" 2 éve... Rohadt kèt éve, hogy zaklat és keres. Kezd idegesíteni. Egy sose látott szörny aki képek alapján nem is olyan csúnya. (Igen èrdekes képekkel is zaklat. Van pénze SMS-re)
Ahj Jin ideje lenned élned... Azért mert dolgozom nem húzódha...
Csak futok be a házba utána a konyhába és csak annyit látok, hogy füstöl a sütő. -Oh hogy azt a jó édes...-sietek oda majd kiveszem belőle a tepsit amit földre dobok majd kifutok a főkapcsolóhoz és lekapcsolom az egészet.-Yoongi! Yoongi! -Mi? Mi van?-ér be mikor visszatérek a konyhába. -Hozd a poroltót te szerencsétlen! Felgyúlad a ház! -Futok...-tűnik is el. Ahogy visszatér csak kitépem a kezéből és cselekszem is. Ennek annyi.
-Új sütőt kérek tőletek az már fix!-morgok hangosan mikor sikerült elkerülni a vészt. Miért most? Tudtam, hogy nem kell kimennem! Hogy tudtam... -Jól van nem értek én ehez. A barátnőm pedig alszik. -Majdnem felgyulladt a ház!-fordulok felé. Tudom, hogy szart se lát a sötétbe de nem érdekel.-Vágod mi az? -Újat vettem volna. Nem nagy szó... -Nem nagy szó?-sipítom mint egy rossz kislány. -Jaj nyugodj már... Csak egy új sütő lesz és szia. Te értessz a tűzoltó melóhoz is. Kiviszem a tepsit.-kapja fel majd spurizik is. Meneküljön csak! Csoda, hogy nem lett semmi komoly baj...
Előkotrom a zseblámpát majd kihúzom a szar sütőt majd kimegyek és visszakapcsolom az egész áramkört. Igen értek mindenhez, de... Más dolgom lett volna. Kettő lógok Nam-nak valamivel, de gőzöm sincs mi a retket csináljak... Három... Yoongi soha többet nem nyúlhat a konyhába semmihez. Tessék egyre több probléma!
-Bocsánat Eomma. Nem figyeltem oda.-tér vissza bocsánatot kérni. -Semmi baj.-sóhajtok egyet és leülök az asztalhoz.-Jóéjt. -Neked is...-sarkon fordul és itt sincs.
Oké rá nem haragszom... De akkor is! Oh... Itt hagyom az egész csatateret és leoltogatva minden lámpát betérek a sötét szobámba. Csak bevágódom az ágyba és már alszom is. Nem akarok több bajt. Holnap megoldok mindent és már gondolkodni sincs kedvem...
~Szép reggelre~
Csak lassan nyitom ki csipás szemem majd szusszanva egy jó nagyot fordulok a másik oldalra és sóhajtva bújok a takaróba. Ma nem megyek be a cukrászdába. Amúgy se kell... Váltás volt. Csak nem néztem meg az üzenetet. Csukott szemmel kezdek el kapálódzni a mellettem lévő szekrényen és meg is szerzem a telefonom.
Ahogy feloldom és nyitom a szemem a retinámnak annyi és nyüszörögve csukom le pilláim. Oh bár lenne már valami...
"Jó faképnél hagytál tegnap. Hercegnő ez ügybe még kerseni foglak!"
Na ez után az üzenet után kezdem is érezni a problémáim. Fantasztikus. Mivel kéne kiváltanom ezt a nagy bűnöm? Talán egy nagyobb bűnnel? Áh azt még nem lehet... Alig ismerem. Még a csók se volt olyan igazi. Ma nyűgös leszek... De nagyon... Lassan kikelek és elbattyogok a konyhába...
-Szép reggelt.-jön be a barátom full kómásan majd a hűtőhöz megy és elkezd kipakolni. -Neked is. Te? -Éhes az asszony. Nem hagy aludni.-kezd is a kenyér kenésbe. -Ilyen kis szorgos lettél? -Csak neki. Te nem kapsz semmit ebből a reggeli kedvességemből.-mutogat a késsel. -Megcsinálom én magamnak. Amúgy... Hol dolgozik Nam? -A nagy stúdióba. Tudod ahova zenét járok írni... -Oké és azon belül? -Bemész. Alaksor ahol nekem is van a stúdióm és ott ki van írva az ajtóra. Igen bent van ma. De mire készülsz? -Csak... Meglepem. -Bűzlessz Eomma. De jól van te tudod csak nehogy visszahalljak mindent.-vigyorodik el. -Nem fogsz semmit se hallani. Főleg vissza nem. Na de dolgom van.-állok fel majd sietek a szobámba. Veszek egy jó fürdőt majd ahogy végzek le is támadom a szekrényem. Mit is vegyek fel? Valami merészebb darab...áhá!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
