Visszatérő Alkalom (NamJin) /Befejezve/

(13)

Összepakolok a házba amennyire birok majd ahogy visszaérek a fürdésből egy vigyorgó Nam-ot látok az ágyamba.

-Te csak ne nevess!
-5 óra?
-Igen. És?
-Jiminék ilyenkor tartanak egy kis szünetet. Egy kis érdekes szünetet. Elvigyelek?
-Hát mire kész leszel simán odaérek gyalog.
-Adj egy öt percet.-pattan fel az ágyból ès elsuhanva mellettem megy a dolgára.
Nézelődöm a bőröndjeim közt és nem tudom hol lehet a munka ruhám. Talán fel kéne dúrnom az összeset. De most nincs kedvem pakolni.
Keresek másikat. Majd... Elnézést kérek, de mondjuk nem könnyű eset a főnök.

-Ezzel ragaszd le a szád.-nyom a kezembe egy doboz sebtapaszt.
-Minek? Tudod te egyáltalán mennyire fáj?
-Van sejtésem rá. Na de. Kész vagy?
-A számat ragasszam le?-esik le most a másik oldalról a dolog. Nagyon is fáj a koppanás.
-Jaj ne én nem úgy gondoltam!-kezdi is, de csak hozzávágom a dobozt majd az előszobához sietek. Ott belelesek az ott heverő bőröndömbe. Na megvan a melós ruhám is. Végre.-Hercegnő ezt megint félre gondoltad csak...
-Pszt!-emelem fel a kezem, de inkább kinevet. Na ez szép.-Pszt már!-fülelek erősen, de csak Tae zenéjét hallom amit éppen üvöltet.-Szerintem gyalog megyek.-fogom meg Namom majd ajtón kívül rakom magammal együtt és adok az arcára egy puszit. De még iszonyatosan fáj a szám.
-De hát szívesen elviszlek.
-Most ne. Fura érzésem van. Inkább vigyázok vele.-ölelem meg hirtelen. Ideje sincs viszonozni már futok is le a lépcsőn ki az épületből és meg se állok a cukrászdáig. Vagyis, de mert félpercenként lerobbanok mint egy trabant. Hihetetlen, hogy ezt sem birom.

Ahogy nyitom a cukrászda ajtaját csak Jimint látom nekem háttal a pulton. Hűha.
-Elnézést a késésért.-hajolok meg nem véve tudomást arról mi folyik a szemem előtt és sietek is átöltözni. Ma lesz valami. Nagyon érzem... Csak ne törjön semmim...

~Fél óra elteltével~

Bőven hátul szorgoskodom a kis mochi készítésével amit már simán megtanultam úgy, hogy a 300 db legyártása gyerek játék. De mondjuk szeretem is a munkám.
-Figyel Jin.-szólal meg Jimin elég nagy kussba maradás után.-Amit láttál...
-Nem kell kertelni és nem mondom el senkinek.-mosolygok rá majd a csaphoz megyek kezet mosni. Ha kavar a főnökkel kavarjon. Ez nem az én dolgom.
-Köszönöm.-viszonozza a mosolyt.-Ja és új dolgozókat fog felvenni. Így nem kell mondjuk 12 órázni.
-Sokáig tartott kiharcolnod a dolgot?
-Jin!-repül a fakanál, de kikerülöm és felnevetek.
-Csak vicc volt! Nem kell megölni.
-Na és veled meg mi történt?-megérinti a szája szélét és kapcsolok is, hogy minek kellett volna a sebtapasz.
-Megharapott egy ajtó.-ahogy kimondom ezt az okosságot tapsolok is magamba.
-Ajtó?-nevet fel.-Jin ott a h a homlokomon?
-Szerintem tuti. Látom kirajzolódni.
-Majd mindjárt rajzolok én neked valamit!-szorítja meg a vizes üvegét majd bele iszik és hülye vigyorral néz. Mit felejtettem el?-Egy szőke hajú ajtó?-szólal meg kicsit nagyobb csend után. Csak lassan megfordulok majd a jó öreg barátomat keresem a seprűt és elindulok az előtért takarítani. Addig sincs semmien zavarba hozó téma. Ha haza jutok biztos lekezelem a szám mert eléggé fáj...

Megszavazom a feltörlést a pult mögött mert gondolom a főnök járt bent saras cipővel. Mondjuk ő simán megteheti. De hogy Jimin magába bolondította. Mondjuk nem lep meg csak néha meglepő dolgokat fogok találni. Biztos jó lehet egy saját cukrászdába is csinálni. Na szép ilyenen jár az én fejem is. Rálesek a karórámra ami csak 6 órát mutat. Hát akármennyire akarok szabadulni úgy néz ki nem fogok. De amég el tudom magam foglalni addig nincs is baj.
Csak tudnám mi rossz vár rám bár... Lassan felkapom a fejem és egy elég csúnyán néző szempárral találkozom.

Feleszmélni sincs időm csak elkapja a felsőm és áthúzva a pulton a magasba emel.
-Te kis rohadék!-idegesen lihegi az arcomba mikor letesz és magához ránt.
-Én is örülök Ju...-be se tudom fejezni, mert úgy megüt , hogy majdnem bele esek az üvegbe, de elkap és inkább a földre lök. Vicsorítva jön felém és nem is tudom mit akar ez után tenni...