- Nem örülök neki.
- Én, sem de ez a legjobb megoldás.
- És mi van, ha megtalálom a kijáratot te pedig nem?
- Tudni fogom, hisz rád vagyok kapcsolódva fejben.
- De én nem mi van, ha bajod esik, én pedig órákig haladok tovább mit sem tudva rólad?
- Ha kiértél és nem leszek, ott két órán belül indulj haza egyedül.
- Nagy francokat add ide a kezed!
- Miért?
Megfogta Nevra kezét megkereste a csuklóját, a szájához emelte, óvatosan beharapta és inni kezdett. Mikor abbahagyta letörölte a vért a szájáról és elindult.
- Így most már én is hallak.
Ezután mind a ketten elindultak a fiú balra a lány pedig jobbra. Diana próbálta számolni a perceket, de mindig belezavarodott.
- Egyre csúszósabb a barlang fala.
- Az csak egyet jelenthet, hogy víz van a közelbe.
- Szuper akkor fordulj vissza.
- Indulok azonnal.
Ahogy haladt érezte, hogy több oxigén jut a tüdöjébe.
- El sem hiszem, hogy van kiút innen.
- Hát már én is kezdtem feladni.
Egyre nagyobb lett a hely lassan már teljesen feltudott egyenesedni. Körülbelül két méter magas volt a barlang bejárata. Alatta pedig egy hatalmas szakadék, ami valószínűleg az a folyó ahol átkeltek. Nem sok hely volt a lábának, de egy ember kényelmesen elfért a kis kiugrón. Körbe nézett és érdekesen konstatálta, hogy egy teljesen más világba jutott. Vörös felhők, szikár talaj, rengeteg homok, korhadt fák és elszáradt növényt látott mindenhol. Egyetlen élő és valós dolgot látott az pedig az alatta robogó folyó volt erős sodrással. A messzeségben egy torony tűnt fel a látóhatárán. Próbálta jobban szemügyre venni, de félt, hogy leesik a szakadékba. Háta mögül hallotta Nevrát közeledni.
- Lehetséges, hogy átléptünk a barlangban egy portálon?
- Nem nincs nagy esély rá – arrébb lépett, hogy elférjenek egymás mellett.
- Akkor mi ez a hely?
- Ezt Valius okozta. Emlékszel arra a betegségre, ami elpusztította a vadállatokat és fertőzte a vizeinket?
- Igen.
- Itt régen nyüzsgött az élet egy hatalmas erdő volt itt ennek az ürességnek a helyén. Valius egy fertőző mérget csorgatott a folyóba, amit az állatok meg ittak a növények pedig beszívták. Talán ez az egyetlen folyó, ami még tiszta maradt a többi már mind megfertőződött.
- De miért csinálta ezt? Hisz ez ugyanúgy az ő élete is. Hogyan maradt életben, ha körülötte minden meg van fertőzve?
- A portálokat használja és meg lop más világokat, a Földet is bele értve.
- Telhetetlen – hogy lehet valaki ennyire egoista?
- Viszont most nagyobb bajunk is van per pillanat. Innen se jobbra se balra nem tudunk menni.
- Mond azt, hogy denevérré tudunk változni!
- Sajnos nem pedig én is jobban örülnék, mint hogy le ugorjunk.
- De ez nagyon mély, nem fogjuk túl élni.
- Hát azt, se ha itt halunk éhen – látva elkeseredett arcát a lánynak megpróbálta meggyőzni őt – Figyelj, valószínű, hogy megfogunk halni, sőt biztos, de addig, nem míg valaki le nem vágja, a fejünket vagy ki nem tépi a szívünket. Újra fogunk éledni, a becsapódáskor eltörött csontjaink regenerálódni fognak. A folyó pedig Zaxor közelében folyik legrosszabb esetben egy napi járásra sodródunk.
- Most igazán megnyugtattál.
A táskájában kutakodni kezdett, aztán kivette belőle a kötelet.
- Össze kötözzük egymást?
- Igen így nem sodródunk el egymástól.
Megkötötte a saját derekát és utána hozzá Dianaét is. Megölelte a lányt és szó nélkül leugrott vele együtt a hasadékba.
Köszönöm az olvasást tudom nem egy izgalmas rész volt de igyekszem ❤️❤️❤️ byeee 😍
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
