Visszatérő Alkalom (NamJin) /Befejezve/

(4)

     Oké. Tegnap egy nagy kamuláda voltam Yoongi felé. Sose fogok tudni élni és most kibaszottul félek. Nem könnyen nyílok meg egy idegennek sem csak ha... Van valami baja. Hisz a bajok megoldásába nagyon is jó vagyok! Igen ez lesz az.

    Most éppen a kis félórás szünetemre tartok amit csak azért engedtek meg nekem 16:00-kor mert még nem ettem és kezdek rosszul lenni. A legeslegelső dolog amit hirtelen letámadok az csak a telefonom és tárcsázom is legjobb barátom. Csak ráér 10 percre...

    -Mondd Jin!-neveti a telefonba.
-Ugye nem zavarok?
-Te soha. Na mondd csak.
-Figyu...szerintem én...-nézek a padlóra és gondolkodom. Be merem neki vallani, hogy nagyon nincs kedvem Nam-mal ismerkedni, mert rossz érzéseim vannak, de jönne a marhaságaival. 'Mert bla bla..' Igen.
-Szerinted te?
-Nem akarsz te értem jönni? Vagy csak mondani neki, hogy nem kell hazakísérnie.
-Oh... Hm. Beparáztál megint?
-Kicsit.-sütöm le a szemem. Tudom nem látja, de akkor is megbántam, hogy kicsit felbátorodtam tegnap.
-De hát nem esz meg! Meg az erőszakolós témát se mondtam neki. Megígértem, hogy normális srácot találok neked. Na ő az. Figyu...ha...-mondaná, de megrezzen a telefonom.-Jaj Jin meg ne nézd azt a képet ami most át ment! De most tényleg! ÉDES LEXIKONOM!!! Hogy a jó édes...-hallom ahogy távolodik a telefontól. Ez az 'Édes Lexikonom' pedig a barátnője beceneve. Nem úgy volt, hogy nem találkoznak? Na mondjuk ki tudja...

    Megnyitom az SMS-t és látom is Yoongi csodás 'gáz' képét. Vagyis ezzel a szöveggel tényleg az.

Csak jó hangosan felnevetek és el is felejtem kicsit a gátlásaim. Hát elég jó humorú a barátom barátnője az is biztos. Ahogy visszatér csórikám hallhatja az én nevetésem is.

  -Igen ennyire vicces? Megszívatom én még őt.-morog, de tuti vigyorog.-Meg téged is Eommám. Akkor sok sikert Nam-hoz.
-Várj Yoongi csak...-mondanám tovább, de kinyomja.-Vicc volt.-suttogom magam elé ledermedve. Próbálom gyorsan visszahívni, de csak foglaltat magyaráz ez a nyomorult nő a túloldalról. Oh Jin csak fognád be végre egy kicsit a szád! Talán ki is könyörögtem volna, hogy legalább jöjjön ő is el. Gratulálok magamnak...

   -Jin vár a pult!-kopog be Jimin majd siet is tovább. Na lejárt a szünetem is. Pedig mindjárt éhen halok. Elrakom a telefonom ami éppen most pittyeg párat, de nem törődöm vele és elhagyom az öltözőt.

...Juhu még itt dekkolhatok legalább két órát a jól megszokott pult mögött. Semmi érdekes. Ha kinézek az utcára az az unalmas ha pedig magam elé bámulok akkor az.
   Az újság amit délben láttam nyitva... az most is ugyan úgy van. Jó mondjuk talán egy órát letette és rám nézett. Vagy éppen utánam lesett. Lehet, hogy nem is nekem kéne félnem a legjobban. De tényleg ennek a srácnak semmi dolga se volt ma? Jó mondjuk ami nekem dél az valójában 2 óra. Akkor ült be és azóta figyelget néha néha. Tuti megint tele lesz a telefonom SMS-ekkel. Miatta...

    Leteszem a naptárat amit mindig körbe vizslatok, hogy ne felejtsem el legjobb barátom szülinapját, de mondjuk az övét nem is olyan nehéz. Nála tényleg látszik, hogy a születésnapja egy kivételes nap. Kiöltözik, egész nap rappel vagy éppen fütyörészik. Sőt. Olyankor biciklivel megy el otthonról. Ja a nap végére meg belázasodik és röhögve közli, hogy: "Ez egy kibaszott jó nap volt ezt leszámítva."
Gondol az 'ezt'-ben a lázára. Legalább...

   -Bocsi egy fekete erdő tortát szeretnék rendelni.-töri meg a gondolat menetem elég lassan egy vendég. Oh, de fasza, hogy ilyenkorra jönnek még!
-Rendbe.-veszem elő a tollam és rá nézek.-Mikorra? Házhoz vigyük e?-dobom fel a sablonos kérdéseket segítségképpen.
-Holnap délutánra és bejövök .-válaszolja elég lassan majd kiszámolva az árát leteszi a pultra és el is megy. Én pedig típem is a cetlit amit beviszek a konyhára, de előtte beütöm a gépbe a dolgot és elrakom a pénzt. Ma nagyon nincs nagy forgalomba ez a hely. Mondjuk szombat van...és a neheze már lement. Vagyis csak a bolt neheze.
A magánéleti nehézségem pedig éppen amarra ül jól meglapulva abba az újságba. Gyere elő drágaság nem kell félni. Én jobban félek azt elhiheti. Sőt. Hű milyen szép szemed van! Na már kész röhejes is vagyok. Nem látok én át azon az újságon. Újságon? Megtörlöm a szemem és szépen ki is rajzolódik az előttem álló alak. Oh hogy te ilyen közel voltál? Mióta is?

   -I...igen.-találom meg nehezen a hangom.
-Csak közelebb jöttem ismerkedni.-mosolyog rám. Mosolyog. Nekem is kéne?
-Még dolgozom Nam.
-Látom. Amúgy pedig most van 5 óra és a főnök meg Jimin tart egy kis csevejt az irodába. Ha érte...
-Tessék?-vágok bele a szavába és meglepődöm. Ez...
-Ne mondd azt, hogy amióta itt dolgozol nem tudtad?
-Én semmit nem tudtam.-dőlök a mögöttem lévő szekrénynek és az ajkára téved a tekintetm. Elég érdekes mosolya van.
-Elég későn j...-magyaráz, de eltompul a hallásom. Totálra az ajkát nézem. Csak elnyíl egymástól a két ajak de van mikor a foga is kivillan. Nem nem akarok idegennel csókolózni, de valahogy meg kell mutatnom, hogy nem vagyok megijedve. Nem...
   Ez hülye kifogás... Minden üzenetét elolvastam és igaz, hogy nem válaszoltam, de megfogott mindene. De kibaszottul! Bocsánat. Csak nem hagyom magam, hogy szerethessenek. Pedig ideje lenne már...

   -Jin!-szólít valaki elég hangosan a nevemen és csak oldalra nézek. Oh csak a Főnök... A FŐNÖK!!!? A pulthoz közel lépek és körbe nézek, de már Nam sincs sehol. Akkor én mit is néztem ideáig.-Végeztél mára. Ennyire nem kell félni. Minden oké?
-Persze.-bámulom az utolsó asztalt ahol ült.-Segítsek takarítani?
-Nem kell. Így is eleget tettél mindennek. Hétfőn találkozunk.
-Köszönöm.-hajolok meg és megyek öltözni. De most is olyan gyorsan megy az egész művelet ahogy szoktam. Csak lassan leesik, hogy a nadrágom még vizes a reggeli eső miatt. Nagyon jó, hogy nem száradt meg! A munkás ruhám a táskába kerül majd bekötöm a cipőm, behúzom a kabátom és indulok ki.

A szokásos felszabadult kilépésem az utcára az most elmarad hisz csak Nam-ot vizslatom, hogy hol van. Nem akarom, hogy haza vigyen mert csak olyat tennék amit nem akarok. Most egy kiéhezett ribancnak érzem magam. Oké nem vagyok az csak Yoonginak akarom megmutatni, hogy nem félek. Na jó ez béna kamu marad.

Lassan el is indulok, de a szokásos biciklitárolónál egy elég erős fény villan a szemembe. Mi a? Csak oda kapom a kezem és megállok.

-Hopp bocsi gyere csak.-hallom Namjoon-t és átölelve a derekam húz a kocsiig.-Tegnap cseréltem izzókat és...
-Nam.-vágok bele megint a szavába. Szegénykém csak megáll és elengedve rám néz.-Igen belevágtam a szavadba újra és sajnálom. A cukrászdába pedig ismét nem figyeltem...
-Figyeltél te csak nem arra amit mondok.-mosolyog rám, de megnyalja az ajkát. Ne...
-Az elejét figyeltem. De. Nem lehetne hogy hazamegyek egyedül? Csak, hogy ne legyen semmi olyan amit nem akarok.
-Nem lesz olyan amit nem akarsz. Sőt. Tudom, hogy figyelgettél és én is tèged. Nehéz bírni a vágyakkal, de Yoonginak is megígértem, hogy semmi olyat nem teszek amit ne akarnál...

-Én úgy érzem nem birok a vágyaimon uralkodni...-teszem az egyik kezem a vállára majd kicsit közelebb húzom. Utána felcsúsztatom a kezem a nyakához és hátulról beletúrok a hajába. Majd lassan közeledem az ajkammal az övéi felé, de valaki ügyes be is fogja a szám majd hátra ránt....