Vital for Understanding - Létfontosságú a megértéshez

5. fejezet - Nyomtatott áramkör

Visszanyerve a tájékozódási képességét, Steve megrázta magát, amikor meglátta maga előtt a régimódi nyomtatott áramkört. Mi történik? Hol vannak a többiek? Steve aggodalmasan próbált körülnézni, de látása csak a műanyag táblára koncentrálódott. Egy pillanatra pánikba esett, aztán eszébe jutottak a Lény szavai arról mit fognak tapasztalni. „Látni fogjátok innen, Mr. Stark szemén keresztül vagy szellemalakként mellette állva." Ez mindent megmagyaráz.

Hibátlan, fiatal, napbarnított kéz, amiről most már tudta, hogy Tonyé, de látszólag a sajátja felvette a nyomtatott áramkört és vizsgálni kezdte. Steve érezte hogy mosolyog, egy pillanatra a többiekről is megfeledkezve egyfajta büszkeség terjedt szét a mellkasában. Stark megérdemelte, hogy büszke lehessen magára, hiszen négyévesen elkészítette ezt a komplex eszközt. El kell mondanom Apának. A fiú hangja Steve fejében visszhangzott. Stark megragadta az eszközt, kinyitotta az ajtót és kirohant a folyosóra.

- Úrfi, nincs futkosás a folyosón! - megfordulva Steve látta, hogy a szigorú, brit hang egy középkorú, barna hajú komornyikhoz tartozott, aki furcsán hasonlított Vízióhoz.

- Sajnálom Jarvis. - Steve megdöbbent. Jarvis egy ember volt? - Meg akartam mutatni Apának mit készítettem.

- Mit készített, Úrfi? - Jarvis hangja ellágyult, ahogy lehajolt, hogy Steve szemébe nézhessen. Steve látta, hogy Tony kezei szétnyílnak, hogy megmutassák az újonnan készített nyomtatott áramkört. Érezte Tony szorongását, miközben próbálta felmérni Jarvis reakcióját.

- Ez lenyűgöző Úrfi! Stark mester nagyon büszke lesz magára. Én is az vagyok. - Tony arcán olyan széles mosoly jelent meg, hogy Steve attól félt beletörik az arca. Fél karjával átölelte a komornyikot.

- Köszönöm Jarvis, most megyek a műhelybe.

Számtalan ismeretlen folyosón és emeleten elhaladva, Tony megállt Howard műhelyének ajtaja előtt. Lehunyva a szemét mély lélegzetet vett, mintha próbálná összeszedni magát, mielőtt beüti a kódot a fémajtóba. Kinyílt. Stevet olyan nyugtalanság és félelem járta át, ami nem volt mérhető a korábban érzett nyomtatott áramkör miatti büszkeséghez. Nem értette Tony miért érzi nyugtalannak magát az apja társaságában.

- Apu? - elszántan nézett az apjára és belopózott a szobába az áramkörrel a kezében. Howard idősebb és kissé őszebb volt, mint amire Steve emlékezett, az íróasztalánál ült és egy térképet tanulmányozott amin piros keresztek és körök voltak egy bizonyos területen. A helyek ahol el lehettem temetve - döbbent rá Steve. A barátom sosem adta fel a keresésemet.

Steve szívét melegséggel töltötte el a barátja iránti szeretet és bűntudat, amiért hiába kereste. Tony a Howardot körülvevő dolgokat vette szemügyre: fegyverek, sarki fotók, fegyverek tervei, eszközök és több pohárnyi scotch. Megmutassam neki? Feszültnek tűnik. Tony gondolatai ismét felhangzottak Steve fejében. Mindig dolgozik, megérdemel egy kis szünetet.

- Apa... csináltam valamit. - Steve átérezte Tony hezitálását és szorongását.