Háborúban Mindent Szabad (Befejezetlen)

Nagy a család

(Diana)

Nevrával valahogy megúsztuk az esést. Rengeteg nyulat kivégeztem aznap. Pont jóízűen ettem az egyikből, mikor Nevra kiszedte a kezemből az egyiket.

- Ezt miért csináltad? – durcáztam.

- Túl sok lesz a jóból.

- De éhes vagyok.

Levoltam gyengülve kellett a vér, zsibbadt az egész testem.

- Tudom, de rosszul leszel ennyi állati vértől.

- Szegény kis nyuszik – simogattam meg az egyiket – Régen szerettem volna egyet, de anya nem engedte meg, így lett egy macskánk.

- Lassan indulnunk kellene.

- Tudod, hogy merre vagyunk pontosan? – néztem körbe, erdő előttem erdő mögöttem.

- Nem, de sikerül tájékozódnom a természetből. Kicsit lejjebb dobott ki minket a víz, mint ahogy számoltam.

- Szerinted tudják, hogy eltűntünk?

- Nem hiszem, de ha sötétedésig nem érünk, vissza sejteni fogják. – Anyukám már biztos aggódik, megérzi, ha valami baj történik.

A sodrásnak felfelé indultunk Nevra, sokat tudott az itt élő növényekről. Ez alapján tájékozódtunk. Kicsit előre siettem mikor megakartam támaszkodni egy fán egy kéz dühösen hátra húzott.

- Óvatosan, majdnem hozzá értél.

- Miért mi ez?

- Nézd meg jobban.

Közelebb hajoltam megnézni a kis zöld színű valamit. Aztán rájöttem, hogy egy pók az.

- Fúj, de undorító. Milyen pók ez?

Elkezdte magyarázni, de nem figyeltem rá mocorgást halottam a közelben. Figyelmeztettem, a fa recsegésre és a morgásra.

- Fenébe búj a fa mögé!

Tettem, amit mondott, a közeli fa mögé bújtam. Egy hatalmas farkas bújt elő a bokrok mögül. Még az éjszakánál is sötétebb volt a bundája gyönyörű kék szemekkel. Nagyon ismerős volt nekem ez a két szempár.

- Nem csak simán egy farkas, hanem egy vérfarkast.

- Vérfarkas?

Egy vérfarkas csak nem? Kibújtam a fa mögül. A farkas egyből rám nézett, sokkal erősebb lehet nálam, izmos volt.

- Szia! Diana vagyok egy vámpír. – a farkas erre a szóra elkezdett vicsorogni. Nevrát megnyugtattam, hogy nem lesz, bajom bízzon bennem és jöjjön elő.

A farkas megnyugtattam arról, hogy nincs okunk arra, hogy bántsuk őt vagy társait. Elmondtam szerencsétlen helyzetünket és ő meghaltatott, de a szemében ott volt a bizonytalanság. Édesanyám mindig arra tanított, hogy maradjak nyugodt, hisz az ő neve sokáig elér és tisztelettel bír. Amint a farkas meghallotta anyám nevét megnyugodott. Ekkor már tudtam honnan ismertem meg őt. Hátrébb lépett a fejét lehajtotta és pár perc múlva egy gyönyörű széplány állt előttünk.

- Diana?

- Luna.

Egymáshoz rohantunk és átöletem rég látott testvéremet. Nevra teljesen elhűlt mikor megtudta, hogy a Luna, a vérfarkas a családomhoz tartozik.

***

- Luna, Luna nézd meg a plüsskutyusomat!

- Nya had nézzem kishugi...

- Nézd jó puhi – toltam az arcába fekete kisfarkasomat – apukádtól kaptam.

- Szeretnék és is ilyen szép kutyus lenni, ha felnővök! Te mi szeretnél lenni hugim?

- Félelmetes vámpír, ami a tévében van... és vért iszik wáááá – haraptam meg a kezét.

- Hé, ez fáj!

- Gyerekek óvatosan – szólalt meg apukám.

- Igenis Sam bácsi...

- Na de apucii – dünnyögtem.

Tudom, megint rövidre sikeredett. De nem sok időm van. Mindenesetre köszönöm hogy elolvastátok..