Visszatérő Alkalom (NamJin) /Befejezve/

(3)

-Eomma!-hallom meg a kellemetlen hangot. Istenem Yoongi legalább aludni hagynál.

Így is nehezen aludtam el.-Hasadra süt a nap! El fogsz késni. Ne akarj lemaradni a jackpotról! Vagyis nem fogom hagyni, hogy lekésd. Na!-érzem, hogy besüpped az ágy és mozog az egész. Ugrál ez az okos.-EOMMA!-ordít jó hangosan majd inkább leáll és elkezd rázogatni.-Ébresztő! Az összes pénzem rád raktam, hogy nem vagy nyuszi!
-Te eladtál?-sipítok kiakadva.
-Nem csak vicc volt. Végre, hogy fent vagy.-kel ki az ágyból és az ajtó csapódása jelzi, hogy már itt sincs. Hát fantasztikus. Itt ez a nap is. Lassan felülök majd oldalra nézek, hogy megtudjam mennyi az idő. Hajnali 4 óra. MI??! Minek is költött fel ilyenkor? 6-ra megyek. Oh, hogy a... Visszafekszem és próbálok elaludni, de ez már halott ügy.

-Az isten verjen el te kölök!-megyek le lassan a konyhába.-Ha találgatnom kellene tudom miért költöttél... Hol a barátnőd?-lépek be a konyhába.
-Nem jött át, mert megvan neki...
-Akkor se birsz magaddal mikor szegényke szenved?
-Azt mondta az ilyen napokon a legjobb ha távol van. Nem akarja, hogy szakítás legyen a vége...

-Mit kérsz reggelire?
-Oh tudtam, hogy tudni fogod miért kell felkelned.-nyomja a kezembe a bögrémet amibe a kedvenc teám van. Ő főz egy teát én pedig csinálok neki reggelit. Az ő részéről nagyon okos dolog, hogy csak ennyit csinál és megkapja amit akar. Úgy csinálom mintha a fiam lenne. Pedig csak a legjobb barátom.-Két tojás, pirítós és az a jó lekvárod. Ja meg a kávém.
-Minek édes mellé a tojás?
-Ezt muszáj minden reggel megkérdezned? Már elmesèltem Eomma.
-Jó na. Csak elfelejtem a dolgokat.
-Majd lesz aki segít majd megjegyezni.-hagy magamra a konyhába. Szép lassan elkortyolgatom a teám majd el is kezdem azt a bizonyos reggeliét. Majd eszembe jut minek oda az a két tojás...

Ahogy elkészül minden be is viszem neki majd készülődöm. Ma hosszú napom lesz úgy érzem. Sőt. Már nincs is kedvem hozzá. Összedobálom az összes holmit amit ma úgy érzem kelleni fog majd elindulok mielőtt Yoongi megreggelizne. Most gyalog akarok menni. Tudom 1 óra séta, de már bőven rám fér. Sokat lustultam manapság. Ideje lenne fitebbnek lennem. Mindent megtalálok a táskámba csak a fülhallgatót és az ernyőt nem. A fenébe... Pedig most mindkettő jól jönne. Fejemre húzom a kigombolt kabátom és úgy sietek a munkába.

Igen Jin egy reggeli séta jól esne. Aha... Szétáztam. Hála nekem. Mintha nem is én lennék...

-Jézusom Jin, hogy nézel ki?-állít is meg a főnököm ahogy belépek a cukrászda ajtaján.
-Kicsit eláztam.-nézek végig magamon.
-Azt látom, de mivel nem akarom, hogy újra fel kelljen mosni hozom a papucsod.-siet is be majd gyorsan is vissza ér. Na most kezdem rosszul érezni magam. Nem mindenkinek hozza ide a főnöke a lábbeliét...

-Köszönöm!-hajolok meg jó mélyen.-Elnézé...
-Pszt!-int rám majd elmosolyodik.-A cukrászda érdeke, hogy ne legyen saras.
Csak meghajolok még egyszer majd leveszem a koszos cipőm amit zacskóba rakok és sietek is az öltözőbe. Mindenem csupa víz. Mondjuk hoztam ruhákat, de csak a melós ruha. Ha pedig kiterítem szerintem itt nem szárad meg. Ahj...

Gyorsan átöltözöm száraz ruhákba majd indulok is ki a dolgomra. Most hátul leszek sütni és díszíteni. Szeretem a munkám és most nem nagyon akarom, hogy a mai műszakom lejárjon.

Nem akarok vele találkozni. Múltkor láttam a plázába, előtte az orvosiba, mert eltörte a csuklóját. Igen kiderítettem. Tuti sose vett észre sehol. Akkor a parkba is láttam már. Sok helyen láttam már csak itt nem. Yoongi azt modta azért mert hátul vagyok nagyon. De egyáltalán ő észre vett valaha?

-Basszus!-kapok az ujjamhoz. Sikerült elvágnom egy tompa késsel. Kezdem már a vesztem érezni...
-Jin! Azért mert mérges vagy valakire ne darabold fel magad!-siet hozzám Jimin a munkatársam.
-Süllyedek egyre lejebb...-szorítom a szalvètákba az ujjam majd hátrébb is lépek az asztaloktól, hogy ne legyen semmi tiszta vér.
-Dehogy is! Mi a baj?
-Semmi csak elgondolkodtam. És hát... Nem figyeltem oda.
-Jaj Jin az otthoni gondokat ne hozd a munkahelyre.-veszi elő az elsősegèly dobozt. Csak kiveszem a kezéből és jó magam kötözöm be a sebem. Istenem...
-Köszönöm.-mosolygok társamra és előre sietek, mert a főnököm éppen most keres.

-Figyelj Jin...-fordul felém, de meg is lepődik. Csak zsebre teszem a kezem nehogy ezért rugjanak ki.-Minden oké?
-Igen persze. Ez csak egy kis véletlen.
-De átázott a kötés. Így nem tudsz ma hátul lenni.
-Itt elől is el leszek csak ne küldjön haza.
-Nem is engedném, hogy hazamenj. Kössd újra és itt lesz elől munkád.-mosolyog rám majd elmegy. Ennyivel megúsztam. Az öltözőnkbe újra kötöm és sietek is ki.

-Ez lenne az utolsó asztalhoz.-nyomja bele a kezembe a tálcát Jimin. Szuper!

Elindulok ahoz az asztalhoz, de ahogy meglátom a szőke hajkoronát az újság mögött megijedek. Már itt van? Ez biztos nem Yoongi, mert ő még a híreket se hallgatja meg. Lassan elindulok majd halkan teszem le a tálcát és kezdek lepakolni. Igen Jin elhitted, hogy senki nem hall meg egy ilyen tányér lebaszást az asztalra.

-Oh hát Seokjin!-hallom meg azt a kellemes mély hangját. Yoongi...
-Namjoon. Haladnom kell...-emelem fel a már üres tálcát és indulnék de...utánam kap.
-Téged zaklatni két és fél évig megérte.-néz mélyen a szemembe. Kezdek lefagyni, de egy magamban lévő gyors fejbevágással visszatérek és csak leszedem magamról a kezét.
-Majd munka után beszélünk.
-Ha már visszaírni sem tudtál ennyi kijár nekem is.-elkapja újra a kezem majd megcsókolja...a kézfejem. Végig fut rajtam egy meleg áradat, de nem hagyom magamnak, hogy kiélvezzem azokat a dús ajkakat ami még csak a kezemet érintette. Gyorsan szabadulok és egy 'csá-t' se dobok oda neki szinte sietek vissza.

Yoongi...szerintem ez nem nekem való srác lesz...