(8)

389 34 1
                                    

Ahogy átlépem a bejárati ajtó küszöbét nagy sikolyokat hallok valahonnan. Oh biztos csak Yoongi. Majd megnèzem, de most sietek a fürdőbe és fogat mosok.
Soha nem fog kiderülni amit tettem. Azt garantálom. Hála sikerült lenyugodnom is így nem kell magammal kinlódnom. Így is rég érintettem már meg saját magam. Kiöblítem a szám majd elindulok a hangok irányába.

-Oh egy cicu! Ne már Yoongi-ahh!-vagyis a barátnője sikítgat.
-Az a kurva úgy se áll meg senkinek ne ficánkolj már! Édesem..tudod , hogy szeretlek.
-Én is, de jó lenne ha leszállnál rólam!

Megállok a nappali ajtóba és nézem ahogy ülnek a kanapén. Vagyis a barátnője fekszik Yoongi pedig ül szegényke hátán.
-Jaj most ez az ötven kilóm! Nem halsz meg.-vigyorodik el majd elkezd rajta fészkelődni.
-Adok én neked olyan ötven kilót! Kinyomod a belem... Yoongi!!!

Csak megrázom a fejem majd a konyhába indulok.
-Szia Eomma! Már itthon vagy?-ordít utánam a barátom.
Inkább nem válaszolok csak szétnézek lassan. Hol van a régi sütő?

-Hol a sütő?-ordítok vissza én is.
-Kidobtam és vettem másikat. Nem tetszik?-lép be a konyhába.
-De...de ez nagyon újszerű.-nézem körbe az egészet teljesen meglepődve. Hát ilyen sütőt se vettem volna az biztos.
-Majd megtanulod ne aggódj. Amúgy is kijárt már neked egy új dolog. Tudod, hogy ne maradj befásulva.-mosolyodik el.-Ja amúgy meg jövő szülinapodig el is felejthetsz. Csak ez van.
-Köszönöm.-nézek rá, de meglátom a háta mögött a leányzót. Mégjobban elmosolyodom és visszafordulok a sütőhöz.
-És most megvagy!-ugrik a hátára.
-ÍÍ basszus ne harapj! Áh! Hallod asszony?! Eomma be kell oltatni az Édesem mert lehet, hogy elkapok valamit.
-Így is elkaptál valamit. Na de konyhán kívül játszatok.
-Mit kaptam el?
-A boldogságot. Na kifele!-tolom ki őket szép lassan majd be is csukom az ajtót. Most már kint civakodnak.

Mit kéne főznöm? Mondjuk levest nem csinálok hisz nem eszik meg ezekbe az időkbe. Áh tudom is! Garnéla piritóssal. Ha már úgy oda vagyunk a pirítósért. Igen most jó lesz ez.

Már lassan készen vagyok az egésszel és hirtelen a csengőt hallom meg. Ha van isten nem hozzám jöttek.
-Eomma!-ordít kellően hangosan.-Gyere már!
-Pillanat!-veszem ki a meleg kissé megpirult kenyeret majd kihúzom a gépet és megyek a bejárati ajtóhoz elég lassan. Csak ne... Csak most ne...-Igen?-állok meg az előszobába.
-Jól bedaréltál. Nyugi csak...
-Eomma!~~~!-sipít egy ismerős hang aki a hátamra ugrik.-Nem eszlek meg nem kell félni ám.
-Hopika fiam, hogy a szívbajt hozod rám.-kapok a mellkasomhoz és próbálom a dübörgő szivem visszafogni.
-Inkább szív faszt. Na dolgom van.-megy is el Yoongi.
-Itt a kisleány?-ugrik le rólam majd fut be.-Oh hát a kis fekete!-ordít meglepődve.
-Menjél ki Hoseok ne kezd megint!
-Ne ordítozzatok!-megyek utánuk a nappaliba.
-Jaj de hát olyan rég láttam a kis leányt ne legyet ilyen gonoszak. Na és hogy vagy?-ül le a kanapé elé és teljes figyelmét rájuk szenteli.
-Jól vagyok. És te Hoseok?
-Ennél jobban már nem is lehetnék.-mosolyodik el. Yoongi meg csak morog. Jól van majd lecsillapodnak.

-Kész a kaja ha éhesek vagytok a konyhába van a gázon.-hagyom itt őket és a szobámba sietek. Most egy kis nyugi kell. Holnap meló újra, de csak nyolc órás. Hála az égnek.

Kis ideje a plafont szugerálom a hátamon fekve az ágyamba mikor csipog a telefonom. Csak ezt ne... Lassan a kezembe veszem és mikor megnyitom az ismerős üzenetet nem birom elolvasni hisz a cicám most választja ezt a pillanatot egy kis hízelgésre.
-Cicuskám ne most!-tenném arrébb, de mégse. Kicsit megsimogatom majd leteszem magam mellé és simizem tovább. Na most már...

"Ez mi a jó isten volt? Mondjuk nem rossz szájmunka. De akkor is! SeokJin!"

"Csak azt ne mondd, hogy ne élvezted... Így akartalak kiengesztelni a sok figyelmetlenség miatt. Amúgy pedig..."

"A kávé is elég kiengesztelő lett volna. Amúgy pedig szeszes észrevettem kis sunyi ;). "

"Legalább több ikhleted lesz egy kis alkoholtól. Az amúgy pedig mondatomra pedig mást akartam írni."

"Mit? :o " -jön egyből a válasz.

"Amúgy pedig elég pocsékul csókolsz. Lesz min javítanom..."

"Igen SeokJin? Na jól van... Nem kapod meg amivel lógok."

"Azt csak viccnek szántam, de mostmár tényleg lógsz!"

"Álmodj Hercegnő..."

-Eomma!-kopog valaki az ajtómon így el is dobom a telefonom.
-Gyere csak.-fekszek vissza az ágyamba.
-Remélem nem zavarok. Csak érdekelne valami. Hallottam valamit és...-jön be Hoseok majd leül az ágy szélére.-Úúúú -kap az arcához.-Cicu!-kapja a kezébe és el is kezdi nyüsztetni szegényem.
-Mit hallottál?-ülök fel hirtelen.
-Hát Jungkook mesélte, hogy...

Sziasztok! Utólag itt kívánok nektek Boldog Új Évet és legyen sok sikeretek meg legyetek boldogok! ^^ Plusz még mindig köszönöm az olvasóknak meg a szavazóknak és a kommentelőknek, hogy itt vagytok velem így az új évbe is! <3 :3

Visszatérő Alkalom (NamJin) /Befejezve/Where stories live. Discover now