Visszatérő Alkalom (NamJin) /Befejezve/

(14)

   Kész Kim Seokjin ez az utolsó napod... Soha többé nem fogsz látni senkit..
Elég fürge így elhajolni meg alkapni se tudtam a lábát és kiválóan fejbe rugott. Úgy csattan a fejem a padlón, hogy meg se lepődnék ha bevan törve... Elkap egy kis szédülés majd mikor jönne a következő ütés valahogy elmarad vagyis mégse. Csak sòhajtott egyet és oda is az önképem...

Ezek után pedig már nincs is kedvem létezni. Tudom sok rosszat tettem... De mindig is próbáltam javítani. Meg volt ami nem is én voltam, de itt nem ez a lényeg...

Hétszer varrták újra az arcom, hogy kihozzanak egy talán elfogadható önarcképet. Semmi sem a régi már. Minden tönkre ment. De csak bennem. Azt se tudom Yoongi vagy Hoseokkal mi van. De még a szomszéd Tae-t se hallom már hangoskodni. A macskám pedig jól elbújt előlem úgy mint én mindenki elől. 4 hónapja szorultam az otthonom négy falai közé és emésztem magam. Rengeteg hibám van. Sehol a szépség vagy bármi.

  Lassan felkelek a nappali szőnyegéről és elindulok a bejárati ajtóhoz. De sajnos útközbe megállok az egyik tükörnél és nézem a körbe fáslizott arcképem. Már rég levehetném, de tudom, hogy minden ujjnyom meglátszik rajta. Inkább egy szétvert tábla lett belőle. Megvédhettem volna magam, de nem akartam. Meg nem is bírtam sajnos.
  Úgy érzem már vége mindennek az érzéseim magamról már kezdenek eltűnni. Ezt felváltja az utálat és a lenézés. Gusztustalan vagyok. De ez már csak a saját bajom.

-Meddig akarunk itt lenni?-hallok egy ismerős hangot az ajtónál. Megint próbálkoznak.. Pedig Jungkook megmondta. Itt a régi visszatérő alkalom. Amit megígért.
-Amég ki nem jön! 4 hónapja nincs sehol...-hallom Nam szomorú hangját majd jön a csengő csilingelése. Nem vagyok erre felkészülve. Sose leszek senkinek se jó. Nem véletlen ott rontottak meg ahol a gyenge pontom van.
-Seokjin!-kopognak az ajtón.
-Kérlek Eomma nyiss ajtót! Semmi baj sincs. Itt vagyunk...-ez Yoongi hangja volt.

-Esküszöm ez a gyerek olyan mint te Suga...
-Hoseok legalább itt fejezd be!-itt van Jimin is.
-Mi van tán bejön?-nevet Tae. Még itt is a marhaságukat lövik. A kis bolondkáim hiányoznak. De! Így nem láthatnak soha...
-Nem vagyok meleg csak annyit mondogatok, hogy Woozi Suga kiskorába! De rohadtul!
-Én világ életembe komoly voltam. Már bocs öcskös.
-Pedig te is szoktál ám hülyéskedni...
-SRÁCOK!-ordít rájuk Nam.-Valahogy törjük be ezt az ajtót mert már az idegeimre megy az óvoda! Majd ha minden jobb lesz tőlem fesztivált is szervezhetünk de ne most.-hallom ahogy az ajtónak támaszkodik.-Hercegnő...-suttogja egy halk sóhajjal.

-Akkor baltára fel! Vigyázz Nam!
-Yoongi szét ne verd már az ajtót!-szól rá egy vékonyabb hang. Nem női. Inkább férfias, de nekem idegen. Nem akarom, hogy most bejöjjenek.
-Majd én azt szabályzom. Nem hagyom, hogy bent roskadjon magába az Eommánk! Oké nem mindenkié, de nekem az. Na koccolj!

Pár lépést hallok majd az ajtó puffanását. Most tényleg szétveri? De akkor nem tudok már másikat venni. Még egy puffanás és reccsen is az ajtó. Nem akarom, hogy így lássanak. Az nem én vagyok már... Tönkre ment mindenem...

-Na még egy löket!-durran az ajtó és lassan ki is nyílik. Itt a vége... Láthatják a szétesett mivoltomat. Lassan megfogom a szétvert ajtót és kinyitom a zárt majd kitárom. Egy erölködő Yoongit pillantok meg elsőnek aki suhintja a baltát, de megfogom.

-Nem kell több az ajtómnak se...-mosolygok rá, de tudom hogy ki se látszik a kötés alól. A legjobb barátom csak elengedi a baltát majd nagyon hirtelen megölel. Kicsit meglepő hogy nem undorodik. Finoman visszaölelem, de kihúz az ajtóból és így körbe tudnak venni és mindannyian megölelnek. De egyszerre. Mint egy nagy család. Mindenkit megölelnék, de mivel Yoongi jól átfogta a kezem és szorít...így nem birom.
-Soha többet ne csinálj ilyet.-mondja Nami a nyakamba én pedig hátradöntöm a fejem..így kicsit hozzátudok érni.
-Nem haragszik senki.-folytatja Jimin.
-Kooknak csak miattam volt baja mert ettem azt a cukorkát. Mondjuk finom. Kér valaki?
-Majd egyesével dugom a picsádba ha nem rakod le...-morog Yoongi.
-Én lefogom szívesen!-csatlakozik Hoseok is. Mindenki felkuncog majd én is csatlakozom. Vagyis próbálkozom. Jungkook csak Tae miatt vert meg? Azért mert Tae magányosan akart lenni én pedig hagytam? Csak ennyi? Ha tudtam volna futottam volna és segítettem volna neki.

-Én pedig főzök neki. Úgy is szeret enni. Leváltjuk ezt a rossz szokást.-mondom kissé halkan. De tuti mindenki értette.
-Hű kaja!-válik ki Tae majd mosolyogva ugrálni kezd. Mint egy gyerek. Igen a régi Tae... Lassan elenged mindenki én pedig lassan körbe nézek. Senki szemébe sincs lenézés vagy undor. Pedig... Annyi hibám van... És ki ez a szőke gyerek?

-Ja, hogy ne legyek pofátlan.-fogja meg Jimin a gyermeket majd elém állítja.-Ő az új munkatársunk Woozi vagyis...
-Lee Jihoon.-fejezi be helyette a személy.-Csá SeokJin.-mosolyog rám.
-Na de Woozi-böki oldalba Jimin.
-Mondtam, hogy tiszta Suga!
-Hoseok!
-Jimin!-szól vissza Woozi.
-Taehyung.-mondja sóhajtva a személy saját magának. Mindenki felnevet kivéve Nami aki megáll előttem.
-Hercegnő.-emel fel egy ollót.
-Namjoon...-mondom ki halkan a nevét majd megindul egy könnycsepp az arcomon. Látni fogja mindenki... Soha nem lesz nyugtom.
-Látni akarjuk az arcod és hidd el nem leszünk kevesebben ennyi miatt. Nekem bárhogyan szép vagy.

-Majd én!-lép elém Yoongi és hátrálni kezdek, de felakadok. Valaki mögém állt.
-Ezt csak hagyd rám!-veszi vissza az ollót majd kezdi is ledarabolni a 4 hónapos védelmem. Ennyi volt az egész... Érzem a hideg ollót, hogy az arcomat finoman érinti és kezdek félni. Ahogy leszedik a fáslikat fellélegzik az egész társaság.
-Csúnya?-könnyezek be. Biztos nem a régi minden...
-Csodaszép!-mosolyog rám Nami és megsimogatja az arcom. Csak bújok ebbe a kézbe és örülök, mert neki még így is jó vagyok. Csúnyán...

-Jobban néz ki mint volt az biztos.-szólal meg Yoongi a nagy csendbe és csórit két oldalról vágják nyakon.
-Ügyes volt az orvos. Itt a régi Eomma!
-Hoseok így nyalizni de tényleg.-beszél hozzá Taehyung.-De menjünk valamerre szerintem mert sok az öreg.

Lassan felkapom a fejem és körbe nézek. Jézus az egész lakótömb kint a folyosón és néznek.
-Semmi érdekes nincs ám. Lehet bubukálni meg tévézgetni...-kezd beterelni Tae mindenkit magához.

-Oda ne...-kezdeném de Nami csak leint.
-Majd rájönnek milyen.-mosolyog rám.-Így vagy a... Legszebb.

-Jaj csókolja már meg mer az Izaura tv-n is hamarabb lekapnák!-ordít le fentről valaki. Mindketten elmosolyodunk majd kicsit jobban Namihoz lépve kezdeményezem a csókot amit viszonoz is fent pedig tapsolnak és fütyülnek.

-Ezeket biztos visszük az esküvőtökre!-szólal fel Yoongi mellettünk. Ő nem ment be?-Na gyertek, mert így sose fog helyreállni semmi Eomma meg Appa.
-Te most szemtelenkedsz?-fordul felé Nam.
-Két szemem is van. Na vessük le Tae gátlásait is. Menjünk már!-áll mögénk majd elkezd tolni minket befelé.

Ennek örülök a legjobban, hogy kezdenek megoldódni a gondok és itt vannak nekem Ők. De valakivel még nem zártam le az ügyünket...

Szép estét! Meg akarom köszönni nektek a kommenteket meg, hogy olvassátok! <3 Nagyon jók vagytok ^^. Ahogy tudok sietek a kövivel ha pedig bármit szeretnétek a sztorival kapcsolatba nyugodtan írjátok le! ^^