Háborúban Mindent Szabad (Befejezetlen)

Zsákmány

Aminta nap leszállt elindultak vadászni. Hátukra vették a tegezt ésaz íjat. Pár méter séta után észre is vettek egy nagy szarvast,hatalmas volt, nagyobb mit a Földi példányok.

Nevra bólintott,hogy kezdheti, felhúzta az íjat. Mély levegőt vett és rákoncentrált a vadra, de hiába valami elijesztette a szarvast. Odakúszott Nevrához.

- Mi történt, túl hangos voltam? - ekkor válaszra fel vonyított egy farkas, ami a szarvas után iramodott. Ők pedig utána.

- Két legyet ütünk egy csapásra, enyém a farkas.

- Csak hiszed - mosolyogott - Aki kapja marja.

- Hát jó akkor a vesztesé a szarvas - ahogy kimondta gyorsabb tempóra váltott.

SajnosDiana nem olyan gyors futó, mint Nevra, de szerencséjére egytisztásra értek. Megállt az erdő szélén és megcélozta afarkast, vett újból egy mély levegőt, összpontosított és lőtt.Még mielőtt Nevra felemelhette volna az íját a lány nyila már afarkas nyakában volt. De mielőtt még a szarvas is meglógott volnabelé lőtt abba is egy nyilat. Nevra megállt félúton és a lánytkereste szemeivel. Miután oda ért még mindig elvolt hűlve.

- Ezt meg hogy csináltad?

- Fogalmam sincs.

- Majdnem egy kilométeres távot lőttél mozgó célpontra.

- Hát tudod anyukám egy elf én pedig vámpír vagyok - már oda értek a kiterített vadakhoz - De még így se volt pontos mivel a szívükre céloztam és az egyiknek a nyakon, a másikat pedig gyomron lőttem.

- Így se volt rossz- bólogatott elismerően.

Abarlangig vonszolták az állatok tetemét. Tüzet raktak ésmegsütötték a szarvast.

- Amit lehet, azt felhasználjuk belőlük. Ha gondolod, most kimehetsz, míg feldarabolom őket.

- Oh, igen az szerintem is jó ötlet.

Hétágra sütött a nap, de nem volt olyan meleg, mint a földön.Vámpírként nem nagyon érzékelik a hőmérsékletet. Vissza felejövet találtak egy vízesést, oda indult vissza Diana akulacsokkal. Feltöltötte vízzel őket, és egy picit el időzötta parton, egy kövön ülve. Zörgést hallott a háta mögül, denem aggódott, mivel megérezte az ismerős illatot, levendulátkicsi vérrel keverve.

- Sikerült megmenti néhány dolgot a két állatból?

- Igen - lehajolt és megmosta a kezeit.

Odanyújtotta a kulacsot a fiúnak, hogy igyon. Az egyik tartalmát leis húzta egyből.

- Szomjas vagyok.

- Azt látom.

- Nem így, kéne egy kis vér. Ilyen sokáig nem maradtam még sose nélküle.

Gondolkodásnélkül félre tűrte a haját és megpaskolta a nyakát.

- Igyál.

- Nem, dehogy akkor te lennél rosszul!- fordult el, egy kis idő múlva.

Bármennyirecsábította az puha nyak, elhatározta, hogy nem fog belőle inni.

- M-m idefele jövet ledobtam egy nyuszit. Nem volt a legfinomabb, de jól esett - paskolta meg még egyszer a nyakát.

- Nem baj akkor sem fogok inni belőled.

- Miért?

- Hisz te vagy a Hercegnő, nem lenne illő.

- Eddig se kezeltél Hercegnőként. Még alapvető illem tudásod sincs azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell bánni egy nővel. Hm, soroljam miért?

Nevraszeme minden egyes szónál ködösebb lett. Fenyegetve közeledett alány felé, felhúzta a szemöldökét, de a lányra nem hatott.

- Nem félek tőled!

- Pedig lehet, hogy kellene.

- Hát pedig nem fog menni.

Vicsorította fogaival nagyon félelmetesnek tűnt. De ezzel sem ijesztette meg alányt.

- Csak ennyit tudsz? - hergelte Nevrát.

Mikorodaért megfogta az állát és felemelte a fejét, hogy egyenesen aszemébe nézhessen. Neki szorította a közelebbi fához, hozzátapasztotta mozdulni sem bírt tőle. Félre tolta a fejét, hogy alány nyakához férjen. Bár nem a nyakára éhezik, hiába éhes.

- Ha ez megnyugtat nem árulom el senkinek, hogy ittál belőlem. Úgy is mire vissza érünk, begyógyul a sebem.

Nem is kelletttöbbet mondania, Közel hajolt hozzá egy pillanatig még habozott,aztán óvatosan a nyakába mélyesztette a fogait. Azt hitte, hogyfájni fog, de nem, sőt nagyon is élvezte. Mikor végzett elemeltea fejét és látta a fiú szája szélén lefolyni a saját vérétaz állára.

- Ne pazarold! - Habozás nélkül lecsókolta a cseppet, hogy ne vesszen kárba.

Mikor rájött, hogyéppen mit is csinált, lehajtotta a fejét szégyenébe, nehogymeglássa Nevra, hogy elvörösödött. Ha jól látta picit még őis meglepődött. Mikor már azt hitte, hogy elengedi őt még jobbana fához tolta.

- Mit cs... - végig se tudta mondani, mert azonnal a megcsókolta őt.

A barlangban aligszóltak egymáshoz, zavarban volt mindkettőjük. Az állatokbundáját terítették maguk alá. Kínos csend honolt, egyik setudta mit mondjon. Diana amint a csókra gondolt beugrott atörölközős kép Nevráról amibe újra belepirult el kellettterelnie a figyelmét, ezért osztani-szorozni magában,kisebb-nagyobb sikerekkel.

- Az előbbiért ne haragudj, kérlek, elvesztettem a fejem, nem lett volna szabad.

- Ne szabadkozz én voltam az, aki fel hergelt.

- De akkor is több eszem is lehetett volna.

- Szóval ennyire utáltad? - elfordult tőle.

Nem gondolta volna,hogy ennyire megbánja a dolgot. Nem is értette, hogy mi ütöttbelén nem kellett volna ezt csinálni.

- Ne fordulj el tőlem, nem így gondoltam. De ha ezt édesanyád meg tudja nekem végem.

- Dehogyis, miket beszélsz.

- De még mennyire, Diana gyilkos vagyok megöltem egy tucat embert, mert éppen aznap rossz hangulatom volt.

- Az Édesapádat meggyilkolták még jó hogy rossz hangulatod volt. Persze igazad van nem ez lett volna a legjobb döntés. Nem beszélünk erről a kis incidensről és ennyi, ne ragozd túl, ha ez ennyire rosszul érint.

- Ha ilyen egyszerű lenne. Ittam belőled és ezért hallom a gondolataidat.

Köszönöm, köszönöm. Jók vagytok :)