Sziasztok ez egy Eldarya-s játék fanfiction-e, remélem annak is tetszeni fog aki nem játszik ezzel az online játékkal :D
Sziasztok sikeresen átírtam írói szemszögre remélem nem haragszotok meg érte jó olvasást!
Szőrnyű fájdalomra ébredtem egész testem sajgott. Valami nyomta mellkasom, nagy nehezen felemeltem a fejemet és láttam, hogy hosszú hajtincsek tekeregtek rajtam. Egyből tudtam, hogy mi történt. Dianával leugrottunk a hasadékba. A csontjaink összetörtek és most regenerálják magukat. A nap hét ágra sütött. Óvatosan felültem és megpróbáltam kioldani a csomókat, amiket kötöttem. A lányt hátára fektettem és megvizsgáltam. Hozzám képest rosszabb állapotban volt. De szerencsére lélegzett. A haját hátra tűrtem és ámulattal néztem csinos kis pofiját. Bátor volt, hogy leugrott velem és őrült, hogy bízott bennem. Körbe néztem nem láttam semmilyen ismerős helyet. Vér kellene, minél hamarabb felgyógyuljunk. Felemeltem a lányt és az egyik fa tövébe helyeztem. Remélem nem lesz gond, míg étel után nézek. Lassan két nyúllal értem vissza oda ahol hagytam Dianát. Nem kelt fel, még mindig mélyen aludt és szuszogott. Vajon miről álmodhat? Mindenesetre vér kelleni fog hát igyunk.
Pár óra múlva felébredt ő is, evett csak úgy habzsolta a vért szegény állatokból. Nem zavarta semmi, az hogy én nézem még a nyúl szőre miatt se panaszkodott csak ivott, mint egy vadállat a túlélésért. Állatias ösztönökkel rendelkezett, a szemei eltorzultak a vért ívástól, íriszei még sárgább lett. Lassan a hatodik nyúlnál tartott, mikor úgy gondoltam, hogy egy picit túlzásba viszi. Szó nélkül elvettem előle az étket száját tátva tolta előre, hogy elérje zsákmányát. Morcosan rám nézett és kérdőre vont.
- Ezt miért csináltad?
- Túl sok lesz a jóból.
- De éhes vagyok.
- Tudom, de rosszul leszel ennyi állati vértől.
- Szegény kis nyuszik – simogatta az egyiket – Régen szerettem volna egyet, de anya nem engedte meg, így lett egy macskánk.
- Lassan indulnunk kellene.
- Tudod, hogy merre vagyunk pontosan?
- Nem, de sikerül tájékozódnom a természetből. Kicsit lejjebb dobott ki minket a víz, mint ahogy számoltam.
- Szerinted tudják, hogy eltűntünk?
- Nem hiszem, de ha sötétedésig nem érünk, vissza sejteni fogják.
Felfelé haladtunk a sodrásnak felfelé menet, felleltem néhány növényt, ami csak egy bizonyos helyen terem. És ha jól számolom, akkor egy nap járásnyira vagyunk az otthonunktól. Viszont nem a legbarátságosabb helyen kötöttünk ki. Tele van mérges pókokkal, növényekkel és nálunk nagyobb vadállatokkal, akik igen csak szeretik a húst. De Dianának nem mondtam nem akartam, hogy megijedjen, hisz a fegyverünket is magunk mögött kellett hagynunk. Lassan jártunk figyeltünk hova léptünk.
- Óvatosan... - húztam hátra a vállánál fogva – majdnem hozzáértél.
- Mihez?
- Nézd meg jobban!
Mutattam a kis nyolclábúra. Undorodva nézte a kis zöld pókot.
- Fúj, de undorító. Milyen pók ez.
- Hát eléggé hallucinogén a mérge számunkra olyan, mint az embereknek a drog. Nem hiszem, hogy jól jártam volna, ha hozzá ér és meg csíp.
- Figyelj, hallod ezt a hangot?
- Milyen hangot? – füleltem. Hangos morgás és fa recsegés egyre közeledve hozzánk – Fenébe! Búj a fa mögé.
Azt tette, amit kértem én is követtem a példáját. Hangok egyre csak közeledtek és megláttam félelmem tárgyát. Egy majd két méter magas farkast.
- Ez egy bazi nagy farkas!
- Nem csak simán egy farkas, hanem egy vérfarkast.
- Vérfarkas? – amint kimondta ki is lépett a fa árnyékából.
- Jézusom mit csinálsz?
- Ne aggódj, megleszek, te csak maradj ott, felhergeled.
- Megfog ölni! – de már nem figyelt rám csak a farkashoz beszélt.
- Szia! – a farkas felmordult mikor észre vette őt, támadóan lépett előre egyet a lány irányába – Diana vagyok. Egy vámpír. – erre a szóra farkas vicsorítani kezdett – tudom, hogy érted, amit beszélek.
- Megkell akadályoznom!
- Ne tedd hadd beszéljek, kérlek.
Elhallgattam, akár mennyire nem tetszik, ez a dolog nekem megbízom benne.
- Kérlek hallgass meg – a farkas továbbra is csak vicsorított, de nem mozdult – Nem messze élek itt Zaxorban. Vadászatra indultam északra, de csapdába estünk egy barlangban. Lekellett ugranunk egy szakadékba, ahonnan a folyó ide sodort minket, a barátommal. Nevra kérlek, gyere elő. Lassan.
Egy pillanatig haboztam, de kiléptem. A farkas rám nézett és nyitott szájjal vicsorított felém. Hisz tudta, hogy én is vámpír vagyok.
- Tudom, hogy utálod a fajtánkat. De nem szeretnélek bántani titeket. Édesanyám Agnes Zaxor Királynője. – erre a farkas elhallgatott. – Ezek szerint ismered őt sokat mesélt nekem kiskoromban rólatok. De nem hittem neki a létezésetekben. Csodálattal tölt el hogy mégis találkoztam veled, Luna.
A farkas most már nem vicsorított hátrább lépett és néhány perc múlva egy fekete hajú kékszemű lány állt előttünk mosolyogva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Diana?
- Luna!
A két lány örömkönnyekkel teli szemmel rohant egymás felé. Úgy érzem valamiről csúnyán lemaradtam.
- Alig ismertelek fel! – szól a farkas lány.
- Majdnem megettél. – nevettek együtt.
- Ö.. valaki engem is beavatna? –kérdeztem zavarodottan.
Először Luna szólalt meg.
- Kiskorunkban a legjobb barátok voltunk. De nekem ide kellett jönnöm és nem maradhattam a Földön. Ezért elszakadtunk egymástól.
- Luna ő Nevra, a barátom. Nevra ő pedig Luna az unokatesóm.
- Unokatestvéred?
A két lány jót nevetett rajtam, biztos látták, hogy mennyire meg vagyok lepődve. De miután kinevették magukat el is magyarázták. Diana Édesapja vámpír volt viszont a bátyja pedig vérfarkas. Diana nem tudta kiskorában hogy micsoda ezért Luna nem mesélt neki erről, mert a szülei megtiltották. Míg meséltek elindultunk Luna családjához egyre beljebb az erdőben. Mi pedig elmeséltük, hogy mi történt velünk. A két lány nagyon hasonlított egymásra mintha ikrek lettek volna. Csak a szemük színe különbözött. Dianáé aranysárga Lunaé pedig égkék színű. Egymást karolva vezették egymást és jókat nevetgéltek egymáson, néha még én is mosolyogtam miattuk. Agnes sok esti mesét mesélt éjszakánként Lunáról, hogy mi is ő valójában, de Diana csak mesének hitte és most tudatosult benne hogy nem az volt. Jó pár kilométer után elértük a falkát. A szívem kiakart ugrani a helyéről, ha most nem halok meg akkor soha.
Remélem tetszett ez a rész, ha igen akkor szavazzatok, ha pedig nem akkor kommenteljetek 👇 hogy mi nem tetszett nektek benne. Köszönöm az olvasást! 😍 ❤️❤️
