Mi történik akkor, ha a mindenség teremtője kiadja a parancsot a Végítéletre? Vajon a Végítélet tényleg olyan súlyos dolog, mint amilyennek az emberek gondolják? Mégis milyen szerepe van a Végítéletben a Hét Halálos bűnnek és magának a Pokol megtest...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gyerünk főnök, most te jössz! - Vigyorog rám Avaritia, mire csak megrázom a fejemet. Tekintetem a bűntetésemre szegezem, aki berohan a jelképek közé.
- Mehetünk? Mehetünk? - Ugrál a fiú.
- Mehetünk Feliciano! - Simogatom meg a feje búbját mellé lépve. - Csinálj valami szép helyet! - Mosolygok le rá.
- Rendben! - Bólogat, majd lehunyja a szemét és eltűnik, ugyanebben a pillanatban elhomályosul a világ körülöttünk. Mikor megint minden kitisztul egy olyan helyet látok magam előtt, amit már régen nem. Utoljára az ezerkétszázas években jártam itt. A szent föld. Lehunyom a szemem és leülök a földre.
- Nem akarok beleszólni a dolgodba, óh hatalmas főnök, de így nem fogod megtalálni a bűntetésed! - Hallom meg fél perc után Ira hangját.
- Nem is keresem, csak kicsit élvezni akartam a helyet. Feliciano, gyere mutassunk nekik egy kis mesét!
- Benne vagyok! Azt a mesét mutassam? - Jelenik meg előttem nevetve a gyerek.
- Ez nem ér! - Vágja csípőre a kezét Superbia.
- Senki sem mondta, hogy nem hívhatjátok magatokhoz a bűntetésetek. - Vigyorog Feliciano mellettem. - Akkor honnan kezdjünk Luciano? - Veszek egy mély levegőt, majd lehunyom a szemem és felállok.
- Nagy Péntektől! - Teszem zsebre a kezeimet. A többi bűn felől a meglepetés hangjai közelítenek meg.
- A vacsora után vagy előtt? - Komolyodik meg a kisfiú arca.
- Legyen az árulás után. - A bűntetésem bólint, majd megint eltűnik.
- Bármi is lesz, ne szólaljatok meg! Olyan emlékem fogjátok látni, amit nem akartam napvilágra hozni! Ha beleszóltok nem tudom garantálni, hogy élve kijuttok.
- Ez most fenyegetés akar lenni? - Vonja fel az egyik szemöldökét Avaritia.
- Nem! Ez nem akart fenyegetés lenni! Ez fenyegetés volt! - Nézek vissza a vállam felett a csapatra. - Lehetőleg maradjatok itt. Nem foglak titeket látni és teljesen máshogy fogok viselkedni, mint most! Készen vagytok erre?
- Persze! - Biccent Gula, mire én megint megfordulok és elindulok az emlékeim felé.
- Kezdjük, Luciano! Most el fogod felejteni, ami ez után történt. Sajnálom, de gondoltam hitelesen akarod csinálni.
- Semmi baj, Feliciano! - Simogatom meg a gyerek fejét, aki megjelent mellettem. Lepillantok rá, szemeiben könnyek gyűlnek, elmosolyodok és megveregetem a vállát.
- Minden rendben lesz! Te is tudod, hogy túl éltem. - Mosolygok rá, ő biccent, majd mély levegőt vesz.
- Tikk-takk-tikk-takk! Jár az óra! Tikk-takk-tikk-takk! Míg a percek le nem járnak! - Kezdi a gyerek, én pedig belépek a második mondatnál. - Tikk-takk-tikk-takk! Jár az óra! Tikk-takk-tikk-ta... Oh, a percek már lejártak!
