Altatódal

Együtt a sötétben

Rey énekelt. Halk, lágy altató dalokat, amelyek azt ígérték, ha majd eljön a holnap minden rendben lesz. Nem emlékezett honnan hallotta őket, de már nem is érdekelte. Kiszáradt torokkal, rekedten, saját vérében úszva a földön, de énekelt. Snoke kínzásai egy fájdalmas kavalkáddá váltak, már nem érzékelte az idő múlását. A napok egybeolvadtak, szürkeségüket csak a lány vére festette meg. Hangok suttogtak a sötétben, remegve kérve, hogy tegye amit tennie kell. Az az egyetlen kiút ha csatlakozik az Első Rendhez. Egyedül ezek a dalok kötötték őt a való világhoz, egy cérnaszálon függött az akarata, a kitartása. Félt, hogyha eltűnik ez a horgony, elveszik a sötétségben és követi Ben Solo-t. Követi a fiút, akinek Snoke hazugságokat suttogott a fülébe és szörnyeteggé vált. De még mindig hitte, hogy van a fiúban jó, aki némán nézi végig a lány kínzásait, aki rendíthetetlenül jön el érte mindennap. Ő átlátott az álarcon, látta a kínt odabent, a rettegést. De nem tudta megmenteni. Még magát sem tudta megmenteni.

"A nap lassan leszáll, a jövő vár reánk holnap...

A cella ajtaja minden hang nélkül lassan kinyílt. Kylo belépett rajta, de Rey nem pillantott felé, de érezte a jelenlétét. A káoszt, a gyötrődést, a démonait, amelyek kísérték minden léptét.

Hát csukd be a szemedet kicsim, holnap álmaink valóra válnak..

A fiú nem szólt semmit, csak némán nézte a lány homokszínű ruháját átitató skarlátvörös vért és az elnyíló, cserepes ajkakat amelyek az utolsó dalt éneklik. A Legfőbb Vezér végzett vele. Reyt nem lehet megtörni. Itt az ideje a halálának. Ő volt az egyetlen, aki hitt benne, aki meg akarta menteni Snoke és önmaga béklyójától. De számára nem létezett megváltás, nem létezett menekülés. Kylo Ren már döntött.

Együtt leszünk, én és te...

Rey kinyitotta a szemét és ránézett a fiúra. Érezte, hogy mi következik. Hónapokkal ezelőtt még küzdött volna, de azóta eltűnt minden amiért érdemes volt. A lázadás elbukott, a társai meghaltak. Egyedül maradt, útmutatás nélkül, mester nélkül.

Vigyázok rád, nem leszel egyedül...

A fiú a lány csokoládébarna szemeibe nézett, s azt vette észre, hogy Rey mosolyog. Halványan erőtlenül, a végzete tökéletes tudatában. Annyira szép volt, annyira tiszta, vértől mocskosan is. A semmiből jött és annyi reményt hozott magával, amelyet el sem tudott képzelni. Azonban hamis reményt. Bekapcsolta a fénykardját.

Csukd be a szemedet, a holnap megvált minket...

A holnap feloldoz

A holnap valóra váltja álmaink."

Rey figyelte ahogy Kylo közelebb lép hozzá. A léptei visszhangzottak a fájdalmas csendben amelyet a dal hagyott maga után. Fekete kesztyűbe bújtatott kezei szorosan kulcsolódtak rá a fénykardjára ahogy megállt a lány felett. Rey felé nyújtotta kezét, tudva, hogy sosem érheti el.

- Nem kell egyedül lenned Ben...

A lány fehér, vérrel pöttyözött kezére nézett és egy zokogásszerű, halk hang tört ki belőle.

Ben Solo kezéből remegve hullott ki a kikapcsolt kard.

Rey fölé hajolt, térdre hullva, aki mosolyogva nézett rá, mintha semmissé lehetne tenni mindazt amit elkövetett. Mintha létezne egy jobb világ. A lány lassan, felemelte a fejét a padlóról és gyengéden megcsókolta.