Mi történik akkor, ha a mindenség teremtője kiadja a parancsot a Végítéletre? Vajon a Végítélet tényleg olyan súlyos dolog, mint amilyennek az emberek gondolják? Mégis milyen szerepe van a Végítéletben a Hét Halálos bűnnek és magának a Pokol megtest...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ira POV
A szerkezet pörög és szinte úgy érzem, hogy meg se akar állni. Az idegességem kezd elviselhetetlen mértéket ölteni. Nem akarok utolsó lenni! Abban semmi vicces sincs! Én akartam az első lenni, de ha én leszek az utolsó esküszöm idegbajt fogok kapni.
Hosszú percek után lassulni kezd a nyíl. Izgatottan drukkolok, hogy az én jelképemen álljon, meg. Minden másodperccel egyre kevesebb önuralmam marad, míg végül a szerkezet úgy dönt megáll. A levegőbe öklözve ugrok fel örömömben, nem lettem utolsó. Csak az kellett volna még nekem.
Izgatottan lépek be a jelképek által alkotott kör közepére és minden további nélkül kihúzom a kulcsom a zsebemből. Vigyorogva megpörgetem, majd feldobom a levegőbe. Kettőt fordul, mielőtt eltűnik, s vele együtt a világunk körvonalai is eltűnnek, hogy egy teljesen új világot alkossanak körülöttünk. Kíváncsian pislogok körbe, mikor kitisztul a kép. Semmi extra csak egy üres mező. Ez lelombozó. Nagyot fújva indulok el a semmibe, de alig teszek meg két lépést, mikor megnyílik a lábam alatt a talaj.
- Egy tapodtat se tovább! - Ordít rám egy lány hangja. Zuhanok, kiabálok, de a hosszú percekig tartó zuhanás felénél megunom és egyszerűen kiterülök a levegőben. Nem értem én ezt, már le kellett volna érnem az aljára.
- A tetejére őrült! - Morog megint a hang, mire kuncogok egyet. Ostoba egy bűntetésem van. Még hogy a tetejére. - Üdv a világomban! - Szólal meg megint a hang, ahogy meleget érzek meg a hátam alatt. Egy gyors pillantást vetek magam alá. Lángtengert látok, egyetlen kiszögelléssel. Zuhanás közben azt célzom meg.
- Nem rossz hely! - Jegyzem meg, ahogy szilárd talajt ér a lábam.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre! - Ordít rám, de olyan hangerővel, hogy be kell fognom a fülemet.
- Most mi bajod van? Megdicsértelek, ha nem vetted volna észre? - Kérdezem összefonva magam előtt a karjaimat.
- Nem kell a dicséreted! Ahogy te sem! - Ahogy ezek a szavak elhalkulnak a tűz ropogásában, előttem egy lángokból álló lányalak jelenik meg. - Meg foglak ölni Lena! - Kitágulnak a szemeim, ahogy a tűzlány ajkait elhagyják a szavak.
- Miért? - Válasz helyett azonban csak egy nagy adag tüzet kapok majdnem az arcomba, éppen hogy csak le tudtam guggolni előle. Úgy döntök jobb menekülőre fogni. Nincs fegyverem, amivel harcolni tudnék. Esélyem sincs ellene.
A lángtengerben kisebb kiszögellések jelennek meg, ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy azt akarja, hogy meneküljek és akármennyire is nem tetszik az ötlet, amit én magam találtam ki muszáj megvalósítanom. Szikláról sziklára ugrálva igyekszem kikerülni a támadásait. Kisebb, nagyobb sikerrel.
- Miért akarsz megölni? - Kérdezem térdemen támaszkodva, miközben igyekszem levegőhöz jutni a következő támadása előtt. A ruhám már rendesen megperzselődött és érzem, hogy legnagyobb pechemre kezdek kimerülni, annyira hogy meg se fogok tudni mozdulni. Akkor mindennek vége lesz.
