A Lény szemei mindenható mágiával ragyogva villantak fel, majd a Bosszúállók körül megperdült a világ, mintha egy tornádóba kerültek volna. A hely ahol eddig voltak eltűnt és egy halványan megvilágított technológiailag fejlett teremben találták magukat, ami egy könyvtárhoz hasonlított. A könyvtárszerű szobán körülnézve a Bosszúállók azonnal észrevették a hely egyediségét, amely olyan volt akár egy összetett Rubik kocka, de színek helyett szokatlan jelekkel volt tele. A polcon sorakozó rengeteg könyv között akadtak idegen nyelvűek is. (Az olasz könyvek egy egész sarkot elfoglaltak. Bruce rögtön rájött, hogy ezek a legkedveltebbek.) Ezek alatt egy robotmacska volt, ami úgy nézett ki, mintha egy kalapáccsal verték volna szét. A robotot egy bizonyos aura lengte körül, érezhető volt a levegőben a magány, a szomorúság és a gyűlölet. A szobában több könyv is meg volt jelölve, Steve örömmel látta, hogy ezek klasszikusok mint pl. Charles Dickens, Herman Melville, és C. S. Lewis. Alig várta, hogy megtudja kié ez a szoba és hogy esetleg kölcsönvehet-e pár könyvet. Hologramok világították meg a szobát, miközben körülöttük táncoltak különböző gondolatokat és elméleteket részletezve. Bruce szeme körbepásztázta a szobát próbálva magába szívni a rengeteg tudást, amely folyamatosan frissült – Pókocska ruha rugalmassági ellenállása – Hogy győzd le a bénulást részben vagy teljesen – Rhodes lábainak fejlesztése – Fejlesztési megjegyzések és manipuláció – Friday frissítései – Hogyan kezeld a PTSD-t (egészséges küzdelmi mechanizmusok.)
Bruce a többiekhez fordult, akiknek tekintete csodálattal vegyes félelemmel járt körbe a szobában, majd elkerekedett a felismeréstől.
- Srácok, azt hiszem...
Elhalkult ahogy Tony belépett a szobába hangosan becsapva maga mögött az ajtót. Rhodes elmosolyodott.
- Tones ne tedd ezt velünk haver.
A mosoly leolvadt az arcáról, amikor észrevette, hogy Tony haja kócosabb és tüskésebb, a szemei élesen és könyörtelenül csillognak, haragos, erőszakos és sötét aura lengi körül, ami árnyékokat vet az egész alakjára. A legaggasztóbb dolog, amit Rhodes észrevett, hogy a kezét vékony vérréteg borította. Az összes Bosszúálló (még Natasha is) hátrébb lépett, amikor Dühös Tony berontott a szobába, figyelmen kívül hagyva őket, előhúzott egy széket a semmiből és közömbös szemekkel figyelni kezdte a hologramokat, tekintete mogorván söpört végig rajtuk.
- Szikra miért... - Steve aggodalmas hangját megzavarta két másik azonos hang csevegése, akik épp akkor léptek be a szobába.
- Uram. - lélegzett fel megkönnyebbülten Vízió.
Két másik Tony Stark lépett be a szobába, az első (vasfej Tony, ahogy Clint nevezte) kissé áttetsző volt, sugárzott belőle az arrogancia és az önbizalom, miközben gyerekesen kidugta a nyelvét Dühös Tonyra és felhorkant mikor az ránézett. A másik óvatosabbnak és értelmesebbnek tűnt a másik két Starknál. A testtartása kicsit görnyedt volt és olyan fáradság látszott rajta ami a másikakon nem. Ez a Tony („tűpárna Tony?" ötlött fel a gondolat Clintben. Natasha fürkésző tekintettel figyelte ezt a Tonyt.) fehérbe volt öltözve, míg a hátából és a mellkasából riasztó mennyiségű kés állt ki. Natasha összerándult, amikor észrevette, hogy a kések közül több is fogazott volt és a méretük is változott. Jaj. A hologramokra pillantva megragadott pár polcon heverő lezárt könyvet és az asztalra tette őket. Bruce növekvő rémülettel vette észre, hogy egy különösen nagy kés szeli át az arc reaktort, amely Tony hátán jön ki, míg egy másik közepes méretű kés a nyakát döfi át. Bruce rögtön látta, hogy az egyik is elég lenne ahhoz, hogy megölje. Meglepő módon Bucky volt az első, aki kérdőre vonta a Lényt. Fémkarjával (amit még Tony hozott rendbe) megragadva a Lényt hűvösen, de aggodalmasan megkérdezte:
- Pontosan mi vagy te és mit csináltál vele?
YOU ARE READING
Vital for Understanding - Létfontosságú a megértéshez
FanfictionSziasztok! Ezt a történetet nemrég találtam, nekem nagyon tetszik és szerettem volna lefordítani nektek is. Az angolom nem a legjobb, de remélem azért sikerült összehoznom valami értelmes fordítást. :D Elgondolkoztatok már azon Vasembernek milyen gy...