Vital for Understanding - Létfontosságú a megértéshez

10. fejezet - Nem szeretek átvenni dolgokat

A sötétség hirtelen kitisztult és a csapat Howard laborjában találta magát, ami új szerkentyűkkel volt felszerelve és új fegyvertervekkel volt tele. Howard és Tony a laborban voltak. Az előző emlékekben levő tapasztalatok miatt valami nagyon zavarta Buckyt, olyan érzés volt mint egy viszketés amit nem tud megvakarni. Stark vörös szemének képe, ahogy a jogar felé lépett beleégett az agyába. Nem tudta kiverni a fejéből. El kell mondania a többieknek. Bucky ránézett a többiekre és így szólt:

- Lény, le tudnád állítani egy kicsit az emléket? - az emlék egy aranyvillanással megállt.

- Bucky, mi a baj? - Steve zavartan fordult a barátja felé.

- Ez az utolsó emlék elég durva volt, de rájöttem valamire. - mindenki Buckyra nézett, aki hagyta, hogy a katona átvegye az irányítást. A különbség megdöbbentő volt, a testtartása egyenesebb, a szeme rideg lett, minden melegség eltűnt az arcáról, az arckifejezése durvára váltott, Tél támadásra késznek tűnt.

- A Bázison Stark agyával szórakoztál. - Wandat megijesztette Tél éles, rideg hangja. - Akkor is megalkotta volna Ultront, ha nem teszed?

Wanda nem szólt a férfihoz. Az a gyilkos pillantás emlékeztette, mire képes a férfi jelenlegi énje, így a lány, annak ellenére, hogy bízott a saját erejében gondolni sem mert arra, hogy hazudjon.

- Nem. - Bucky hátat fordított neki és Stevehez fordult.

- Oké Rogers, milyen érzés volt amikor a fejedben turkált?

- Buck, miért fontos ez? - kérdezte halkan. Bízott Buckyban, akivel Wanda egyszer egy borzalmas rémálmot láttatott, amiben Tél katonaként szerepelt. Nem szeretett erről beszélni, de tudta, hogy Buckynak jó oka van rá, hogy ezt felhozta. Bucky visszavette az irányítást, a hangja kedves ugyanakkor szigorú volt, ezt a hangot gyakran alkalmazta Stevenél, mikor még fiatalok és normálisak voltak és le akarta beszélni róla, hogy nála kétszer nagyobb emberekkel verekedjen össze.

- Stevei, csak állj mellettem ebben. - a beszélgetés további részében Bucky és a Katona megállapodtak abban, hogy Stark és a csapat érdekében összeolvadnak egy személyiséggé. Persze ez furcsa volt a többieknek, a férfi normálisnak tűnt, de tapintható volt az agresszió is ahogy a Katona szürke szemébe néztek. Apró mosolyt villantva barátja felé, Steve mélyet lélegzett és az arckifejezése szomorúvá vált.

- Sérültnek éreztem magam, mintha az elmém fellázadt volna ellenem, de ezt ti is tudjátok. - felnézett a csapattársaira és barátaira, akik együttérzéssel és megértéssel néztek vissza rá, a legtöbb együttérzést azok tanúsították, akik ugyanúgy megtapasztalták Wanda erejét. - Amikor felébredtem a jégbezártság után, nehéz volt. Mindenki halott volt vagy megváltozott, teljes életet éltek nélkülem. A látomás visszavitt abba az időbe. - köhögött, amikor a hangja megbicsaklott. - és arra emlékeztetett milyen sokat vesztettem.

Wanda döbbenten emlékezett vissza mit mutatott neki.

- Steve annyira sajnálom. - sóhajtott, a hangja tele volt megbánással. Komolyan is gondolta. Steve különösen kedves volt hozzá és támogatta azok után ami történt. - Ha visszacsinálhatnám, megtenném. - Bucky mogorván nézett rá, amikor a Katona átvette a helyét.