Ikrek

1. fejezet

Hát mit is mondjak... Szerintem nekem az egyik legérdekesebb az életem. Kezdjük ott, hogy a nevem Dia. 13 éves vagyok és van egy ikertestvérem (egypetéjű ikrek vagyunk). Őt meg úgy hívják, hogy Alekszandra, de mindenki csak úgy becézi, hogy Szeli. Nem tudom, hogy miért pont így, lehetne Szandra vagy ilyesmi, de végül Szeli lett. Mindig nagyon jól elvagyunk, és nagyon szeretem őt, és nem is lehetne jobb testvérem. Még a kedvenc színünk is egy ideig ugyan az volt: a lila. Neki maradt a lila, plussz még a rózsaszín. Nekem most a kék a kedvenc színem.
Együtt jártunk egy darabig kézire, de aztán rájöttem, hogy csak Szeli miatt csináltam ezt az egészet. Szóval abbahagytam az egészet. Azt még nem is említettem, hogy Szeli és én hetedikesek vagyunk. Ez amúgy nem olyan fontos, de azért elmondtam. Szeli nagyon menő a suliban, én meg hát... Nem is tudom... De ebbe most ne menjünk bele. Van egy legjobb barátnőm: Mimi. Mimi nagyon aranyos, vicces, barátságos lány. Már nagyon régóta barátok vagyunk, és remélem nagyon sokáig is azok leszünk. Szelinek a legjobb barátnője Fióna. Fióna is az egyik legmenőbb a suliba, de nem annyira, mint Szeli. Mostanában nagyon érdekes, hogy a legtöbb lány csak a fiúkról beszél. Én még nem vagyok ilyen... Csak azért hoztam fel ezt a témát, mert a tesóm nagyon sokat beszél már a fiúkról... Minden nap azt kell hallgatnom, hogy milyen cuki, meg helyes ez meg az, és engem ez nagyon nem érdekel, de akkor is amikor ezt mondja Szeli mindig csak mosolygok, és bólogatok...
- Dia, vacsora! - szól anyu lentről.
Ma anyu palacsintát csinált nekünk. Csak azért csinált ma, mert addig könyörögtem, hogy végül azt mondta, hogy jól van. Nekem a kedvencem a nutellás, banános, tejszínhabos palacsinta. Mindig azt szoktam enni, ha van minden hozzá.
Szeli is gyorsan jött le, de legelőször apa ért ide. Ha meghallja, hogy palacsinta, rögtön odamegy, de ha azt hallja, hogy teljes kiőrlésű kenyér és hasonló ételek, akkor még fél óra míg kijön a konyhához... Tipikus...
Anya mindig ilyen teljes kiőrlésű kajákat hoz haza, és hát csak anya szereti, de mindig azt mondja, hogy ez nagyon egészséges. Hát csak az a baj vele, hogy nem finom...
Amikor végeztünk a vacsorával akkor elmentem fürödni, fogat mosni, átöltözni, aztán mentem máris az ágyba, ahogy Szeli is.
Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne, ha menő lennék... Nagyon sokat gondolkodtam már ezen, de sajnos ez sosem lesz így... Néha lennék Szeli helyében...